Szeretetdoboz

Y-gen

Szigorúan szubjektíven.

Címkék

#korrupciókormánya (1) áder (1) akkor amikor (1) aktivizmus (1) alaptörvény (1) aligátor (1) államadósság (1) államosítás (1) anilogue (1) arc (2) arrogáns (1) atom (4) augusztus20 (1) AVM (1) a hét arca (1) a hét hátraarca (2) A város mindenkié (1) bajnai (2) baloghjózsef (1) baszódjál meg kdnp (1) bayer (1) bayerzsolt-hatás (1) bce (1) békemenet (1) belügyminisztérium (1) belváros (1) berkecz balázs (1) bevándorlás (1) bevándorlók (7) bódvalenke (1) Böröcz László (1) bősz anett (1) bróker botrány (1) budapest (1) Budapest Park (1) budapest pride (1) bukás (1) buli (1) bulika (2) bullshit (1) bürokrácia (1) büszke (1) cba (1) CEU (1) cipősdoboz (1) civil (1) civilek (1) cókmók (1) corvinus (2) coub (1) csatlakozz (1) czeizel barbara (1) Dánia (1) debrecen (1) dekkoltás (2) demokrácia (12) diktatúra (1) doboz (1) ecsetféreg (1) egészségügy (2) egyenlőség (1) egyetem (2) egyetemjárás (1) egyezség (1) egyház (1) együtt (12) egyutt (1) elfogadás (1) ellenkultúra (1) ellenzék (1) előadás (1) előítéletek (1) Elvándorlás (1) elvándorlás (2) energiapolitika (1) eörsi mátyás (1) eötvös (1) ep (2) epic (1) erkölcsihulla (1) erőszak (1) értéknyolatkozat (1) eu (6) euratom (1) európa (2) évleértékelő (1) fail (1) fekélypásztor (1) felelősség (1) feljelentés (2) félrebeszél (1) feminizmus (4) fiatal (2) fidelitas (1) Fidelitas (2) fidesz (42) film (1) flash (15) florida (1) fodor (2) fodor gábor (1) forradalom (1) fót (1) fuckyou (1) fütyülés (1) garancia (1) gáz (3) gazdaság (1) gazdpol (1) gfg (1) gif (1) gofuckyourself (1) gólya generáció (1) gömöri zsolt (1) Gulyás Márton (1) gyakornok (1) gyermek (1) gyíkemberek (1) gyűlöletkeltés (2) Gyurcsány (1) habony (1) hajléktalan (3) hajléktalanság (1) hallofshame (6) hatodik alkotmánymódosítás (1) hátraarc (5) haza (1) hilter (1) hipok (1) híradó (1) horthy (1) hovahaza (4) humor (1) identitás (1) idióták (1) igazságvadász (1) iksz (1) illiberális demokrácia (1) intézet (1) irán (1) iskola (1) itthon (1) jegybank (1) jobbik (7) juhász péter (1) kampánycsend (1) kamupárt (1) Kanada (1) kapitalizmus (1) kaposvár (1) karnis mihály (1) kennedy (1) kérdőív (1) kerdoiv (1) kerényi (1) kereszténység (1) kisebbségek (1) kiss lászló (1) kitüntetés (1) kivándorlás (1) klik (1) kokárda (1) kóklerkormány (2) kóma (1) komcsi (1) komondor (2) kontraszelekció (1) könyvégetés (1) konzervatív (1) kopaszok (1) korrupció (7) korszakváltás (1) kövér (1) közgép (1) kozmosz (1) közösség (1) kriza (1) kudarc (1) külföld (3) külpolitika (1) kultúra (2) külügy (2) lánczi andrás (1) lászló (2) lázár (1) lemondás (1) leszaggatjuk (1) liberálisok (3) Louis de Funes (1) lovagkereszt (1) m1 (1) magyarország (1) magyarugar (1) magyarvagyok (1) magyar krónika (1) magyar paralimpiai bizottság (1) majdan (1) mandiner (1) március 15 (2) matolcsy (3) megemlékezés (1) megsértett (1) melegek (1) menedzsment (1) menekültek (1) miertmaradjak (2) miertmaradjakitthon (1) migráció (1) migránsok (1) minimál (1) miskolc (1) mlp (1) mnb (1) mob (12) mozi (1) mszp (3) műhely (1) munka (1) munkáspárt (1) muskatnuss (1) mutyi (1) náci (1) nácik (1) nav (4) negyed6negyed7 (1) németország (1) nemzet (2) nemzeti (1) nemzetiségek (1) nemzeti egyezség (1) nemzetkép (1) nemzetpolitika (1) nemzettudat (1) népszavazás (3) neverwalkalone (1) nézettség (1) ngm (1) nők (2) nvi (1) nyelviskola (1) oktatás (8) önkormányzat (1) önmarcang (1) orbán (12) orbánisztán (2) orbanlegend (1) orbán viktor (4) oroszok (1) oroszország (1) ostoba (1) paks (9) panama (1) Pápa (1) parlament (2) pártok (1) pécs (1) pintér sándor (2) pisa (1) plakátrongálás (4) polgári engedetlenség (2) policy (1) politics (1) politikai kultúra (2) Pride (1) pride (1) pride2016 (1) primitív (1) program (1) provokátor (1) putyin (4) quaestor (2) questor (1) raoul (1) rasszista (1) reklámadó (1) rendőrség (3) rétvári bence (1) rezsicsökkentés (1) rip (1) riszpekt (1) rita (1) rogán (1) rtl (1) sántha hanga (1) schiffer (1) schmitt pál (1) Simándi Szelim (1) simplicity (1) soft power (1) soros (1) sport (1) start-up (1) svédek (1) svédország (1) szabadság (1) szabad magyarország (1) szabad oktatás (1) szakmai gyakorlat (1) századvég (2) szdsz (1) szélesgábor (1) szervilizmus (1) szigetvári viktor (1) szigor (1) szíjjártó (1) szijjártó péter (2) színház (1) szolidaritás (1) szovjet (1) tanya (1) társadalom (1) tarsoly (1) tarsoly csaba (1) tavares (1) terrorizmus (3) terrorvészhelyzet (1) tgm (1) tiltakozás (1) tolerancia (1) tóthjózsef (1) trafikmutyi (1) tréfarépa (1) trianon (2) tüntetés (6) Tüntetés (1) uber (1) über (1) újbaloldal (1) ukrajna (3) unió (3) unortodox közgazdaságtan (1) uszítás (1) uszka (1) ütköző (34) vajna (1) választás (4) vállalkozz (1) Vállalkozz Itthon Fiatal (1) váradi andrás alapítvány (1) vasárnap (1) vég (1) vélemény (1) velünkteljes (1) vereség (1) verseny (1) Vita (1) vita (2) vitaest (1) vona (1) wtfállamtitkár (1) y (20) y-gen (16) y-generáció (1) y-genneedsyou (1) yolo (3) zászló (1) zene (1) zsolt (1) Címkefelhő

A pénz vagy a hatalom az illiberális rezsimek fizetőeszköze?

2016.05.17. 08:07 plumsworld

Előrelátásnak és az óvatos diverzifikációnak köszönheti, hogy megőrizte piaci pozícióit, és vagyona gyors gyarapodásnak indult a Simicska-Nyerges társakkal való 2014-es szakítást követően is.

Nagyon szellemes, ahogy az Együtt elmagyarázza miért Orbán Viktor miniszterelnök a leggazdagabb magyar: 

13247907_1712924535615170_5963242143949103160_o.png

És valahol igaz is. Ami a Mészáros Lőrincé az valójában az Orbán Viktoré: előbbi az utóbbi nélkül egyszerűen nem létezik. Mészáros földjeit és ingatlanait kiázárólag a hatalomhoz való közelségének köszönheti, amely hatalom pedig Orbán kezében van. Nézhetjük ezt úgy, hogy politikai hatalomból lett magánvagyon, ami a korrupció tipikus esete. Nevezhetjük Mészárost Orbán vagyonkezelőjének vagy strómanjának.

De valóban csak erről van szó, ha a nagy képet nézzük?

A Panama-iratok kapcsán jelent meg egy cikk a Vox.com nevű oldalon, ami arról szól, hogyan működik a korrupció Putyin Oroszországban. A cikk fő állítása, hogy Oroszországban a valódi valuta, a valódi fizetőeszköz nem a pénz, nem a rubel, hanem a hatalom. Tehát az, hogy mennyire vagy közel Putyinhoz, milyen politikai kapcsolataid vannak. A vagyonosodoni akaró elsőrendű célja a hatalomból való részesülés.

Ugyanis annak hiányában sose tudod mit hoz a holnap, jogbiztonság hiányában a vállalkozásod ellehetetlenülhet. A hatalom viszont egyrészt bármikor konkrét pénzre váltható, de ami fontosabb, hogy valójában már erre sincs szükség. Hozzájutsz azokhoz a javakhoz, amikkel adott esetben pénzzel sem. A cikk ezt a szovjet időkhöz hasonlítja: amíg valaki hivatalban volt, addig mindene megvolt: autó, ház, nyaraló. Viszont nyugdíjba menni már nem volt érdemes.

