Hogy mi választás kérdése? Az, hogy ott leszel-e most szombaton a Pride legfontosabb rendezvényén, a felvonuláson. Ez választás, és mi reméljük, hogy nagyon sokan leszünk! Mondjunk együtt nemet a gyűlölködésre, mondjunk igent arra, hogy minden személy és minden szeretet más, mégis egyformán értékes! Velünk teljes!
Ahogy tavaly és tavalyelőtt, mi idén is ott leszünk a Budapest Pride felvonuláson. Ott leszünk a hozzá kapcsolódó többnapos fesztivál rendezvényein is. Az esemény ugyan az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) emberek elfogadásáról és egyenlőségéről szól, az egész társadalom számára fontos. Ha valaki még bizonytalan lenne a szombati programjában, mondjuk miért fontos eljönni!
Tavaly így voltunk, idén platós kocsival megyünk!
Felvonulnak, mert mások? Sokan érzik azt, sőt a köznyelv is gyakran használja ezt a formulát, hogy a melegek vagy egyéb kisebbség tagjai mások. Ez egy elég téves megnevezés. Ha valaki a saját neméhez vonzódik, attól még nem valami másfajta lény. Ugyanúgy ember, emberi tulajdonságokkal, és ugyanúgy más, mint bárki más. A melegek is sokfélék. Egyesek önzők, mások nagylelkűek, vannak, akik sportosak, mások inkább a zenét kedvelik.
Lehetnek balosok, liberálisok, de konzervatívok, sőt nacionalisták is. Van, aki közülük hűséges, és van olyan is, aki nem az. Van, aki támogatja a melegek házasságát, de van, aki elutasítja. Van, aki nem ért egyet azzal, hogy a Pride-nak van haszna. Pride-ra szerintünk azért van szükség, hogy a többségben is tudatosuljon, hogy minden ember lehet értékes része a társadalomnak. Az identitása vagy orientációja önmagában nem határoz meg semmit. Ahogy a szemünk színe vagy a cipőnk mérete sem. Ez is csak egy tulajdonság. A Nyitottak Vagyunk mozgalom pont erről szól. És ez mindenkinek fontos. Mert valamiben mindenki különbözik a többségtől. Mindenki más.
De akkor kikről is beszélünk? Elsőre nehéz különválasztani, hogy ki a meleg, a transzszexuális meg egyebek. A szexuális irányultság az, hogy kihez vonzódik az ember: a férfi-nő páros heteroszexuális, a férfi-férfi és nő-nő pedig homoszexuális. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez az esetek többségében inkább egy skála, mint vagy-vagy kérdés. Ettől teljesen különböző a nemi identitás, ami a biológiai nemmel és nemi önazonossággal kapcsolatos. Ha egy személy számára a biológiai nemi meghatározás egyezik a saját nemi identitásával, azaz például női biológiai jegyei vannak és nőként határozza meg magát, akkor egy cisz személyről beszélünk. Ha a saját önmeghatározás más, mint a biológiai jegyekhez tartozó társadalmi meghatározás, akkor a személy transznemű. Egyiktől sem lesz valaki pedofil, vagy kívánja meg szexuálisan a kutyáját. A többi fogalomról bővebben például itt olvashattok.
Jobb lesz a többségnek, ha van Pride? Szerintünk igen! Az általános iskolában általában megtanuljuk, hogy nem illik csúfolni a szeplőseket meg a kövéreket. Aztán ma Magyarországon itt meg is állunk, és nem tanuljuk meg, hogy az ember életének más részét sem kellene csúfolni. Ez az egész csúfolódás abból ered, hogy megtanulunk egy emberképet, ami normális vagy rendes, aztán ami különbözik ettől, azt rossznak, megvetendőnek esetleg bűnösnek tartjuk.
Ideje lenne rájönni, hogy nincs rendes út az ember életében. A normalitás relatív. Azok pedig, akik úgy érzik, hogy nekik kötelességük beleszólni abba, hogy ki kit szeret, általában mindenki életéről tudják, mi a helyes. Ha egy harminc éves nőnek nincs gyereke, akkor azért vetik meg, mert nem teljesíti a princípiumát. Ha van gyereke és dolgozik, akkor nem foglalkozik a gyerekével. Ha van gyereke és otthon neveli a gyerekeket, akkor pedig a karrierjét dobta el. Minden esetben meg lehet mondani, hogy ki és miért él rossz életet. De nem lenne egyszerűbb, ha elfogadnánk, hogy mások másként élik az életüket? Sokkal jobb hely lenne az ország, ha tisztelnénk egymást.
Ha az óvodás kislány nem élvezi, hogy pogácsát kell szaggatni, akkor néhány nagymama elszörnyed, hogy mégis milyen feleség lesz így belőle? De ha a fiú óvodás lelkesedik a főzésért, akkor pedig jön a kérdés, hogy milyen férfi lesz így belőle? A Pride egyik alapvetése, hogy a fontos az, hogy az óvodás és a felnőtt is boldog legyen. Akkor is, ha szeret pogácsát sütni, és akkor is, ha nem. És később is legyen boldog, elégedett magával és az életével. Ha férjként, apaként, férjjel, feleséggel vagy önállóan, akkor úgy. Ezt ő fogja tudni legjobban, senki más.
