Ha szerinted is jobban illik az uniós zászló...

..a Parlamenthez mint Kövér László...

Akkor szavazz holnap a 7-es listára!

VENDÉGSZERZŐNK ÍRÁSA.

A Jobbik “európai béreket” ígér azonnal, szabályozói eszközökkel, egyenjogúságunkra hivatkozva - ez szlogen az EP választási kampányuk egyik központi eleme. Ez az üzenet nemcsak demagóg és populista, de számos ponton súlyos csúsztatásokat és valótlanságokat tartalmaz, és hamis ígéretekkel próbálja meggyőzni a kevésbé tájékozott választópolgárokat. Némi közgazdaságtani gyorstalpalóval igyekszünk tisztítani a képet.

A fenti érvelés egyik kulcseleme, hogy Magyarországban is ugyanannyiba kerül megélni, mint Nyugat-Európában. Ez azonban nincs így. A közgazdaságtan számos elmélete magyarázza, hogy kevésbé fejlett országokban miért alacsonyabbak az árak, és ezek arra is felhívják a figyelmet, hogy az árszínvonal különbsége elsősorban olyan szolgáltatások árában mutatkozik meg, amelyek jellegüknél fogva nem kerülnek külkereskedelmi forgalomba (pl. hajvágás, lakbér), hiszen a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek esetén a nemzetközi verseny többé-kevésbé kiegyenlíti az árakat (pl. élelmiszerek, iparcikkek). Éppen ezért lehet, hogy a német vagy holland Lidlben ugyanannyiba kerülnek az élelmiszerek, mint itthon, vagy hogy hűtőszekrényt Bécsben is annyiért lehet venni, mint Pesten, de a szolgáltatásokat is beleszámolva Magyarországon jóval alacsonyabb az árszínvonal, mint az EU átlaga. A lakhatási és rezsiköltségek alig 40 százalékát teszik ki az uniós átlagnak, jóval kevesebbe kerül az egészségügyi ellátás, az oktatás, és a piaci szolgáltatások is (30-40% körül). A megélhetési költségek számbavételekor a lakhatás éppolyan fontos, mint az élelmiszerek ára (még a szegényebbeknél is), tehát egyáltalán nem igaz, hogy európai árakat kellene fizetnünk. Az átlagos magyar árszínvonal jócskán elmarad a 28 uniós ország átlagától, annak alig felét teszi csak ki, a nyugati országokénak pedig még annál is kisebb hányadát.

Áraink tehát az uniós átlag felét teszik ki, de a hazai átlagbér az uniós szintnek kevesebb mint harmada. Ebből az is következik, hogy a magyar átlagbér vásárlóereje kisebb mint a nyugat-európai vagy uniós béreké, azaz nálunk kisebb az ún. reálbér. Ez azt jelenti, hogy fizetésünk kevesebb termék és szolgáltatás megvételére elegendő, mint Európában, azaz rosszabb a munkavállalók életszínvonala. És ez a Jobbik kritikájának lényege is, ami egy valós problémára hívja fel a figyelmet. 

Az a rossz hírünk van a Fidesz sajtóosztályának, hogy posztunk és utóélete elleni kirohanásukkal nem sikerült bezárniuk az internetet.

A tegnap megtartott sajtótájékoztató egy újabb, úgynevezett "internetes mém" születését eredményezte. 

Egy pár nappal ezelőtti bájolgás pedig egy úgynevezett "ha ti a politikában mindenben egyetértetek Puchhal, akkor rohadtul örülünk, hogy sajtótájékoztatót szenteltél a velünk kapcsolatos ellenérzéseidnek" élethelyzet megszületését eredményezte. 

Ma este is árgus szemekkel figyeljük a köztévé híradóját, hogy sikerült-e kihúznunk a gyufát. 