A hatalom birtoklása egy aktív tevékenység, karban kell tartani. Hiába van Simicskának 83 milliárdos vagyona, és Mészárosnak csak 24 milliárdja, Simicska lehetőségei jóval kisebbek, miután kiesett a belső hatalmi körből. Mészáros nyeri a közbeszerzéseket, azokat is amit g-nap előtt Simicska nyert volna.

Ha Matolcsy nincs a hatalom közelében, akkor nem adják ki a saját könyvét több nyelven (és veszi meg az MNB). Ha Habony nincs a hatalom közelében, akkor nem visz haza festményeket (biztosítás nélkül) a Szépművészeti Múzeumból. Ha Rogán nincs a hatalom közelében, akkor nem adhatna el ismerősöknek áron alul ingatlanokat a Belvárosban. 

Az illiberális hatalomból részesülni annyit jelent, hogy konkrétan rád írják a törvényeket vagy egyszerűen rád már nem érvényesek a törvények. Vagy mindkettő. Az illiberális rendszerekben fékek és ellensúlyok nincsenek, az ügyészség nem nyomoz, a rendőr nem visz el, akkor se, ha a törvényeket megszegve lopsz. Kaphatsz parlamenti belépőt, ahogy Habony vagy Tarsoly kapott, akkor az ügyészség is menti a bőröd, ahogy Polt Péter menti éppen Tarsoly Csabáét. (Már ha van hatalmad. Mert, ha nincs hatalmad, akkor Török- vagy Oroszországban akár azért is elvihetnek, ha a hatalmat pusztán véleményezed.)

Ez az a szisztéma alapvetően, amiről Lánczi András beszélt a HVG-nek. Ő a kormányzati pénzmosodaként működő Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke és a Corvinus Egyetem frissen kinevetett rektora (megválasztásáról egy külön cikket írtunk). A szisztéma, ahol a legnagyobbakkal stratégiai megállapodásokat kötnek, míg a trafikos kisvállalkozó vagyonát újraosztják azok közt, akik jobban fekszenek a hatalmi mátrixban. Ez az a szisztéma, ami törvények helyett az emberek uralmáról szól. A szisztéma, ami csak újra felfedezte a feudalizmust, miközben “új szisztémának” hívja magát.

Ez az a szisztéma, ahol (egyre több szektorban) a siker nem azon múlik, hogy ki mennyire innovatív, hanem azon, hogy ki mennyire van közel a hatalomhoz. Ahol a vállakozóknak nem is érdekük olyan terméket előállítani, ami a külföldi piacokon is versenyképes. A Mészáros Lőrincek eleve nem is képesek erre, de még aki képes lenne, az is rossz motivációkat kap. Lásd Pataki Márton kiváló cikkét a magyar buszgyártásról.

Ez az a szisztéma, ahol a forint helyett egyre inkább a hatalom lesz az igazi valuta. A szisztéma, amiről EU-s pénzek híján rögtön nyilvánvaló lesz, hogy mekkora zsákutca, ahogy az orosz gazdaság is bajban van, ha nincs olajbevétel. A szisztéma, ami rendszerváltást követel.

Egy igazi rendszerváltást, ahol tényleg kinyílik a privatizációs doboz is, mert Lánczi András ezzel csak blöfföl. Az Orbán-rezsim legfőbb támasza, hogy vissza lehet mutogatni. Hogy lehet mondani: eddig amazok loptak, akkor most miért ne csinálnánk most mi, sokkal nagyobb dimenziókban. Egy igazi rendszer- és elitváltás kell, ami nem egy udvari értelmiség, és ami kinyitja végre a dobozokat, meg az ügynökaktákat. 

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!

Címkék: korrupció orbán viktor panama

Rády Magdolna: Magyarországon egy rablóbanda fosztogat, amely csendőrségnek álcázza magát

2016.05.01. 09:52 Y-GEN

Ti Fidesz-bárók, ti tolvajok vagytok! Csalók vagytok, rablók vagytok! Elárultatok minket, akiktől a hatalmatokat kaptátok. De tudjátok meg: egyre többek mondják majd, hogy elég volt belőletek. Ma sokan vagyunk, holnap még többen leszünk, holnapután pedig úgy fogunk veletek bánni, ahogy megérdemlitek. Ahogy rablókkal, tolvajokkal, csalókkal és árulókkal szokás.

Jó napot kívánok, sziasztok! Rády Magdolna vagyok, és azért jöttem ide, hogy elmondjam: én nem ilyen országban akarok élni.

Két diplomám van, az egyiket itthon, a másikat Angliában szereztem. Két évig dolgoztam Ausztriában egy szállodában. Keményen dolgoztam, megvolt mindenem, jól kerestem, megbecsültek. Nekem mégis honvágyam volt. Hazajöttem a szüleimhez, a testvéreimhez, a barátaimhoz. És azért, hogy ebben az országban, a hazámban boldoguljak, és néhány éven belül itt szüljem meg a gyerekeimet.

Hazajőve viszont azt találtam, hogy ez a haza már nem teljesen az enyém. Ellopták csaknem az egészet. Egy rablóbanda fosztogat benne. Egy olyan rablóbanda, amely csendőrségnek álcázza magát.

Én nem ezért jöttem haza!

Barátaim! Titeket kifosztottak és átvertek! Kiraboltak, aztán kinevettek. Megaláztak és hülyére vettek! Ezt tették veletek! És ezt teszik velem is, meg a szüleimmel, a testvéreimmel, a barátaimmal és az ellenfeleimmel! Így bánnak Quaestorosokkal és Buda-Cashesekkel. Tanárokkal és nővérekkel. Gazdálkodókkal és kereskedőkkel. Azokkal, akik a földet művelik, amit hirtelen kivásárolnak alóluk a mészároslőrincek.

Magyarországot minden nap kifosztják, megalázzák és hülyének nézik azok, akiknek éppen az lenne a kötelességük, hogy érte dolgozzanak. Akik azt ígérték, hogy: meg kell érteni, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül, itt nem lesz több lopás. Emlékeztek még? Hazudtak!

A fideszesek ma bármit megtehetnek. A rendőrség úgysem nyomoz, hiába teszünk a lopások miatt rengeteg feljelentést. Ha pedig valamilyen csoda folytán nyomozás indul, hát majd Polt Péter elintézi. Nincs itt semmi látnivaló. Polt Péter Magyarország legfőbb ügyésze. Az a feladata, hogy a bűnt üldözze, nem pedig az, hogy bűnsegéddé váljon. Az a feladata, hogy börtönbe zárassa, nem pedig az, hogy megvédje a bűnözőket.

Azok fordultak ellenünk, akikre rábíztuk, hogy megvédjenek minket. A saját kutyánk mar minket, a saját nyomozóhatóságunk védelmezi azokat, akik ellen nyomoznia kéne. Azokat védi, akiktől minket kellene védenie. Ez az, ami igazán felháborító.

Barátaim, én nem ezért jöttem haza. Azért jöttem haza, hogy keményen dolgozzak, tisztességgel éljek, becsülettel boldoguljak. Hogy a saját erőmből egyről a kettőre jussak.

Hogy szemlesütés nélkül élhessek, és amikor beszélek a külföldi barátaimmal, büszkén mondhassam el nekik, hogy igen, magyar vagyok, és igen itthon vagyok. Mert ez az én hazám, amire büszke akarok lenni!

Boldogulni akarok, de ezt ma nem hagyják nekem. Nem hagyják, hogy büszke legyek, mert szégyenkeznem kell miattuk! Ebből elég volt!

És most hozzátok szólók, mélyentisztelt fideszes nagyurak! Ti, akik miatt szégyenkeznem kell! Ti, akik megloptok! Ma még csak legyintetek ránk. Azt mondjátok: ugyan, mit tehetnek ellenünk?! Mi erősek vagyunk, ők pedig gyengék.

Csakhogy halljátok meg: sokan vagyunk, és egyre többen leszünk. Mi, akik azt mondjuk: elég volt, nem vagyunk hajlandók többé szégyelleni magunkat azért, amit műveltek! És ha sokan vagyunk, erősek vagyunk. Ma szégyenkezünk, de holnap felemeljük a fejünket, holnapután pedig büszkék leszünk magunkra!

Elszántak vagyunk, és nálunk az igazság. Mi vagyunk a nép!

Ti pedig, ti Fidesz-bárók, ti tolvajok vagytok! Csalók vagytok, rablók vagytok! Elárultatok minket, akiktől a hatalmatokat kaptátok.

De tudjátok meg: egyre többek mondják majd, hogy elég volt belőletek. Ma sokan vagyunk, holnap még többen leszünk, holnapután pedig úgy fogunk veletek bánni, ahogy megérdemlitek. Ahogy rablókkal, tolvajokkal, csalókkal és árulókkal szokás.

