"A polgári engedetlenség jellemzője, hogy tudatosan, lelkiismereti okból, de erőszakmentesen megsértem a törvényt, hogy felhívjam a nyilvánosság figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, és megpróbáljam változtatásra bírni a döntéshozókat, miközben vállalom a törvénysértésért járó szankciót."
Tóth Gábor Attila Magyar Narancs, 2012. január 5.
Minden politikai szervezetnek elemi érdeke és kötelessége, hogy kommunikálja elképzeléseit a választói felé. Hatványozottan igaz ez a választások közeledtével, ráadásul olyan horderejű ügyekben mint a paksi bővítés kérdése, amikor a kormánypárt titkos paktum keretében, senkit meg nem kérdezve alsó hangon 3000 milliárd forint eltapsolásáról döntött, évtizedekre kiszolgáltatva hazánkat Vlagyimir Putyin rezsimjének.
Azt bizonyára a Budaörsi KDNP és Fidesz is jól tudja, hogy a közmédia egypárti propagandagépezetté alakítása és a kereskedelmi média megfélemlítése után ez nem oldható meg szokványos módszerekkel, hiszen pártjaik tevékenyen részt vettek a sajtószabadság felszámolásában. Innovatívnak kell lennünk a véleménynyilvánításban - csak az ilyen és ehhez hasonló akciókkal van esélyünk hallatni a hangunkat a kormánypártok által erőszakosan beszűkített médiatérben.
Kép forrása: Hir3.hu
A Budaörsi KDNP és azóta a helyi Fidesz is igyekszik a helyi politikába belekeverni az országos politikai kérdéseket. Nem tartották szükségesnek hasonlólépp helybe hozni az országos politikai botrányokat és számonkérni helyi politikusaikon, amikor magánnyugdíjpénztári megtakarítások, trafikok, patikák, földek estek ádozatul a kormánypártok fosztogatásának.
Ha ambicionálnánk, hogy politikai kultúra terén a Fidesz-KDNP szintjére ereszkedve személyeskedő, vádaskodó iszapbirkózássá silányítsuk helyi ügyeinket, megkérdeztük volna a Kereszténydemokrata Néppárt Budaörsi Szervezetét, hogy nem vált-e méltatlanná helyben a kereszténydemokrata értékek képviseletére az a politikai formáció, amelynek képviselői egyszerűen letagadják a családon belüli erőszak létezését, mondván a család olyan fogalom, ahol nincs erőszak.
Határozottan állíthatjuk, ha valami nem fér bele az európai politizálásba, az a kormánypártok elmúlt négy éves tevékenykedése, és nem a minden esetben erőszakmentes figyelemfelkeltő akcióink. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy számos mértékadó nyugat-európai politikai vezető és médium illette már erőteljes kritikával a Fidesz-KDNP jogállamot, sajtószabadságot, magántulajdont, piaci viszonyrendszert lábbal tipró, Európától távolodó politikáját.
Egy dologban egyet tudunk érteni - felháborító, hogy közpénzek milliárdjait költjük az elvileg a köztársasági elnök védelmét ellátni hivatott Terrorelhárítási Központra, amely valószínüleg ismét Luke Skywalkert üldözte az egyetemen az akciónk alatt. Való igaz, más országokban az elnöki palotát nem lehet úgy megközelíteni egy hat és fél méteres létrával, hogy az ne tűnne fel az őrségnek.
Az akciónkra szinte azonnal kibukó kormánypárti válasz azonban, mely azt sugallta, normális országokban ilyenkor belelövetnek az aktivistákba, ijesztő víziót fest arról, mit gondol az Orbán-rezsim az intézkedéseivel szemben ellenállást tanúsítókról. A Fidesz-KDNP Bencsik Andrással együtt a washingtoni Fehér Házat emlegetik, de minden bizonnyal a moszkvai Vörös térre vagy a pekingi Tienanmen térre gondolnak. Nyugaton ugyanis nem szokás erőszakmentes demonstrálókat bebörtönözni, sem beléjük lövetni.
A szabad véleményalkotáshoz jogunk van, és ezzel élni is fogunk.
A sajtóközlemények minősíthetetlen stílusú, személyeskedő támadásaira nem áll szándékomban reagálni - ezek valószínűleg nem is a párbeszéd célzatával születtek. De a “szélsőbaloldaliultraliberális” politikaelméleti kategóriáról már csak kíváncsiságból is szívesen elbeszélgetnénk a Fidesz budaörsi képviselőivel.
Simándi Szelim
