"Ha ez itt a vég, nekem tetszik
Ha ez itt a vég, hát az nagyon derék"
A Századvég elhatárolódott saját tudományos munkatársától. Vasárnap a Századvég Gazdaságkutató vezetője is elmondta, hogy az egykulcsos adóval a kiskeresetűek rosszabbul jártak eddig és 2014 végére lesz az intézkedésnek több haszonélvezője,mint kárvallottja. Egyébként ez egy jó interjú volt, tényleg minden irónia nélkül, még akkor is, ha a mondat első része nyilvánvalóan ellentétben van azzal, amit a kormány mond. Mellesleg az NGM is bőszen kommentálta az eseményt, annak ellenére, hogy az "adófizetők nem azért fizetik a minisztériumi stábokat, hogy Virovácz Péter és Tóth G. Csaba munkaidő után, önszorgalomból összerakott cikkét kritizálják…"
Aki nem sokat tud a Századvégről, annak ez meglepő lehet. Aki csak annyit tud, hogy ebben a műhelyben stratégiai igazgató lehet az a G. Fodor Gábor, aki ezt a blogot vezeti, annak már kevésbé az. Ha valaki nincs képben, akkor nézze meg ezt az egész friss HVG-interjút (Ez nem szervilizmus, ez nem seggnyalás).
Természetesen szervilizmusról és seggnyalásról van szó (vulgárfilozófiai köntösben).
Ha nem az lenne, akkor nem írna ilyeneket "A rezsiharc tehát egyfelől erőtérfoglalás, másfelől a volt kommunisták elleni vívott végső ütközet, aminek a terepe a választás." Máshol, a Férfiasság nevű posztban "Aki erre képes, azt a politika nyelvén úgy hívják: az első ember."
A legfélelmetesebb, hogy a dolog őszintének tűnik, hogy tényleg rajong ezért az egészért. Illetve az, hogy a munkatársaknak ez vállalható, hogy nem szólnak rá, hogy haver, ezt kicsit túltolod.
Persze ez nem lehet ez könnyű, mivel túl sok a kognitív disszonancia.
Ha nagyon szeretnénk, akkor pozitív jelzőket is találhatunk az Orbán-kormány tevékenységére. De ha valamit biztosan nem, akkor az a nagyvonalú. Tíz oldalt írhatnák a földrajzi nevekről szóló bizottság tagjainak kirúgásától az alkotánymódosításokig, ami a lehető legtávolabb esik a nagyvonalúságtól. Ez a kormány maga a nagyvonalúság tökéletes hiánya. Ezt nem lehet nem látni. Ezt ő is látja, sőt, valószínű rendesen frusztrálja. Ezért, amikor talál ezerből egy esetet, amit nagyvonalúnak lehet láttatni, akkor gyorsan ír egy bejegyzést A nagyvonalúságról címen. Így könnyebb neki, így elhiszi, hogy itt tényleg akad nagyvonalúság is, miközben a lehető legnagyobb hiánycikk.
Ugyanez az oldószer van akkor is, mikor a rezsiharcot beállítja a kommunisták elleni végső küzdelemként. Böki a szemét, hogy ő lázadna a Sas-kabaré, a kádárizmus ellen, de az elvtársai rezsiharccal meg békemenettel jönnek (ezeket dobta a gép). Ezért kitalálja, hogy a jobboldalnak egyszerre kell baloldalnak is lenni (igen, ezt írja), és helyreáll a lelki béke. Tudja pontosan, hogy ez a rezsicsökkentés egy ad hoc ötlet volt, egy 1.0-ás kampányfogás, hogy pár éve még nem erről filozofáltak jobbközép politika címen egy sör mellett a Tranzit fesztiválon. Annyira kompenzál, hogy nála már nem pusztán rezsiharc, hanem egyenesen a kommunisták elleni rezsiharc van.
Azt is pontosan tudja, hogy ügynökkérdésben nem sokat tett ez a rezsim, hogy Bajnai miniszterelnökként is együttműködött a kutatókkal és a nyilvánosság előtt rendezné a kérdést. Tudja, hogy Hoffmann Rózsa és Matolcsy is MSZMP tag volt, ezért posztkommunistázza még azokat is, akik 90 után születtek.
Tudja, hogy a Fidesz oktatáspolitikája totális csődtömeg. Tudja, hogy Pokorninak van igaza, amikor kritizálja a túlzott államosítást, tudja, hogy a hallgatóknak volt igaza, akik tüntettek a felsőoktatás átalakítása ellen. Tudta, hogy a hallgatók voltak a konstruktívak és a rezsim a koncepciótlan demagók. Tudja, hogy a "forráskivonás, a képességkülönbségekből fakadó egyéni igényeket egyre intoleránsabban kezelő alapfokú oktatási rendszer, az iskolaköteles korhatár leszállítása, a nyelvtanulásra ösztönzés gyengítése mind-mind egészen riasztó tendencia."
Azt talán nem tudja, de sejti, hogy Matolcsy kis ábrája mennyire gázos. Hogy összevet egy exponenciális és egy hatványfüggvényt egy ábrán, ahol ő se tudja mik a tengelyek. Hogy ez egy olyan hiba, ami után Matolcsynak csak úgy lehet igaza, mint amikor valaki becsukott szemmel véletlenül betalál az ajtón. Tudja, hogy a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága miatt jelentős az üzleti környezet romlása, hogy éppen ezért csak közmunkával lesznek új munkahelyek. Tudja, hogy a Matolcsy által legutóbb mantrázott
Tudja, hogy többségében vállalhatatlan amit gyárt. Tudja, hogy Acemoglunak és Robinsonnak van igaza abban, hogy miért buknak vagy emelkednek fel a nemzetek, és nem neki. Tudja, hogy azokat érdeklődve olvassák a világon bárhol, miközben őt csak pár fanatikus vagy mazochista. Tudja, hogy ebből jól kijönni már nem lehet, hogy őt komolyan ezen a rezsimen kívül már soha nem veszi senki.