Ma talán még megvédhet titeket, kedves fideszes döbrögik, a ti hű katonátok, aki ebben az épületben székel. Ma még poltpéterek fedezik a seggeteket.

Ma még elbújhattok, bevehetitek magatokat akár a Királyi Várba is. Elrejtőzhettek a stadionjaitokban, amiket a kórházak helyett építetek, hiszen nektek úgyis mindegy, mi meg dögöljünk meg.

De holnapután. Holnapután már annyian leszünk, hogy nem lesz hová bújnotok. Mert meguntuk, fideszes kiskirályok. Meguntuk a szégyent, elegünk van a gyalázatból és belefáradtuk abba, hogy tűrjük a bűneiteket. Unjuk, hogy miattatok szégyenkezzünk!

Ma még élvezzétek ki az offshore-ba tett vagyonotokat. A más nevére megvásárolt palotáitokat. A lopott luxust és elmutyizott pénzt. Holnap viszont már féljetek. Mert holnapután csak a csupasz falakat élvezhetitek majd. Ott, ahová valók vagytok: a börtönben.

Nem lesz soká. És nem lesz senki, de senki, aki megvédjen, vagy csak megsajnáljon Benneteket, fideszes bűnözők! Eljövünk értetek! Ez nem fenyegetés, ez ígéret.

Barátaim! Ti, akik a saját bőrükön tapasztalhattátok meg, a legtisztábban, hogyan is működik a Fidesz-gépezet! Figyeljetek rám! Nem szabad csüggednetek! Nem vagytok egyedül!

img_8238-szonok.jpg

Itt állok előttetek, hogy elmondjam: veletek vagyok! És nem vagyok egyedül. Mert mi együtt vagyunk. Magyarország mi vagyunk!

Rády Magdolna, az Y-GEN ügyvivője 2016. április 28-án, a Meg ne próbáld, Polt Péter! tüntetésen elhangzott beszéde

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!

Miért nem lehet Londonból levélben szavazni, ha Marosvásárhelyről meg igen?

2016.04.21. 18:31 plumsworld

Nem csak az utazási költségről van szó. Az Alkotmánybíróság által is jóváhagyott szabályozás egy nagyon rossz üzenet a még visszatérésen gondolkodók felé.

Jelen szabályozás szerint egy marosvásárhelyi (mondjuk) Kirunában élő honfitársunk szavazhat levélben, de egy füzesabonyinak 1200 kilométert kell utaznia, hogy Stockholmban, a külképviseleten leadhassa szavazatát. Az alkotmánybíróság döntése szerint ez a szabályozás nem diszkriminatív. Szerintem pedig az, annyira az, hogy tiltakozni is hajlandó vagyok miatta, de a történet nem ennyire egyszerű.

Első lépésben szeretném leszögezni, hogy ez a kérdés kisebb részben szól arról, hogy a határontúli kettős állampolgároknak vagy a tartósan külföldön dolgozó magyaroknak mennyire van joguk Magyarországon (vagy Magyarországról) szavazni. Sokkal inkább szól arról, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, a példában füzesabonyi és a lakcímkártyával nem rendelkező (de akár ugyanabban a nyugat-európai városban dolgozó) marosvásárhelyi polgárra miért vonatkoznak másféle szabályok. 

1-2.jpg

Kiruna látképe (forrás)

A marosvásárhelyi polgár csupán pártlistára szavazhat levélben, míg a füzesabonyi mind pártlistára, mind az egyéni (füzesabonyi) választókerületi jelöltre leadhatja szavazatát, már amennyiben több száz vagy ezer koronáért elutazik Stockholmba, esetleg Füzesabonyba. Tegyük hozzá, hogy a választókerületi voks értékesebb, vagyis a levélben szavazó marosvásárhelyi csak egy töredék súlyú szavazatot adhat le. Ugyanakkor a jelen szabályozás eredménye a gyakorlatban az, hogy a marosvásárhelyi szavazni fog levélben Kirunából (pártlistára), míg a füzesabonyi sehogy nem szavaz majd (pártlistára sem). 

Több ilyen valóban megtörtént esetről tudunk, és az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztésének indokaként is azt adta elő, hogy külföldön, Magyarországtól 1400 km, Magyarország külképviseletétől 137 km távolságra tartózkodik, így a külképviseletre történő utazás oda-vissza több mint öt órát igényelne, és mintegy 25 ezer forintos utazási költséget jelentene számára. Amíg egy 1956-os emigráns magyar levélben is szavazhat Londonból, addig egy ott dolgozó magyar fiatal csak személyesen a külképviseleten voksolhat. Pedig lehet, hogy szomszédok. 

Miért nem szavazhat a füzesabonyi is levélben, ahelyett, hogy a követségre utazna? Ugyanis a levélben szavazás ellen érvként felhozható kockázatok a határon túliak esetén is ugyanúgy fennállnak. Megvan a kockázata, hogy akár halottak nevében adnak le voksokat, hiszen a magyar hatóság erről nem értesül. Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke szerint az általuk elkövethető csalás a választópolgárok kisebb számára és földrajzi szóródására tekintettel jóval kevesebb veszélyt jelent a választások tisztaságára. Az persze nem világos, hogy a földrajzi szóródás miért lenne nagyobb mondjuk a Romániában, mint a Németországban élő magyarok közt?

Persze szavazhat levélben a füzesabonyi is, amennyiben 15 nappal a választások előtt kijelentkezik magyarországi lakhelyéről, de akkor csak pártlistára. Mondhatánk azt, hogy akkor jelentkezzen ki magyar lakcíméről mindenki, aki szavazni szeretne. A kijelentkezés egyrészt a gyakorlatban nem is annyira egyszerű, másrészt vannak ingázók, akik néhány hónapot egyik, néhányat a másik országban élnek, tehát a magyar lakcímüket is aktívan használják. Persze lehetne egy olyan új szabályozás, hogy levélben szavazni csak pártlistára lehessen, függetlenül attól, hogy van-e valakinek magyarországi lakcímkártyája. Az alkotmánybírósági döntés után ez egyrészt nincs kilátásban, másrészt ezzel a megoldással továbbra is csak egy töredék súlyú szavazatot adhatna le az is, aki csak egy fél éves szerződéssel él külföldön.

Ezen a ponton válik az ügy kényessé. A határontúliak számára magyarságuk megélésében egy fontos előrelépés volt a szavazati jog megszerzése. Ez (szerintem) rendben is van, mert különösen a 21. században válik egyre értelmetlenebbé ezt az egész ügyet mindenáron térre kivetíteni. A kulturális és nyelvi kötelékek mellett határokon átívelő gazdasági, tudományos, művészeti projektek, az online munka és kapcsolattartás lehetősége szünteti meg egyre inkább a valóságélmény térbeli izolációját. Ezt nem lehet csak azzal mérni, hogy ki hol fizet adót (és vesz ezért cserébe igénybe közszolgáltatásokat).

Ugyanakkor egy füzesabonyi külhoni esetén a magyarországi kapcsolatok vélhetően még erősebbek. Előfordulhat, hogy az illető azért van pár évet Kirunában, hogy az ott megkeresett pénzből finanszírozza füzesabonyi építkezését, mert otthonról ezt nem tudná megtenni. Tehát nem kalandból, hanem gazdasági kényszer miatt költözik ki, és már a következő választási ciklusra visszaköltözne, mert várják a szerettei. Ő közvetlenül érintett abban, ki képviseli majd a választókerületét. A külhoni magyarok évi 3-4 milliárd eurót utalnak haza, ami az évi 5-6 milliárd eurós EU-s pénzekkel összemérhető nagyságrend. A kettő együtt a GDP 10 százaléka.

2013 tavaszáig elvileg úgy volt, hogy a külföldön tartózkodó, de magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok is szavazhatnak levélben. Mindez Gulyás Gergely fideszes képviselő indítványa után került ki a törvényből egy utólagos módosítással. Nem értem, hogy miért nem gondolják, hogy ez is egy elég érzékeny téma.

Nem csak arról a költségről van szó, amit a Stockholmba beutazás jelent, hanem arról is, hogy az ilyen kényszerekkel is távolabb lökik Magyarországtól azokat, akik még gondolkoznak egy esetleges visszatérésen.

Ez egy rossz üzenet. Egy rossz üzenet a nagyon sok rossz üzenet közül.

Választási csalás a Nemzeti Választási Irodánál

Szilva Attila 

Uppsala, Svédország

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!

Lánczi és a Corvinus: baráti szakértőből baráti egyetemre?

2016.04.18. 15:25 Y-generáció

Lánczi András lesz a Budapesti Corvinus Egyetem rektora. Ma szavaz róla az egyetemi szenátus, de mivel egyetlen induló van, meglepetésekre nem számíthatunk.  A kérdés az, hogy mire számíthatunk Lánczitól, mint rektortól.

