"Amikor úgy érzed, végre összeállt a kép, akkor ismét mozgásba lendül minden és születik egy újabb bejegyzés." - vezeti be az Olvasót a Mozgástér blog.
Amiről már nem szólnak semmit, hogy a Kedves Olvasó pedig rendesen fizet ezért a lendületért. Ugyanis Lánczi Tamás sorait nem csak a csillapíthatatlan grafomániája, hanem az adófizetők pénze legalább annyira generálja. Olykor havi félmillió forint.
Kezdjük ott, hogy a Századvég, amit Mellár Tamás jogosan nevezhetett kormányzati pénzmosodának, és aminek vezetője Lánczi András (Lánczi Tamás apja), sorra nyeri el az állami megbízásokat, több milliárdos tételben, de amikor ez sem elég, akkor a jegybankkal kötnek látványosan fake szerződést.
Elegáns lenne, ha ezek után legalább blogot ebből a (nem igazán szűk) büdzséből írnának. Sőt, az lenne elegáns, ha hozzánk és a legtöbb blogerhez hasonlóan nem kapnának egy árva fillért se blogolásért. De nem. Nekik ehhez külön szerződést kellett kötni a közmédiával.
Bunford Gerda vagy Kiszelly Zoltán - Lánczi Tamás kollégái annyi pénzt kapnak egy tíz perc alatt összedobott propaganda posztért, amennyiért egy doktorandusz hallgató, vagy egy demonstrátor heteket, hónapokat dolgozik egy egyetemen, és a végtermék nem egy legtöbbször véleményblognak is nívótlan bullshit.
Folytassuk ott, hogy a közpénzekkel kitömött intézet és blogerek tevékenysége kizárólag pártpolitikai (értsd: Fidesz) érdeket szolgál. Vergődve próbálnak felépíteni egy machiavellista ideológiát, miszerint Orbán hatalma valamiféle közérdek lenne. Kitalálnak olyan jelzőket, mint illiberális demokrácia, meg centrális erőtér, de a dolog védhetetlen: az ellenzéki érzelmű választók pénzéből is a Fidesz jelentette korrupt elit konzerválásáról van szó. Jó kormányzásról pedig távolról sem.
Az ember hümmög egyet, hogy Habony és Finkelstein céget alapít Londonban, aminek az egyik ügyvezetője Lánczi Tamás, a másik pedig (az élet iróniája szerint) egy olyan valaki, aki szerint Magyarországon nem lehet vállalkozni, ezért Londonba muszáj vándorolni. Hümmög az ember, hogy Lánczi Tamás lesz a sikeres magyar termék, és majd a negatív kampányt exportáljuk hungarikumként, de csak hümmög, mert legalább látjuk, hogy az összefonódás Habonnyal és Finkelsteinnel ennyire egyértelmű.
Az viszont egészen bicskanyitogató, hogy Lánczi Tamás beül felügyelőbizottsági tagnak aladárkodni a dohánycégbe. Olyannyira az, hogy Brüsszel rögtön kötelezettségi eljárást indít. Az már csak hab a tortán, hogy a Sánta János, fődohányos egyszerűen bevásárolja magát a Századvég lapjába, a Napi Gazdaságba. A kör bezárul, priceless.
Elitcsere. Szerintük csak "elitcsere" történik. Szerintünk meg őket kell lecserélni. És elfelejteni. Intellektuálisan sok nyomot úgyse hagynak.
Mert mi a jobboldaliság ma Magyarországon? Semmi több, mint "versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül" - Márai Sándor szavai aktuálisabbak, mint valaha.
Ha tetszett a bejegyzés:
1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!
2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!
3. Szeress minket Facebookon!