G. Fodor Gábor szerint Orbán Viktor azért nem áll ki vitára, mert nagyvonalú, hiszen azon az ellenzék csak veszítene. Szerintünk viszont Orbán Viktor fél egy olyan meccstől, ahol nem lejt tökéletesen neki a pálya. Itt van rögtön 11 kérdés, amelyek válasz nélkül hagyása a világ összes stadionjában kiállítást érne:

1.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy az államadósság úgy van rekordszinten, 18 éves csúcs közelében, hogy közben a kormány felélte a háromezer millárdos magánnyugdíj megtakarítást?

2.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy duplájára nőtt az éhezők száma 2006-hoz képest?

3.) Mit mondana Orbán Viktor a 314 forintos euróról vagy a 255 forintos svájci frankról (többek közt a devizahiteleseknek)?

4.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy 2011 és 2013 között mindössze fél százalékot bővült a GDP, ha a mezőgazdaság ciklusait leszámítjuk? Hogy a régióban egyedüliként csak mi nem értük el a 2008-as szintet?

5.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy Európában sehol nem nőtt úgy a szakadék a jövedelmek közt, mint Magyarországon?

6.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy hétből négy magyar EU-s régió az EU legszegényebb 20 régiója közé került, hogy Észak-Magyarországnál már csak három román és öt bolgár régió szegényebb a 273 EU-s régióból?

7.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy a rendszerváltás óta soha nem volt olyan alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt?

8.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy az átlagos elkölthető jövedelemben most már nemcsak a visegrádi, a balti országok, hanem balkániak is megelőznek minket? Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy a vásárlóerő index az európai átlag 39 százaléka, ugyanez Szlovákiában 58 százalék?

9.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy a felsőoktatás működésére fordított összeg 2010-től 2013-ra 187 milliárdról 123 milliárd forintra csökkent, amit szépen követett a jelentkezők 141 ezerről 95 ezerre való csökkenése?

10.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy a képzett és vállalkozó kedvű fiatalok tömegével hagyják el az országot? Hogy a világválság után a kivándorlás egy új hulláma jelent meg a bizonytalanabbá váló gazdasági és jogi körülmények miatt?  

11.) Mit mondana Orbán Viktor arra, hogy szerintünk egyszerűen fél egy ilyen vitától? Hogy Medgyessyhez és Gyurcsányhoz hasonlóan Mesterházy is legyőzné őt egy olyan helyzetben, ahol kinyilatkoztatás helyett érvelni kellene?

Képzeletbeli meccsünkön a  lelátóról szórványos füttyszó közepette a következő bekiabálásokat csíphetnénk el : 

Mit mondana Orbán Viktor az egypárti, ötször módosított gránitszilárdságú alaptörvényre? Az azeri baltás gyilkosra? A milliárdos áfacsalásokat leleplező, ügyével magára hagyott, sőt, meghurcolt Horváth Andrásra? A megtépázott bírói függetlenségre? A zuhanó versenyképességi mutatókra? Az elvesztett európai szövetségesekre? A felcsúti kisvasútra, stadionra, oligarcha polgármesterre? Az elcsalt trafik- és földpályázatokra? Az államosított, majd a haveroknak leosztott takarékszövetkezetekre? A Klebelsberg Központtól soha meg nem érkező krétára? Az életpályamodellel hitegetett pedagógusokra? Schmittpálra? A királyi menyegző előtt kátyúzott járdára? A foglyul ejtett államra? A visszaélésszerű adatigénylésekre? A választási törvény manipulálására, a fair választási verseny ellehetetlenítésére?

A sort a lefújás után is folytathatnánk, de szerencsére ennek a meccsnek így vagy úgy vége lesz április 6-án. 

Utcára vonultak az ellenzéki tüntetők az utóbbi napok eseményei miatt, közülük többen hazaárulással vádolják a regnáló balliberális bankárkormányt - élve az ellenzéki terminológia bevett szóhasználatával.

Több esemény együttes hatása lehet a tiltakozások hátterében, de biztosat senki nem tud. Az ellenzék vezére, a legnagyobb konzervatív párt vezetője szintén élesen fogalmaz: komolyan aggódik az ország függetlenségéért. Újra bebizonyosodott, hogy a liberálisokra nem lehet bízni az ország vezetését.

Trükkök százait vetették be az év végén, de az államadósság rekordszinten. Ennek ellenére tovább folytatják az ország eladósítását. A trükkök százai mellett hazudnak reggel, délben és este.

A tender nélkül kiírt paksi építkezést az Ukrajnát éppen gyarmatosító oroszokra bízták, és a hitelt is tőlük veszik fel, tovább növelve az ország kiszolgáltatottságát. De a balliberálisoktól nem is vártunk többet, ezért kell menniük a hatalomtól. És menni is fognak, itt az idő.

Következzen négy mondat a zsarnokságról az államadósságról:

Nem vagyunk nehéz helyzetben, ha a rezsim legújabb kudarcát próbáljuk pellengérre állítani.

Bár február eleji a videó, de a Majdan tegnapi ostroma után tán aktuálisabb, mint valaha. A legkevesebb amit tehetsz, hogy megosztod a lány üzenetét, hogy ahogy ő fogalmaz, segíts a demokrácia kiépítésében Ukrajnában. Ugyan a felvétel szereplője arra is megkér, hogy tájékoztasd a kormányod a kialakult helyzetről, és tőlük is kérj segítséget, de ezt ismerve a külügy hozzá nem értését és keleti elkötelezettségét, csak az idealistáknak erős idegzetűeknek ajánljuk.  