Lánczi András politológus, akinek nagy szakmai tudása van, politikai filozófiával foglalkozik, bár publikációs teljesítménye nemzetközi szinten nem kiemelkedő. Jó ideje vezeti a Corvinuson a Politikatudományi Intézetet, széleskörű nemzetközi kapcsolatai vannak. Emellett viszont a Századvég Alapítványt is vezeti, ami a Fidesz fontos tanácsadó testülete, sőt, úgy tűnik, a kifizetőhelye is. Lánczi, pályázata szerint a Corvinust Közép-Európa vezető egyetemévé tenné. De várhatunk-e tőle fejlődést, vagy ide is behatol a korrupció, ami Lánczi András szerint a Fidesz legfőbb politikája.

1.png

A leendő rektor Orbán rendszerének egyik fő ideológusa, ezért nagyon nem mindegy, hogy ő milyen szerephez fog jutni. Nem csupán a tudományos munkát kell értékelni, hanem azt a munkát is, amit a Fidesz támogatásába fektetett. És innentől már közügy, hogy miért és hogyan nevezik ki őt rektornak.

Lánczi András Századvég Alapítványa régi és fontos támasza a Fidesz kormányzatnak. Nincs is azzal baj, sőt teljesen elfogadott egy demokráciában, hogy bizonyos háttérelemzéseket ne a miniszter titkára, hanem egy külsős szakértői csoport végezzen. A Fidesz rendszerében viszont ez azt is jelenti, hogy tűzön-vízen át kell képviselni Orbán Viktort. Erre a legjobb példa a Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor minimum cinikus, de sokszor már visszataszító működése. Ahogy már korábban is írtuk, a Századvég inkább mond ellent magának, mint nyilvánosan kritizálja a Fideszt. Ehhez persze kapcsolódik, hogy újabb és újabb csatornákat nyitnak, amelyekenbaráti-családi elemzők, tanulmányok, blogok hada épül arra, hogy az adóforintokat átcsatornázzák az „új elitnek”.

Az Y-GEN Egyesületből többen jártunk a Corvinusra. Jómagam az egyetemi alapképzést (BA) az egyetem Társadalomtudományi Karának egyik tömegszakán végeztem néhány évvel ezelőtt. Valahol a második év környékén megfogalmazódott bennem, hogy a Corvinusból tényleg lehetne egy nagyszerű egyetem, sok minden adott: többségében jó professzorok, sok intelligens és szorgalmas diák, egészen jó infrastruktúra stb. A Corvinus ma nem Közép-Európa vezető egyeteme. Ahhoz, hogy azzá váljon, Lánczi András kevés lesz, sőt szinte bizonyosan nem fog az egyetem ehhez a célhoz közelebb kerülni.

A Fidesz oktatáspolitikája sok sebből vérzik, és nyilvánvalóan átfogó oktatási reformra van szükség: a képzési rendszerek, finanszírozás, szakképzés egészét kell átalakítani. Amíg ez nem lesz, (tehát amíg Orbán van a hatalmon), addig be kell érni ezzel. A felsőoktatást a Fidesz, mint minden mást, egy kontrollálandó területnek kezel. Alig hallunk arról, hogy bármi kormányzati elképzelés születne arról, hogyan lehet versenyképes, tudásalapú országot létrehozni egy erős felsőoktatáson keresztül. Ellenben a kancellárok rendszerével gyakorlatilag Orbán személyes ügynökei figyelik az egyetemeket. Ezzel nem kevés konfliktust okozva például a Corvinuson is. Hogy kinek mennyire volt igaza az ilyen vitákban, azt messziről nehéz eldönteni, de érhető, hogy Lánczi azt ígéri, hogy az ő rektorsága nyugalmat hoz az egyetemre. Mióta világ a világ, létezik ez a csúsztatáson alapuló érv, hogy ha már van egy ilyen erős központ, akkor inkább itt helyben legyen nekünk is egy hozzá hű vezetőnk, csak átvészeljük. Nos, mi lenne, ha a kormány nem egy ellenséges pénznyelőként tekintene az oktatásra, amit jól meg kell regulázni néha?! Mert abban egyetértünk, hogy az egyetemnek nem hatalmi harcokra kell idejét és energiáját pazarolni, csak talán ehhez az állam segíthetne is.

Lehet, hogy Lánczi rektorként kivonná magát a napi politikából. Az, hogy a Századvégtől elmegy, inkább egy nyugalmi pálya lenne neki a Covinuson. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy jó munkát és sok sikert, csak sajnos nem tudhatjuk, hogy meddig lesz nyugalom. Akit politikai kegyből segítenek pozícióba, az függeni fog a hatalomtól és nem tudja teljesen képviselni saját magát és szempontjait. Erről mi is vitázunk, mert fontos kérdések. Az egyetem rektorának legfőbb feladata, hogy védje az egyetem érdekeit. De mi lesz, ha egy szép napon Matolcsynak megtetszik a Corvinus főépülete, és beköltöztetne oda is valami jó kis bizniszt az adónkból. Hogy fog tudni az a rektor küzdeni ez ellen, aki korábban milliárdos megbízásokat kapott a kormánytól éveken keresztül?

Bár arra kicsi az esély, hogy a Közgáz egy külvárosi ipari park mellett találja magát, de pont ez az az egyetem, amelytől az érintettek ellenében egyszerűen elcsatoltak egyetemi karokat. A személyében kegyelt Lánczi vajon mennyire tud ellensúlyt képezni, ha megint arra kerül a sor?

Lánczi András intézményvezetői tevékenységéből látszik, hogy ő csak azért, mert egy kollégája politikailag mást gondol, nem fogja azt megfúrni vagy támadni. A Politikatudományi Intézet egy színes és mozgalmas hely. Azonban nem csak ő lesz az egyetem közelében, és senkinek ne legyenek kétségei, a Fidesz szeret napi szinten beleszólni intézmények működésébe. A Corvinus egyik erőssége a kötelező tanórákon kívüli szervezettség. A Corvinushoz kapcsolódó szakkollégiumok nagyon fontos szakmai és közösségi szerepet töltenek be mind az egyetemi, mind az értelmiség szervezésében, sőt össztársadalmi szempontból is. Eddig megőrizték függetlenségüket, olyan kurzusokon tanultak a diákok szabadidejükben, amit ők fontosnak tartottak. De mi lesz, ha valaki „föntről” úgy gondolja, hogy nem kellene túl sok ellenzéki témáról beszélgetniük és tanulniuk? A szakkollégiumok költségvetésének és infrastruktúrájának nagy része egyetemi, tehát adott, hogyan lehet őket zsarolni.

Az egyetem ezen kívül is tele van diákszervezetekkel, többségüknek saját irodája van a főépületben. Ennek a pezsgő, izgalmas, változatos diákéletnek a fontosságát akkor értettem meg igazán, amikor elkezdtem az ELTE BTK-ra járni, ahol a diákok szerveződésének szinte kizárólagos letéteményese a HÖK, amely ha éppen nem építi a már-már feudális pénznyelőit, akkor más diákokat aláz. A Corvinus szinte teljes szabadságot ad a diákszervezetnek, és támogatja is őket. A diákok önszerveződnek, és saját ötleteiket valósítják meg különböző ügyekben és témákban. De megkapja-e majd a támogatást egy olyan diákszervezet, ami mondjuk, Juhász Pétert vagy Szigetvári Viktort hívná meg a nagyelőadóba, és kiplakátolná a programját az épületben?

Az új egyetemi vezető programtervében van néhány érdekes pont, ami eligazíthat minket abban, hogy hol látja Lánczi a Corvinus helyét a Fidesz által uralt Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A magyarországi elitutánpótlást szolgálni és a magyar állam fönntartásában részt venni: ez kétségkívül fontos, ezért csak remélni tudjuk, hogy ezalatt nem unortodox közgazdászok hadát szeretnék kinevelni, hanem olyanokat, akik tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak.

Lánczi említ nemzetközi példákat a Corvinus számára. Én magam biztos nem szeretnék egy olyan egyetemet látni Magyarországon, ami a teljes magyar vezetőséget egy bizonyos nézőponttal és elitista hozzáállással ruházza föl, mint a francia École Nationale d'Administration. Ennek elvégzése nélkül szinte nem lehet senki állami vezető Franciaországban. Valamint Londonból is, én inkább követném a kutatásokban úttörő és nyitottabb London School of Economics-ot, a London Business School helyett, ami inkább a már egy-két elit egyetemet végzett vezetőket képzi tovább rendkívül magas tandíjakkal. Lánczit ebben nem vitatom, de bizonyosan mást és másért gondolunk róla. Persze furcsa, hogy most ismét a Corvinus kell, hogy legyen az állam leendő vezetőinek képzési helye, ha mindössze pár éve vették el tőle a Közigazgatástudományi Kart, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik pillére legyen, hasonló hangzatos szavakkal.