Bajnai pénteki kampányvideója sokakat megihletett. Ez nem is csoda, hiszen igazán különleges alapanyagról van szó. Mivel az eredetit nehezebb volt elkerülni, mint megnézni az elmúlt két napban, ezért ez a poszt nem is azzal kíván foglalkozni. Ehelyett egy válogatást közlünk az általunk legmókásabbnak tartott gifekből, amik a videó alapján készültek. Íme az első alkotás:

A cukikampányok nélkülözhetetlen elemei a macskák. Minél kisebb, minél bárgyúbb a tekintete, annál jobb. Tudja ezt következő gifünk alkotója is:

Nyan Bajnai kalandjai mellől csak a zene hiányzik. De az nagyon.

És Bajnai megint dühbe jön.

A következő mű a magyar tévéfilm történelem koronázatlan királya, a Szomszédok egyik jelenetében látná szívesen Bajnait.

Ha már a koronánál tartunk, tán legszínvonalasabb gifünk Bajnait a magyar fejdísz megszentségtelenítésének megakadályozójaként mutatja be. 

WARNING! Itt régen egy úgynevezett "mém" volt, melynek tartalmáról nem is merünk beszélni nektek. Helyettünk beszélt róla úgyis eleget Hoppál Péter, a Fidesz 19.századi szóvivője. Egyrészt komikusnak tartjuk, hogy valaki 2014-ben ennyire nem érti az internet világát. Másrészt kétségbeejtőnek, hogy valaki ennyire ne tudja elképzelni azt, hogy egy ifjúsági szervezet nem hivatalos blogja önálló döntéseket hozzon pártutasítások nélkül. Márpedig mi ezt tettük. Hoppál Péternek azt javasoljuk, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokba ütné az orrát, amihez nem ért (minden), inkább rugdossa el kenyéradóját a listavezetők pénteki vitájára.

Természetesen nem maradhat ki szarvas klasszikusa sem. Bár sok olyan véleményt olvastunk, amelyben arról fantáziálnak, hogy a jelenet szőke riporterét Selmeczi Gabriella is alakíthatná, ám ki kell hangsúlyoznunk, hogy nem ő szerepel a mozgóképben.

Elsőre ennyi, de várhatóan a bicikliző Jávor, és a szappanbuborékokat fújó Szelényi is inspiráló hatással lesz egy- két művészre, ezért posztunkat a következő napokban folyamatosan frissítjük. Ha olyan videóra bukkannátok, amely kimaradt rögtönzött válogatásunkból, mindenképpen jelezzétek nekünk! 

 UPDATE: Az internet nem zárt be. 

Mi, a Korszakváltás politikája mellett elkötelezett fiatalok hiszünk abban, hogy a magyar politikában új kérdésekre, új utakra és egy, a hazája sorsáért felelősséget érző nemzedékre van szükség ahhoz, hogy az ezredfordulón irányt vesztett Magyarország újra fejlődni tudjon.

Hiszünk az egyéni törekvés erejében. Nem az állam gondoskodásában látjuk a reményt a felemelkedésre. Valljuk ugyanakkor, hogy addig nem beszélhetünk az egyéni törekvés előremozdító erejéről, amíg fiatalok tömegei a felemelkedés érdemi esélye nélkül nőnek fel, csak mert kevésbé szerencsés sorsú családokba születtek.

Generációs sorskérdés, hogy meg tudjuk-e akadályozni a magyar társadalom szétszakadását - teljes térségeknek és honfitársaink millióinak reménytelenségbe süllyedését. Nekünk kell tennünk azért, hogy hazánk jogaikban és esélyeikben egyenlő magyar állampolgárok közössége legyen, és nekünk kell kiállnunk azokért, akik igazságtalan módon e közösségen kívül rekednek. Az esélyteremtés legfontosabb eszközeként kiemelt fontosságúnak tartjuk a méltányos, mindenki számára hozzáférhető, minőségi oktatást.

