Kezdjük ott, hogy a Századvég, amit Mellár Tamás jogosan nevezhetett kormányzati pénzmosodának, és aminek vezetője Lánczi András (Lánczi Tamás apja), sorra nyeri el az állami megbízásokat, több milliárdos tételben, de amikor ez sem elég, akkor a jegybankkal kötnek látványosan fake szerződést.

Elegáns lenne, ha ezek után legalább blogot ebből a (nem igazán szűk) büdzséből írnának. Sőt, az lenne elegáns, ha hozzánk és a legtöbb blogerhez hasonlóan nem kapnának egy árva fillért se blogolásért. De nem. Nekik ehhez külön szerződést kellett kötni a közmédiával.

Bunford Gerda vagy Kiszelly Zoltán - Lánczi Tamás kollégái annyi pénzt kapnak egy tíz perc alatt összedobott propaganda posztért, amennyiért egy doktorandusz hallgató, vagy egy demonstrátor heteket, hónapokat dolgozik egy egyetemen, és a végtermék nem egy legtöbbször véleményblognak is nívótlan bullshit.

Folytassuk ott, hogy a közpénzekkel kitömött intézet és blogerek tevékenysége kizárólag pártpolitikai (értsd: Fidesz) érdeket szolgál. Vergődve próbálnak felépíteni egy machiavellista ideológiát, miszerint Orbán hatalma valamiféle közérdek lenne. Kitalálnak olyan jelzőket, mint illiberális demokrácia, meg centrális erőtér, de a dolog védhetetlen: az ellenzéki érzelmű választók pénzéből is a Fidesz jelentette korrupt elit konzerválásáról van szó. Jó kormányzásról pedig távolról sem.

Az ember hümmög egyet, hogy Habony és Finkelstein céget alapít Londonban, aminek az egyik ügyvezetője Lánczi Tamás, a másik pedig (az élet iróniája szerint) egy olyan valaki, aki szerint Magyarországon nem lehet vállalkozni, ezért Londonba muszáj vándorolni. Hümmög az ember, hogy Lánczi Tamás lesz a sikeres magyar termék, és majd a negatív kampányt exportáljuk hungarikumként, de csak hümmög, mert legalább látjuk, hogy az összefonódás Habonnyal és Finkelsteinnel ennyire egyértelmű.

Az viszont egészen bicskanyitogató, hogy Lánczi Tamás beül felügyelőbizottsági tagnak aladárkodni a dohánycégbe. Olyannyira az, hogy Brüsszel rögtön kötelezettségi eljárást indít. Az már csak hab a tortán, hogy a Sánta János, fődohányos egyszerűen bevásárolja magát a Századvég lapjába, a Napi Gazdaságba. A kör bezárul, priceless.

Elitcsere. Szerintük csak "elitcsere" történik. Szerintünk meg őket kell lecserélni. És elfelejteni. Intellektuálisan sok nyomot úgyse hagynak.

Mert mi a jobboldaliság ma Magyarországon? Semmi több, mint "versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül" - Márai Sándor szavai aktuálisabbak, mint valaha.