Ennél viszont már kétségesebb, hogy új jogi kart szeretne a Corvinushoz Lánczi. Miért is? Hiszen pár éve még a jogász és közgazdász hallgatók voltak a fölösleges, túlképzett leendő munkanélküliek, akiket az állam nem is támogatna! Erre most egy új kart, új tanszékeket, új tanárokat kellene létrehozni? Magyarország nem annyira kicsi, hogy csak egy helyen legyen jogász és közgazdász képzés, sőt, jó is, ha az egyetemek versenyezhetnek a diákokért, kutatásokért, pályázatokért és kapcsolatokért. De a baráti egyetem létrehozása viszont hosszú távon nem erősíti, hanem gyengíti mind az egyetemet, mind a kutatást és a képzést is.

De látjuk jól, hogy a jutalomból kinevezett rektor arra épít, hogy az ő kapcsolataival épüljön és fejlődjön az egyetem. Az egyetemi dolgozók bevonása kutatásokba fontos ügy, ám ha ez azt jelenti, hogy a haveri önkormányzatok két kézzel szórják majd a megbízásokat a haveri egyetemnek, az senkinek sem jó. Hiszen ma az állami megbízáshoz nem elég a szakmai teljesítmény, itt bizony be kell segíteni a Fidesz mocskos ügyeibe is a tartós munkákért.

Ha pedig bizonyította a lojalitást az ember, akkor viszont már nem kell újítani. Nem az a lényeg, hogy jobbak és jobbak legyünk, hanem az, hogy valódi versenyt ne kelljen megélnünk, csak mi legyünk közel a hatalomhoz. Az ilyen fajta korrupció megöli az újítást, a fejlődést és azt, hogy tényleg a legjobbak teljesítsenek jól. Ha lesz jogi kar, az azért lesz sikeres, mert minden erőforrást ők kapnak, függetlenül attól, hogy a többi karhoz képest milyenek. Ha közösen dolgoznak majd az oktatók és az önkormányzatok, akkor azért dolgoznak a Corvinus tanszékeivel, mert ők megbízhatóak. És mivel akkor is lesz zsíros megrendelés, ha az eredmény nevetséges, így hátra lehet dőlni, nem kell túldolgozni magunkat.

A „konszolidálódó Fidesz” mítosza erről szól. Ugyan ért ahhoz, amit csinál, de ennél fontosabb, hogy megbízható, és függő helyzetben legyen az illető. Akár örülhetünk is, hiszen Elena Ceaușescuhoz képest mindenképpen jó, ha olyan a tudományos élet vezetője, aki már évtizedek óta ezzel foglalkozik.  Lánczi személyében egy olyan rektora lesz a Corvinusnak, aki mind nyilatkozatai, mind a Századvégben vállalt vezető szerepe alapján a félautokratikus Orbán-rezsim egyik főideológusa. Ez önmagában nemzetközi versenyhátrány a Corvinusnak, és a leendő magyar közgazdász elitnek, ami a Corvinus konkrét ügyén túlmutató fontos közügy, hiszen, ahogy Chikán Attila (az első Orbán-kormány minisztere és az egyetem korábbi rektora) fogalmaz: 1960 óta nem volt olyan rossz Magyarország megítélése, mint most. És valóban, jelenleg Nyugat-Európában az illiberális Orbán-rezsim a megyei lapok második oldalán is állandó téma tud lenni, mint antidemokratikus berendezkedés. Lánczinál nyilvánvalóan előrébb van a korrupcióra épülő politikai kormányzás (crony capitalism), mint a transzparenciára, intézményi függetlenségre és (közgazdász-)szakmai tudásra épülő jó kormányzás diszciplínája. Lánczi rektorrá választásával a Corvinus szimbolikusan nagyon merőlegesen helyezkedik a mainstream nyugati irányvonalra. Nem először fordul elő ez a történelemben.

Így nemhogy nem leszünk Közép-Európa vezetői, de saját legjobbjainkat is elkergetjük. Ma már nem a baráti és ellenséges egyetemek versenyeznek. Ma már Londonnal, Krakkóval, Béccsel kell versenyre kelni az egyetemeknek. Kutatásért, presztízsért, diákokért, mindenért. Ehhez pedig kevés az, hogy a miniszterelnökünk nagyra becsülje az egyetem új rektorát.

Papp Roland

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!

Álljunk ki az erőszak ellen!

2016.04.07. 08:28 Y-generáció

Függetlenül minden társadalmi, vallási, politikai meggyőződéstől mindannyiunk közös ügyének kell tekintenünk az erőszak elleni küzdelmet. E szerint kell tenni azért, hogy azokat, akiket józanész, erkölcs és gerinc nem tart vissza, a hosszas börtönbüntetés és a társadalmi páriává válás kilátása rettentse el.

László Barbara írása

Aki a napokban értesült Kiss László úszóedző – saját köreiben ismert és elfogadott – dicső múltjáról, egy percre talán átengedte magát az esetet megillető elborzadásnak (gyengébb gyomrú olvasók talán némi émelygést is érezhettek). Adott egy férfi, egy sportoló, aki a rábízott tanítványt a rosszullétig segített lefogni az őt erőszakoló állatoknak, majd mikor a lány már nem volt eszméleténél, maga is közösült vele. Ezt követően mi sem lett volna természetesebb a számára, mint hogy következmények nélkül folytassa pályáját, a véletlen azonban úgy hozta, hogy a lány családja nem hagyta annyiban a történteteket. Kiss László az erőszaktevők azon egy százalékához (!) tartozik, akiket bíróságon elítélnek. Helyzetéből fakadóan ennek ugyan csak töredékét ülte le (36 helyett 20 hónapot), majd minden mehetett tovább: kollégái, sporttársai elnézték „botlását”. Ahogyan tömött BKV-járatokon az utasok a szarszagot, egyesek talán fintorogtak kicsit, de azért a busz haladt tovább, előbb-utóbb a szag az utazás részévé vált, a felszálló kisebb bűzforrások pedig egy idő után már meg sem kottyantak.

Kiss László úszóedző és Gyárfás Tamás uszodasejk (forrás)

55 év telt el. Hogy ma Magyarországon nagyon rosszul állunk az erőszak megítélése és büntetése kapcsán, talán felesleges kifejteni, elég végigtekinteni az elmúlt pár év termését. A gólyatábori erőszakok eltusolása, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság áldozathibáztató videói, feleségverő képviselők (vak komondorok) – majd a hangosabb eseteket elvétve kísérő látszatgesztusok, jelentősebb hányadban a probléma elkenése, az erőszakot a férfi alaptermészetének betudó (és a nő által éppen ezért megelőzhetőnek tartó) sajnálkozó karszéttárás.

Ahogy mindig, most is megjelennek majd az adott esetet elemző cikkek, felszólítások, hogy Kiss László mondjon le: hullámok egy nagyobbat csobbanó kavics után. A Magyar Úszó Szövetség ugyanakkor kiáll Kiss László mellett, a férfi jogához, hogy ne kelljen megbélyegezve élnie egy ilyen mérhetetlenül kegyetlen bűn után, ami a másik (a vétlen) fél életében örökre nyomot hagyott.

Valódi változást csak az hozhat, ha a teljes társadalom (vagy legalábbis nagyobb részének) megítélése változik az ilyen ügyekben. Ha iskolás koruktól megtanítjuk a gyerekeinknek, hogy hogyan ne váljanak elkövetővé, és milyen jogi eszközök és mentálhigiénés segítségek állnak a rendelkezésükre, ha áldozattá válnak. Ha időben megtanulják, hogy az erőszakra nincs ok, nincs mentő körülmény, semmilyen esetben nem lehet válasz. Ha eljutunk a társadalmi fejlettség azon fokára, ahol az intézkedő rendőr nem mosolyog össze az elkövetővel a nő feje felett. Ahol a tanúk nem néznek félre és keresnek mentő körülményeket. Ahol a kórházban nem kap megrovó tekinteteket az éppen élete legnagyobb traumáján átesett áldozat. Ha majd az erőszak nagyon is valós problémáját nem csak egy szűk réteg érzi a sajátjának.

Minthogy egy másik ember ellen elkövethető egyik legsúlyosabb vétség, függetlenül minden társadalmi, vallási, politikai meggyőződéstől mindannyiunk közös ügyének kell tekintenünk az erőszak elleni küzdelmet. E szerint kell tenni azért, hogy azokat, akiket józanész, erkölcs és gerinc nem tart vissza, a hosszas börtönbüntetés és a társadalmi páriává válás kilátása rettentse el.

László Barbara, az Y-GEN tagja

Fodor Gábornak mennie kell 2. (Válasz Bősz Anettnak)

2016.04.06. 10:44 András Zentai

Senki nem végezhet hiteles ellenzéki munkát úgy, hogy a házastársa ilyen magas tisztségben a kormánynak dolgozik. Pláne nem Fodor, aki 2014 óta mutatott eddigi tevékenységével amúgy is naponta azt a gyanút erősítgette, hogy ő bizony a Fidesz embere.