Jövőbeli sikereink – a gazdasági növekedés, munkahelyteremtés szempontjából kulcskérdés, hogy sikerül-e kiteljesíteni a mindannyiunkban rejlő lehetőségeket, sikerül-e felszabadítani emberek, közösségek, térségek energiáit, vagy az állam továbbra is a törekvést gátló, az erőforrásokat központosító és elherdáló polipként fog ránk nehezedni. Hazánk sorsa azon múlik, hogy ki tudunk-e törni a politikai kapcsolatokat pénzre váltó, néha térfelet cserélő oligarchák szorításából. Egy olyan Magyarországot kell építenünk, ahol fiatal vállalkozóként nem a politikai kapcsolatok, hanem a tehetség, szorgalom és bátorság révén lehet előre jutni.

Ki kell kényszerítenünk a megbízható, átlátható és hatékony államot. A magánérdekek és magánzsebek helyett a haza érdekeit szem előtt tartó jó kormányzás legyen az a minimum, amit minden politikai erőtől elvárunk. Nekünk kell követelnünk, hogy a kemény munkával megkeresett adóforintjainkat ne nyelje el a mindent átható korrupció, hogy a közpénzeket felelősen és szakszerűen költsék el, és pénzünkért minőségi közszolgáltatásokat kapjunk. Nem nyugodhatunk bele, hogy a szakszerűtlen kormányzás okozta kiszámíthatatlan környezetben ellehetetlenüljön a jövőnk tervezése, megnehezüljenek az olyan hosszú távú elköteleződéssel járó döntések, mint a gyermekvállalás.

A nyitott határoknak hála otthonunknak érezzük Európát – európai tanulmányok, munkatapasztalat során tanultuk meg, hogy Magyarország helye egyértelműen az európai államok egyre szorosabbra fonódó közösségében van. A közös Európa teszi lehetővé azon törekvésünket is, hogy élő kapcsolatot, valódi nemzeti közösséget alkothassunk magyar fiatalokkal határon innen és túl.

A mi feladatunk az is, hogy megújítsuk a politikai közbeszédet. Véget kell vetnünk a párbeszédképtelen, gyűlölködő politizálásnak, hogy a közélet politikai vallásháború helyett végre közös ügyeinkről szólhasson, és hogy a mindig csak az ellenfélen számon kért  erkölcsi szabályok helyett közösen elfogadott morális tájékozódási pontjaink lehessenek. Ehhez szükség van arra, hogy a politika szereplői szembenézzenek az elmúlt időszak hibáival és bűneivel. Hisszük, hogy Magyarország csak a múltjával való őszinte szembenézéssel tud kitörni az ugyanazokat a hibákat ismétlő spirálból.

Képviselni fogjuk a fiatalok érdekeit. Nem hagyhatjuk, hogy a rövid távú érdekek által vezérelt politika elherdálja a jövőnket. Hogy az állam felelőtlenül, adósságot felhalmozva túlköltekezzen, felélje a természeti erőforrásokat és tönkretegye az intézményekbe vetett bizalmat.

Generációnk politikával szembeni bizalmatlansága érthető, de sehová sem vezet. Felelősségünk és kötelességünk alakítani a rólunk szóló döntéseket. Ezért építünk fel egy szilárd elvi alapokon álló, aktív és az ország minden pontján jelen levő politikai közösséget, amely csak a lövészárkok ásására szolgáló régi címkék helyett valódi értékek mentén határozza meg magát. Ez a közösség minden, alapértékeink mellett elkötelezett fiatal számára nyitott, aki tettekkel és új gondolatokkal akarja segíteni a Korszakváltás programját.

Hiszünk a fejlődésben. Hisszük, hogy Magyarország számára a helyes cél az alkotmányos demokrácia és piaci versenyen alapuló kapitalizmus. Meg kell viszont találnunk saját utunkat – az egyén és a közösség érdekeit összeegyeztetni képes demokrácia és a méltányos, fenntartható növekedést biztosító piacgazdaság útját. Hisszük, hogy ez a mi feladatunk –egy új korszakot, egy sikeres, büszke, önbizalommal teli Magyarországot építeni mindannyiunknak.