"A polgári engedetlenség jellemzője, hogy tudatosan, lelkiismereti okból, de erőszakmentesen megsértem a törvényt, hogy felhívjam a nyilvánosság figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, és megpróbáljam változtatásra bírni a döntéshozókat, miközben vállalom a törvénysértésért járó szankciót."

Tóth Gábor Attila Magyar Narancs, 2012. január 5.

Minden politikai szervezetnek elemi érdeke és kötelessége, hogy kommunikálja elképzeléseit a választói felé. Hatványozottan igaz ez a választások közeledtével, ráadásul olyan horderejű ügyekben mint a paksi bővítés kérdése, amikor a kormánypárt titkos paktum keretében, senkit meg nem kérdezve alsó hangon 3000 milliárd forint eltapsolásáról döntött, évtizedekre kiszolgáltatva hazánkat Vlagyimir Putyin rezsimjének.

Azt bizonyára a Budaörsi KDNP és Fidesz is jól tudja, hogy a közmédia egypárti propagandagépezetté alakítása és a kereskedelmi média megfélemlítése után ez nem oldható meg szokványos módszerekkel, hiszen pártjaik tevékenyen részt vettek a sajtószabadság felszámolásában. Innovatívnak kell lennünk a véleménynyilvánításban - csak az ilyen és ehhez hasonló akciókkal van esélyünk hallatni a hangunkat a kormánypártok által erőszakosan beszűkített médiatérben.

Kép forrása: Hir3.hu

Az ATV Havas a pályán című műsorban Tamás Gáspár Miklós a 17. percnél elmondja, hogy a válság után Magyarország se volt sokkal jobb helyzetben, mint Görögország, Spanyolország vagy Olaszország, sőt ez utóbbiaknál rosszabb helyzetben is lehetett. Elmondja, hogy mind tönkrementek azok, akik a Nemzetközi Valutaalap receptjét követték, majd nem sokkal később hasznosnak nevezi a rezsicsökkentést, csak a karbantartást kell ezeknek a cégeknek majd valahogy megoldani. A műsorvezető és a többi vendég ezekre érdemben nem reagált, talán annyit, hogy TGM most egész barátságos a kormánnyal, de ez nem feltétlen gond, mert annak kétségtelenül vannak sikeres lépései is.

A politikai véleményüket békésen kifejezőkkel szembeni agresszív hatalmi reakció az önkényuralmi rendszerek sajátja. Az ilyen rezsimek a kritikára a párbeszéd vagy akár a megértésre való hajlandóság tettetése helyett nyíltan vállalják, hogy a nekik nem tetsző véleményeket megfogalmazókra adott természetes reakció a karhatalmi erőszak és a börtönnel való fenyegetés. Minél súlyosabb, annál jobb. Ha ez a tétel igaz, akkor a mai politikai rendszer világos úton halad – a nyílt önkény felé.

A honpolgári aktivitás persze messze nem divatos manapság hazánkban. A közügyekkel foglalkozók legjobb esetben is idealista bohócnak tűnnek sokak szemében, rosszabb esetben álruhába bújt és már rohadásnak indult politikusoknak. Pedig demokrácia nem működik a közügyekről folytatott nyilvános viták nélkül, ahhoz meg kell valaki, aki vitatkozik a nyilvános térben. Aki kifejezi, ha felháborodik, undorodik, vagy csak éppen nem ért egyet valamely döntéssel, amelyet a nép által hatalommal felruházott hölgyek és urak hoznak.

Orbán Viktor a forradalmi Iránt a népi Kínából köszöntötte. Áder János még mindig nem tért magához az azeri elnökkel folytatott kellemes csevely okozta sokkból, amikor megfogalmazta melegszívű gratulációit új barátjának, az ajatollahnak. Kövér egy idióta, Martonyi szerint hagyományos, jó kapcsolataink vannak Iránnal. Ebből a díszes társaságból talán Lázár János hiánya a legégetőbb. Ő Pozsgayval vigasztalódik, amiért kihagyták a buliból. A magyar külpolitika aktuális mélypontja több, mint dilettáns káderek bénázása, hogy megértsük miért, vigyázó tekintetünk irányítsuk Iránra.

A kép forrása

Áder János első, már köztársasági elnökként adott interjújában riporteri kérdésre azt mondta, hogy neve felmerülése után egy hetet gondolkozott, hogy lehet-e igent mondani egyáltalán a felkérésre. Mondandóját azzal folytatta, hogy "végig kellett gondolni, az alkotmányos szerepet, végig kellett gondolnom az elődeim teljesítményét, végig kellett gondolni ennek a családi összefüggéseit, úgy hogy azt hiszem az egyik legnehezebb döntés volt az eddigi politikusi pályám során". Most egy újabb ilyen ponthoz érkezett Áder. Azt, hogy a felkérés elfogadása mennyire volt bölcs döntés részéről, nem szeretnénk minősíteni. Ahhoz azonban, hogy gondolkodás nélkül aláírta az Orbán- Putyin paktumot már lenne egy-két szavunk.