A JOBBIK kapta meg az új parlamentben  a kulturális bizottság elnöki posztját. Ez a napihír komolyan megsuhintott. Végülis valaha - nem is olyan rég - még erős közöm volt íróként és kulturális menedzserként a magyar művészethez.

A fejlemény nagyon rosszat üzen nemcsak a ballibeknek, hanem a mérsékelt jobboldalnak egyaránt. Egyben európai és hazai szinten is elfogadhatatlan pillanat ez, időzőjelbe teszi és hitelteleníti a magyar parlamentarizmus komolyságát. Azért itt mégsem sídeszkás Haider-követők életmód forradalmáról van szó.

Persze először még pihennek egy keveset kutyakölyök-álarcban az önkormányzati választásokig. Aztán a Spejbel-arcú lelkészminiszter majd széttárja a karját, a NER-ben muszáj lesz a JOBBIK-kal együttműködni. Látom előre 2014 őszén az identitásfokozó minisztériumi forrásátcsoportosítást.   Látom a rengeteg, állami kulturális pénzből támogatott Turul-merchandising boltot épülni a Nagykörút halódó kiskereskedelmi kirakataiban, a nonstop élelmiszerüzletek és infrával melegített csirkecombok helyén. A felcsúti Pancho-stadion kicsinyített, szuvenírré butított, eladhatatlan makettjét. A Vona-kitűzöket és a vármegyés, asztali viaszosvászon térképeket - Hargita környékén hatalmas, vörös pörköltpecséttel. Világító madonnákat éjjeli lámpaként a sötétben állandóan támadó jobbos félelmek és szorongások ellen( ezek olyan agyonverhetetlenek, hogy bármikor visszajöhetnek...).

A NER későősztől módszeresen és élvezettel fogja megerőszakolni a radikális jobbszárny odaadó támogatásával a formát és a tartalmat. Az ipar- és népművészetet. Végleges JAJ lesz a nyugatmajmoló liberálisoknak! És kíméletlenek lesznek: továbbra sem fognak a kedvünkért Szabó Dezsőt, Illyést, Móriczot vagy Kodolányit olvasni, mert esetleg elgyengítené, visszafogná, neadjisten civilizálná őket. Maradnak Herczegnél és Nyírőnél, a lényeglátásnak és szeretetnek hazudott rafinált uszításnál.

És látom 2015-ben a Nemzeti Múzeum kertjében  a "HÓDÍTÓ MAGYAROK"  vándorkiállítás kurgánjait, jurtáit. Hallom a megnyitón a sámándobokat  és a komor dorombokat a Kálvin téren. Indul az utazó kiállítás állami pénzből Donyeck-Szevasztopol-Szentpétervár útvonalon. Szerveznék Párizsba és Sankt Gallenbe is, de ezek a kígyólelkű "nyugatiak " valamiért le se szarják a kalandozó magyarok múltját. Látom az ujgurra hajazó új magyar szőrme - és prémdivatot a Kossuth Lajos utcán, melynek felvezető kampányát Rogánné Cecília asszony viszi a vállán.

És a jobbikos Volner jövőre már népi kátéeszeket avat. Látom a kivonuló Copygeneral-ok helyén a diploma- és disszertációkészítő műhelyeket, ahol némi önkéntes adományért cserébe bármikor doktorrá, okosértelmiségivé vásárolhatja magát az elnyomott és megalázott kisember. Kinek kellenek ezek a flancos, nyugati tanulmányi faxnik, a feleslegesen eltöltött tanulóévek?

Még mindig remélem, hogy rosszul látom. Hogy túlfűtött vagyok. Hogy homályos még a választások után a tekintet. Amit biztosan tudok: nem szeretnék évek múlva L. Simon vagy Szőcs monomán kultúrpolitikájára úgy emlékezni, hogy akkoriban még viszonylag kiegyensúlyozott volt az  irány.

És tényleg: ha így folytatják, eljöhet egyszer őértük is a "komenistákra" vetített ördög, aki már elvitte a volt kiszesek és panorámatudósítók lelkét. A pilisi szívcsakra utolsókat dobban majd, és akkor súlyos és fájdalmas lesz számukra, Magyarország számára az ébredés...