A JOBBIK kapta meg az új parlamentben  a kulturális bizottság elnöki posztját. Ez a napihír komolyan megsuhintott. Végülis valaha - nem is olyan rég - még erős közöm volt íróként és kulturális menedzserként a magyar művészethez.

A fejlemény nagyon rosszat üzen nemcsak a ballibeknek, hanem a mérsékelt jobboldalnak egyaránt. Egyben európai és hazai szinten is elfogadhatatlan pillanat ez, időzőjelbe teszi és hitelteleníti a magyar parlamentarizmus komolyságát. Azért itt mégsem sídeszkás Haider-követők életmód forradalmáról van szó.

A Schiffer András-Kálmán Olga csörte egészen elképesztő indulatokat keltett. Az apropó, a 44. március 19-ei emlékmű, önmagában felháborító, mert történelemhamisítás, nemzeti önfelmentés, olyan gyalázat, ami a holokauszt túlélőinek, illetve az áldozatok leszármazottjainak jogos felháborodását váltja ki. Hogy jobboldali barátaink is értsék: olyan, mintha egy emlékművet állítanánk fel a kommunizmus áldozatainak, és az emlékmű azt szimbolizálná, hogy a kommunizmus bűneiért csak a szovjetek felelnek, a magyar népet nem terheli felelősség a kommunista diktatúra és poszttotalitárius rezsim bűneiért. Biszku Bélát sem, hogy aktuálisak legyünk. És még nem is kezdjük el hasonlítgatni a két rendszer magyar áldozatainak számát.

Ezért arra a kérdésre, hogy mit szól Schiffer az emlékmű körül botrányhoz, azt válaszolni, hogy „Semmit”, majd az emlékmű elleni tiltakozást hisztinek nevezni legalábbis rendkívül szerencsétlen megfogalmazás. Csakhogy a történet itt nem ért véget. Schiffer az interjúban többször világossá tette, hogy mind az emlékmű által szimbolizált tartalmat, mind a felállítását megelőző eljárást elítéli, de jelezni szeretné, hogy a baloldali politikusoknak más dolgokkal kellene foglalkozniuk, például munkahelyteremtéssel. Ezt itt egy újabb „baki”: abból, hogy a szociális kérdésekkel IS kell foglalkoznia egy baloldalinak, még nem következik, hogy a nemzeti emlékezetpolitika egy ilyen kitüntetett elemével nem kell ugyanúgy törődni. Dehogynem kell. Márcsak azért is, mert Schiffer is nyilván osztja azt álláspontot, hogy a náci retorikát használó Jobbik a legnagyobb veszély ma Magyarországra, és az ilyen önfelmentő és hamis emlékezetpolitika közvetlen kapcsolatban állhat a Jobbik erősödésével.

Április 6-án világos üzenetet kaptunk Magyarországtól: létezik az az egymillió választópolgár, aki nem adja oda a szavazatát akárkinek – számukra kizárólag a korszakváltás, a politika megújítása jelenthet megfontolásra méltó alternatívát. Ez nem egy újszerű felfedezés, minket épp a korszakváltás politikai ajánlata vonzott az Együtt-PM aktivista-körébe. A politikai ajánlatot viszont nem sikerült önálló alternatívaként a választók elé állítani, ez történetünk legfontosabb kudarca. Az okok boncolgatása meg az önmarcangolás főleg magunk miatt fontos, de tanulságos lehet a tágabb nyilvánosság számára is. Ezért született ez az írás – néhány Együtt körüli fiatal nem hivatalos bukás utáni gondolataival.

Tegnapi írásunkban azt kezdtük el bizonygatni, hogy miért kell megbuknia Orbán rendszerének. Tovább is van, mondjuk még.