Zentai András véleménycikke

Tegnapi posztomban amellett érveltem, hogy Fodor Gábor nem maradhat ellenzéki országgyűlési képviselő, miután a vele egy háztartásban élő feleségét kormánybiztossá nevezték ki. Ezt a nézetemet továbbra is tartom.

Bősz Anett, Fodor Gábor pártjának ügyvivője úgy kívánta helyretenni azokat, akik osztják a fenti véleményt, hogy terjedelmes cikkben fejtette ki, mennyire komoly, hasznos és jó munkát végez Czeizel Barbara. Csakhogy ezt SENKI nem is cáfolta. Sőt. Magam is leírtam, hogy ezzel tisztában vagyok, hogy nagyon jó, hogy végre jó ember került fontos pozícióba, és remélem, hogy kormánybiztosi munkája sikeres lesz.

Én személyesen ismerem Bősz Anettot. Sokra tartom őt, jószándékában semmi okom kételkedni, nem is teszem. Csinálja a dolgát, egy másik pártban. Én is csinálom a magamét. Vetélytársam bizonyos értelemben, de sok sikert kívánok neki. Ahogy a kiváló Czeizel Barbarának is! Nekem Fodor Gáborral van bajom.

Azt állítom, hogy senki nem végezhet hiteles ellenzéki munkát úgy, hogy a házastársa ilyen magas tisztségben a kormánynak dolgozik. [Senki, pláne nem Fodor, aki 2014 óta mutatott eddigi tevékenységével amúgy is naponta azt a gyanút erősítgette, hogy a Fidesz embere.] Hogy miért? Szerintem három ok miatt:

  1. zsarolhatóvá válik,
  2. érdekellentét áll fenn,
  3. diszkreditálódik.

Zsarolható, mert az illető anyagi és erkölcsi függőségbe kerül, a Kedves Vezető innentől bármikor leszólhat az adott képviselőnek, hogy tessék szépen visszavenni abból az ellenzékieskedésből, mert ez nekünk kezd kellemetlenné válni, és esetlegesen az a kormánybiztosság bármikor visszavonható ám (indoklás nélkül természetesen). Így pedig huss a havi egymillió plusz családi bevételnek, és huss a családi békességnek is.

Érdekellentét elsősorban akkor állhat fenn, ha az ellenzéki képviselő komolyan veszi az ellenőrzési jogát, és mondjuk olyan helyeken kezdi kapirgálni a rendszert, ami a házastársának illetékességi körébe tartozik. De más típusú és még ennél is egyértelműbb ellenérdekeltség az, hogy egy kormánybiztosnak az az érdeke, hogy a kormány sikeres legyen, egy ellenzéki képviselőnek pedig az, hogy a kormány elbukjon. Már ha az illető tényleg ellenzéki.

Diszkreditálódáson itt azt értem, hogy a választók nem fogják elhinni az adott politikusról, hogy ellenzéki, még akkor sem, ha valahogy sikerül elkerülnie a zsarolást és áthidalni az érdekellentétet. Úgy fognak rá tekinteni, mint aki csak látszatellenzéki, közben pedig a kormány tenyeréből eszik. Ez pedig az egész ellenzéknek árt, mert a választó majd azt gondolja, hogy a Fidesz általános gyakorlata kilóra megvenni az ellenzéki politikusokat.

Ceterum censeo: Fodor Gábor adja vissza a mandátumát, Czeizel Barbara pedig legyen kormánybiztos, és érjen el soha nem látott sikereket a korai fejlesztés területén e minőségében és intézményvezetőként egyaránt!

Zentai András

Fodor Gábornak le kell mondania

2016.04.05. 10:40 András Zentai

Fodor Gábornak le kell mondania a mandátumáról. Czeizel Barbarának sok sikert kívánok kormánybiztosként!

Zentai András véleménycikke

Maradhat-e ellenzéki képviselő valaki, akinek a feleségét (vagy férjét) kormánybiztossá nevezik ki? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem tegnap délután, amikor arról olvastam, hogy Fodor Gábor (volt?) felesége, akivel a vagyonnyilatkozata szerint most is közös háztartásban él, a korai fejlesztésért felelős kormánybiztos lett. Szerintem nem maradhat.

Szögezzük le, hogy Czeizel Barbara a korai fejlesztés elismert szakembere, a kilencvenes évek eleje óta küzd azért, hogy ez az elvitathatatlanul fontos terület megfelelő képviseletet, támogatást és figyelmet kapjon mind politikai, mind társadalmi szinten. 25 éve vezet egy komoly korai fejlesztési központot, méghozzá kiválóan. Ebben a fideszes és nemfideszes világ nagyjából egyetért, nem igazán lehet ettől eltérő véleményeket hallani.

A kérdés azonban nem ez. A kérdés ténylegesen más. Adott egy olyan parlamenti képviselő, nevezetesen Fodor Gábor, aki a 2014-es választásokon az ellenzéki összefogás listáján jutott be a Magyar Országgyűlésbe. Méghozzá nem is akárhogy, hanem úgy, hogy az ellenzéki tárgyalások vége felé közeledve Mesterházy Attila egyszercsak hirtelen előhúzta a kalapból. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a TOP5-ben Fodor is benne legyen.

Miután nyusziként előugrott a cilinderből, Fodor Gábor a kampányban munkát gyakorlatilag nem végzett. Pártja, a Liberálisok kampánytevékenysége abból állt, hogy néhány lelkes tag és aktivista minden ellenzéki eseményre kicipelte a babafingkék zászlókat, általában pont annyit, ahányan ők is voltak, néha picit többet. Ettől még nem akarom elvitatni, hogy az MLP-ben vannak értékelhető politikusok, így az általam kedvelt és végtelenül jószándékú Bősz Anett, vagy a szakmailag mindig felkészült és nagyonis médiaképes Bodnár Zoltán.

Fodor Gábor azonban nemcsak a 2014-es választási kampányban volt tétlen. Azóta sem csinált semmit. Pártja gyalogjai rendre megnyilvánulnak bizonyos kérdésekben, blogokat írnak, tartanak sajtótájékoztatókat, de ennyi. Fodor nem szokott gyakran felszólalni az Országgyűlésben, nem ad be határozati vagy törvénymódosító javaslatokat, egyetlen blogbejegyzést sem írt az utóbbi 2 évben, nem szervezett tüntetést, nem állt ki keményen semmi fideszes okádékság ellen, nem ment neki egykori orbánista harcostársainak se lendületből, se megfontoltan. Alibizik két és fél éve.

És akkor most tessék: miután Fodor Gábor igazi látszat- és álellenzékiségről tett tanúbizonyságot, mind a kampányban váratlan felbukkanásával, mind az utóbbi két év totális tétlenségével, a sunyítással, most a feleségét kormánybiztossá nevezik ki. Ezek után már csak azt várom, mikor jelenti be Fodor Gábor, hogy mostantól az MLP konstruktív ellenzékiségbe kezd, és együtt szavaz a Fidesszel. Ez már csak egy lépés, hiszen mégis milyen ellenzéki munkát fog végezni most, hogy zsarolhatóvá vált, hiszen a feleségét a Fidesz az emberminisztérium fizeti? És ha eddig is csak a nagy semmit csinálta Orbán leváltásáért?! Szerintem semmilyet.

Ceterum censeo: Fodor Gábornak le kell mondania a mandátumáról. Czeizel Barbarának viszont sok sikert kívánok kormánybiztosként!

Zentai András

Te mit politizálsz?!

2016.04.04. 11:08 Y-generáció

Politizálni macerás? Igen. Fárasztó? Igen. De hogy szégyenkezz azért, mert elmondod a véleményed arról, ami érint? Na, az csak azokat segíti, akik mások helyett és másokról akarnak dönteni.

Papp Roland írása

Kedves tanárok, diákok, ápolók, taxisok, internetezők! Akár még meg is hallgathatnánk titeket, de mivel ti POLITIZÁLTOK, ezért lényegtelen a véleményetek. Aki politizál, azzal nem is kell beszélnünk. Leülhetnek, egyes.

Ez a hozzáállás nyilvánvalóan hazug és káros, a hatalom mégis évtizedek óta igyekszik így beállítani a közügyekbe beleszóló embereket és csoportokat, hiszen így nem is kell velük foglalkozni. Akire rásütik azt, hogy ő politizál, annak az állítása automatikusan lényegtelen lesz a mai magyar közbeszédben. Ahhoz, hogy Magyarország valaha jól működő demokrácia legyen, ezzel a hamis állítással le kell számolnunk. Kezdjünk is hozzá!

Lassan már minden tüntetésre, találkozóra sőt Facebook-bejegyzésre, ami nem azonos a Fidesz álláspontjával, elmondja valamelyik kormánypárti politikus vagy megmondóember, hogy lám-lám, ők csak politizálni akarnak, pártpolitikusok és nem szakmai érveket mondanak. Sőt, a politizálást el is kéne kerülni. Ezekből az állításokból persze az következik, hogy a politika valami mocskos, undorító tevékenység. Ha valaki egy pocsolyában hempereg, azt a nyakig sáros embert sem lehet túl komolyan venni, így a politizáló pedagógussal sem érdemes beszélni. Vagy lehet ám politizálni, de az csak a fehér, negyven feletti, heteró, lehetőleg jogvégzett férfiak dolga. Aki nem ebbe a körbe tartozik, az lesz szíves kussolni. Valójában pontosan ezt jelenti a Fidesz ilyen jellegű kommunikációja, amiben tudatosan összekeveri a fogalmakat, ráépít a kádári örökségre és beidegződésekre:a politika a politikus dolga, aki amúgy nem való emberek közé.

Azt persze érezzük, hogy a választási listás helyek kiosztása, és a nemzeti kerettantervről való megállapodás különböző ügyek, különböző ügymenettel. Amikor az oktatásról vagy egészségügyről beszélnek az abban érintettek, a demokrácia egyik legalapvetőbb lépését gyakorolják: beleszólnak a közügyekbe. Az angolban például nem csak egy szó van a „politikára”. Megkülönböztetik, hogy egy policy a téma, azaz az adott ügyet érintő szabályok, elvek, szakpolitikák csoportja vagy valami más. Ami ettől különbözik az például a politics, a személyi ügyek, a pártpolitika, az emberek és vezetők viszonya és kapcsolatai. Ha mondjuk egy vállalat személyzeti policy-járól beszélünk, akkor mondhatjuk, hogy a cég csak minimum három éves gyakorlattal rendelkező embert vesz föl vezető pozícióba, ez az ő előírásuk. A személyzeti politics pedig arról szól, hogy most Jutkát vagy Erzsit kéne előléptetni, hiszen Zsolt jobban megbízik Jutkában, de Erzsiben jobban megbízik az igazgató. Ezek természetesen összefüggenek, és mind a kettő fontos, de érdemes néha külön beszélni ezekről.

Bizonyos fideszes politikusok gyengébb pillanataikban elismerik, hogy fontos az érintetteknek a döntésekbe beleszólni: legyen az az ágazatban dolgozó ember vagy a helyi lakos, vagy egy szektorban érintett vállalkozó. De ha egyszer csak kényelmetlenné válnak a kérdések, akkor jöhet az aduász: a tiltakozók politizálnak, pártpolitikusok, végső esetben pedig GYURCSÁNY van a háttérben, azaz jobban járunk, ha a Fidesz majd inkább megoldja egyedül.

12970340_1163566393653394_1404140696_o.jpg

A Fidesz szerint az ellenzék

Aki kijár tüntetésre, az politizál. Véleményt mond a közügyekről. Sokszor egy policy okán, és kevésbé a politics miatt. Például a kockásinges tüntetések arról szóltak, hogy sok érintett nagyon nem szereti a Fidesz oktatási policy-ját, szakpolitikáját. Amit a kormány oktatással kapcsolatban tanúsított „politics” szellemében, eddig nem sok hasznot vagy jót hozott. Senkit nem érdekel, hogy kicsoda a KLIK vezetője és ki az, aki oktatási államtitkár pozícióban hajtja végre Viktor parancsát. A kerekasztal lebegtetése, az érintettek egymással szembeni kijátszása fontos taktika, csak éppen nem arról szól, amivel a kezdetben bajuk volt a tiltakozóknak. Aki a policy-ről beszélne, arra ráfogják, hogy a politics érdekli csak, és így jutunk el oda, hogy figyelmen kívül lehet őket hagyni.

Orbán Viktor a politics-ban talán a legjobb és legtapasztaltabb ember az országban. Párton belül és kívül is úgy mozgatja a szálakat, hogy más ne is jusson szóhoz. Már-már közhely, de tényleg kézi vezérléssel működteti az országot. Viktor rendszerében éppen emiatt nem az a fontos, hogy mi működne jól, mi lenne a hatékony: a legfontosabb az, hogyan tudja kontroll alatt tartani a személyeket. Úgy tűnik, a Fidesz nem is tudja elképzelni, hogy mások elsőbbséget adnának a bizonyítékokon és racionálisan alátámasztható érveken alapuló politikának/policy-nek. Lehet, hogy csak magukból indulnak ki. Orbánék tagadják, hogy lehet anélkül is beszélni egy témáról, hogy abban ne legyen benne, hogy kit szeretnénk látni az ország vezetőiként. A szakmai érvekbe és a policy kérdésekbe is belelátják, hogy ez is csak egy ravasz terv az ő megbuktatásukra. Nem hisznek abban, hogy civilként is lehet politizálni, a politics helyet a policy-t is előtérbe lehet helyezni. Pedig a demokráciában a policy is fontos, és azoknak kell dönteni az ügyekről, akikre hatással lesz a döntés. Ez a demokrácia alaptermészetéből következik, hiszen azért szólunk bele a közügyekbe, mert azok a MI ügyeink.

Úgyhogy első körben legyünk büszkék arra, ha egy ápoló kifejti a véleményét az egészségügyről. Jó hír, ha a diák kiáll magáért, és elmondja, hogy mit szeretne kezdeni az életét meghatározó kérdésekkel. Ez nem a gyerekek megrontása, sokkal inkább a demokráciára nevelés alapvető eleme. A mostani gimnazista generációnak lesz egy élménye a részvételről, és reméljük, nem fogják évek múlva is büszkén hangoztatni, hogy engem nem érdekel a politika, nem veszek benne részt.

A mai magyar helyzet olyan, hogy szinte már semmiről nem tudunk érvek és tények mentén beszélni. Az érzelmek és indulatok mindent fölülírnak. Első körben persze meg kell próbálnunk TÉNYLEG az oktatásról beszélni, ha az oktatásról van szó. De ez politika. Mert ha szeretnénk, hogy jobb legyen az oktatás, akkor arról beszélni kell, és tenni kell érte. A policy-t föl kell építeni, javítani, fönntartani, és ez része a politikának. Közügyekről beszélni, de közben nem politizálni nem is lehet.

Másrészt pedig látni kell, hogy az a csúnya és büdös politics is fontos. Kell beszélnünk a vezetőinkről, kell beszélnünk az érzelmekről. Fontos, hogy ki dönthet és mikor dönthet. A demokráciában pártok vannak, az ő dolguk, hogy képviseljenek minket. Ők ülnek most is a parlamentben, és ha egyszer már nem lesz Nemzeti Együttműködés Rendszere, akkor is pártok lesznek majd ott. Tehát ha téged csak az érdekel, hogy a gyereked jó oktatást kapjon, akkor van egy rossz hírem: ehhez az is kell, hogy valaki ezt végrehajtsa, irányítsa, döntsön róla és ellenőrizze. Hosszú távon a politics rendszerét sem tudod elkerülni. Úgyhogy inkább szólj bele, minthogy befogott orral elhúzod a fejed! Ahogy a régi szólás tartja, nem tudunk szüzek is maradni, meg szexelni is. Kell beszélni arról is, hogy milyen rendszert szeretnénk, ez is politika. Ahogy az is, hogy ki lesz ott, aki ezt megteszi.

Politizálni macerás? Igen. Fárasztó? Igen. Van sok olyan dolog benne, amit te nem szeretsz? Valószínű. De hogy szégyenkezz és megbélyegzettnek érezd magad azért, mert elmondod a véleményed arról, ami érint, na az csak azokat segíti, akik mások helyett és másokról akarnak dönteni.

Papp Roland

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!

A KLIKesedés vége?

2016.03.23. 08:12 ygenszerkeszto

(Vendégszerzőnk, Véta írása)

Örvendetes hír Rétvári Bence bejelentése, hogy idén nyáron megszüntetik a KLIK-et, érdemben csökkentik az óraszámokat, elrendelik a Nemzeti alaptanterv (NAT) és a kerettantervek átfogó felülvizsgálatát, végrehajtják a megtanítandó lexikális tananyag érezhető csökkentését, valamint megteremtik az alapkészség-fejlesztés erősítéséhez szükséges feltételeket, különösen az általános iskolákban. Ez eddig önmagában mind nagyon szép és nagyon jó, merőben újszerű az eddigi irányvonallhoz képest. Már, ha igaz.

Ismerve azonban a Fidesz-kormány természetét, – a ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok és a ma így, holnap úgy módszerét – fogadjuk egy egész pici fenntartással ezt a nagyszerű hírt, és azért még ne ma igyunk egyet ennek örömére – valamelyik romkocsma félhomályában merengve – a medve bőrére.

(képünk illusztráció, innen származik)

Tekintve az oktatás körül 2012 óta zajló hercehurcát, a szakértelem, sőt annak látszata teljes hiányát, a tekintélyes szakértők tanácsainak és kiritkáinak teljes elutasítását, nem gondolhatjuk túl életszerűnek, hogy ma reggel Rétvári Bence úgy ébredt, hogy Hínnye, télleg szar ez a KLIK, meg az egész oktatási rendszer Czunyinéstől, Hoffmanostul, tanfelügyelőstől, POKostól, PÖCSöstől, mindenestől.

Számtalan szakpolitikai területen bizonyosodott már be, hogy amit a (nem) tisztelt kormány a szájára vesz, az tartalmilag nem ugyanazt takarja, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő, felvilágosultabb Európában. Gondoljunk csak itt a konzervatívnak nevezett értékekre, a demokráciának csúfolt félig autoriter áldemokráciára, ahogyan a Die Zeit is fogalmazott. De hogy egy ennél sokkal prózaibb, kézzelfoghatóbb példára hagyatkozzunk, mint pár hete megtudhattuk legmélyebben tisztelt miniszterelnökünk 18. évértékelőjén, ők megmentették az oktatást, az egészségügyet, és a vidéki kórházak többségében már XXI. századi körülmények vannak. (Azt mondjuk nem tette hozzá, hogy a világ melyik felén.)

Nehezen hihető ez már csak azért is, mert ez a kormány azt akarja, hogy neki ne polgárai, hanem alattvalói legyenek. A polgárok ugyanis kérdéseket tesznek fel, amelyekre valós választ várnak, kritikákat fogalmaznak meg, képesek önállóan gondolkozni, igényük is van rá, és pontosan tudni szeretnék, hova meg mire költődnek az adóforintjaik, és kikövetelik maguknak az átláthatóságot. Nem tűrik a korrupciót és nem kérnek a központ által koordinált szólamokból és hazugságokból, és abból sem, hogy a nagybecsű állam és az ő szolgái a hálószobáikba költözzenek és igyekezzenek néhány beteg ember tévképzeteit életükre kényszeríteni. A Fidesz nem tűrné ezeket a polgárokat, így hát nem is érdeke az oktatási rendszerrel esélyt teremteni arra, hogy a felnövő nemzedékek ilyenné lehessenek, hiszen ezzel önmaguk lényegét pusztítanák el.

Személy szerint engem éppen ezért egy egészen kicsit aggaszt ez a hirtelen páli fordulat. Őket meg nyilván a március 15-ei tömeg aggasztja. És a kitartás. Meg az egyre nagyobb elégedetlenség. Az, hogy már a hülye is látja, hogy a király meztelen. Kellett hát valami tűzoltó készülék, ami kissé visszafogja a lángokat, ha csak átmenetileg is. Addig, míg nem sikerül újra, mindent átható, mindent elfedő témává előléptetni újra a menekültválságot  bűnbakot gyártani, így pedig szőnyeg alá söpörni minden olyan pitiáner problémát, mint az oktatás vagy az egészségügy helyzete és jövője.

Ne legyenek illúzióink. (Nincsenek is. Mi már csak ilyen hitetlen népek vagyunk.) Bizonyítsák be, hogy őket sem az ördög küldte, hogy a józan ész leghalványabb sugara nem hunyt ki teljesen. Tessenek pedagógusok által megfogalmazott 12 pontot velük érdemben megtárgyalni. Tessék a követeléseiket komolyan venni, érdemben, érdemi szakértőkkel, valós intézkedésekkel tenni valamit. Lássuk a pedagógusok által javasolt kerekasztalt, az általuk javasolt résztvevőkkel! És akkor talán majd egy picit elmerengek azon (egy romkocsma mélyén persze, a félhomályba révedve, rozéfröccstől üveges tekintetemmel), hogy nem csak azerbajdzsáni módon mehetnek a dolgaink.

(Vendégszerzőnk, Véta írása)

Tényleg előrehozott választást akar a Fidesz?

2016.02.10. 11:56 András Zentai

A Fidesz uralkodni akar, nem kormányozni. Ők korlátlan hatalmat akarnak, nem demokráciát. Illiberalizmust akarnak, nem szabadságot és szolidaritást. És persze lopni akarnak, amennyi jólesik.

Zentai András írása 

Az elmúlt napokban a fél internetek azt találgatták, vajon a Fidesz meglépi-e az előrehozott választásokat. Szólnak érvek a dolog célracionalitása mellett, de nyilvánvalóan kockázatok is rejlenek egy ilyen lépésben.

Sokan azt gondolják, hogy a komplett hatodik alkotmánymódosítós, terrortörvényes, előrehozott választásos csomag megint olyan gumicsont, amit már sokszor volt alkalmunk rágni. (Egyébként az külön is elég izgalmas dolog, hogy az Orbán-rezsim hatodszor módosítaná a korábban gránitszilárdságúnak mondott, majd gyurmapuhaságúnak bizonyult, saját maga írt alaptörvényt. Szó sincs kiszámíthatóságról és állandóságról. Az a svédeknél van: a svéd alkotmány megváltoztatásához kétszer kell a parlamentnek kétharmados döntést hozni úgy, hogy közben legyen egy országgyűlési választás is. LOL.)

A gumicsontelméletet vallók azt mondják, az egész cucc csak arra való, hogy elvonja a figyelmet arról, hogy az iskolákban nincs kréta és dolgozatpapír, (és hogy a gyerekeknek több órájuk van, mint amennyit a szüleik dolgoznak), meg arról, hogy a kórházi osztályok harmadában olyan tisztasági követelményeknek sem tudnak megfelelni, mint egy átlagos magyar háztartásban (sőt), kétharmaduk esetében pedig komoly hiányosságok vannak.

Ma reggeli hír, hogy a Rogán Antal és Lázár János által kimondott az emberekhez fordulunk (ha az ellenzék nem hajlandó megszavazni a hatodik alkotmánymódosítást) bonmot valószínűleg egy új nemzeti konzultációra utal, nem népszavazásra, pláne nem előrehozott választásra. Attól azonban, hogy ma erről szólnak a hírek, még korántsem biztos, hogy így van. Ha tényleg akarják, mi akadályozhatja meg őket abban, hogy a nemzeti konzultáció előre borítékolható eredménye után arra hivatkozva írják ki az előrehozott választást? Semmi a világon.

Nyilvánvaló, hogy egy esetleges előrehozott választással az lenne a Fidesz célja, hogy magát túlnyerve visszaszerezze a kétharmadot, és a kisebb pártokat technikai összefogásra kényszerítse vagy kiejtse őket a parlamentből. Így két legyet üthetne egy csapásra, és a mai ellenzéknek sokat árthatna ezzel a lépéssel. Hiszen vagy újra bele kellene menni egy összefogásba (ami újabb arcvesztés a 2014-es vesszőfutások után) vagy egymás ellen és a Fidesz ellen is kampányolni kéne, lejtős pályán, hatalmas anyagi és mindenféle túlerő ellen, óriásplakátok és számottevő médiafelület nélkül.

Ne legyenek kétségeink, mit akar a Fidesz. Ők uralkodni akarnak, nem kormányozni. Ők korlátlan hatalmat akarnak, nem demokráciát. Ők illiberalizmust akarnak, nem szabadságot és szolidaritást. És persze lopni akarnak, korlátok nélkül, amennyi jólesik.

Persze, hogy az előrehozott választások kiírásában kockázatok is vannak bőven. A kicsi és még kisebb ellenzéki pártok az előrehozott esetén (már ha hajlandók elfogadni, hogy más út is van, mint az összefogás 2014-es formája) lendületet vehetnének, rákényszerülnének valamilyen kreatív politikai innovációra, azok a civilek pedig, akik ma undorodva fordulnak el a pártoktól, változtatni lennének kénytelenek a hozzáállásukon. Nyilván sok embernek, aki ma nem is foglalkozik a poltikával, kinyílna a bicska a zsebében, rengeteg protestszavazó jelenne meg. Lehetne olyan összefogás, amit nem pártok csinálnának, hanem civilek, lehetne választási pártot csinálni mindazokból, akik változást akarnak, de nem visszatérést a 2010 előtti időkhöz. És meg lehetne próbálni mindenkinek egyedül is. Annak is lenne értelme. (Vagy nem. Ezt ma még nem tudhatjuk.)

Szerintem tehát ezeket a költségeket és hasznokat mérlegeli most a Fidesz. Szerintem nem döntötték még el, akarnak-e előrehozott választást, de akármit is mondanak most, biztosan nem vetették el az ötletet.

Nekünk, ellenzékieknek pedig bőven van feladatunk. Például elmondani a magyar polgároknak, mi forog kockán, mik az eshetőségek, és mit kellene másképp csinálni. És csinálni. Másképp.

Zentai András, az Y-GEN Egyesület elnöke, az Együtt OPT-tagja

 

Ha tetszett a bejegyzés:

Csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

Szeress minket Facebookon!

süti beállítások módosítása