A Pride veszélyes az erőszakos ellentüntetők miatt!? Aki azért nem jönne a rendezvényre, mert nem érzi biztonságban magát, annak jó hírünk van. A rendőrség biztosítja a felvonulást, idén is. Ezt köszönjük, minden résztvevő nevében. Sajnos mindig vannak, akik meg akarják támadni a résztvevőket. Ezért ma még szükség van a rendezvény erős biztosítására. Legtöbben nem értünk egyet azzal, hogy a biztonság garantálására a legjobb mód a kordon, sőt, a felvonulásnak a város szerves részévé kellene válnia. Rendőri kíséret elég lenne, és nem választaná el a rendezvényt a város egészétől. A biztosításra viszont mindenképpen szükség van. Egy meleg pár ma Magyarországon legalábbis még nem mehet végig az utcán anélkül, hogy jól meg ne néznék őket. És akkor örüljenek, hogy nem kaptak többet. Legalább legyen egy nap, amikor nem kell bátorság ahhoz, hogy kézenfogva sétáljon egy pár. Hamarosan talán csak olyan népünnepély lesz a Pride, mint a futórendezvények, amikor ugyan szabad bosszankodni az útlezárásokon, de ezt a városi lét részeként élik meg legtöbben.
Engem nem zavar, ha a négy fal között csinálják, csak ne lássam! Persze, persze. Semmi baj a melegekkel, ha a négy fal között csinálják. De a párkapcsolat sem heterók, sem melegek esetében nem ér véget a hálószobában. Ha valaki megkérdezi a férfi kollégáját, hogy mi a terve szombat este, és azt mondja, hogy moziba megy a barátnőjével, akkor a legtöbben rögtön megkérdezik, hogy mégis mit néznek. De ha a férfi kolléga történetesen azt mondja, hogy a pasijával megy moziba, nos, akkor a magyarok nagy hányada elkezd fújjolni, hogy márpedig ő nem kíváncsi a szexuális életére. A legtöbb homoszexuális mindössze annyit szeretne, hogy félelem nélkül tudja elmondani bárkinek a munkahelyén, hogy kicsimmel moziba. Ez volna a többletjog?
Egy másik fontos dolog, amire föl kell hívni a figyelmet, hogy az LMBTQ-emberek sajnos igen gyakran lesznek gyűlölet-bűncselekmények áldozatai. Nem is olyan rég ötvenen haltak meg a floridai Orlandóban egy főleg latinok által látogatott melegbárban. Aki kimegy a Pride felvonulásra, az ilyen bűncselekményekre is nemet mond. Bár az Orlandóban történt eset különösen kegyetlen, de sok láthatóan meleg embernek vagy transzneműnek nem kevés félelmet okoz akár csak leugrani a kocsmába a haverokkal. Félnek fölvállalni magukat és életüket. De a kirekesztésre mindig nemet kell mondani. Az utcai beszólogatások vagy haveroknak elsütött buzizós viccek legtöbbször ártalmatlanok, de bántóak, fájdalmat okoznak, szorongást keltenek. Megkeserítik az életet.
Miért kell a buziságot reklámozni? Meleg láthatóság ma Magyarországon szinte nem létezik. Van néhány film és könyv, ahol a főszereplők nem heterók, amiket már egyből meleg filmnek vagy könyvnek címkéznek fel. Minden reklámban heteró párok mosolyognak vissza. Ők választanak mosóport, vesznek kocsit, rendezik be a házat. Egy férfi és egy nő, leginkább még két mosolygós gyerekkel is. Ha a tv-ben egy karakterről nincs kimondottan megnevezve, hogy ő éppen valamilyen LMBTQ-karakter, akkor automatikusan feltételezzük, hogy az illető cisz és heteró. A fodrász, szomszéd, állatorvos kedvesen érdeklődve kérdezi meg az összes lányt kamaszkorától, hogy van-e már pasija. És ez nagyon kényelmetlen, amikor az embernek van valakije, csak nem olyan, amilyet a fodrász, szomszéd vagy állatorvos várna. Az nem reklámozás, hogy tudomásul vesszük, hogy vannak nem heteroszexuálisok is. Sőt. Minden egyes találkozás és ismerkedés egy lehetséges előbújás vagy titkolózás. De ha legalább van egy nap, amikor mindenkiben tudatosul, hogy vannak transznemű emberek, vannak leszbikusok, akkor talán az év többi napján sem lesz sokkoló élmény, ha kiderül a főnökasszonyról, hogy barátnője van.
De mi lesz, ha a gyerekek meglátják? Hát, akkor megtudják, hogy van olyan, hogy egy nő egy másik nőbe szerelmes. Ettől nem lesz sem leszbikus, sem transznemű a gyerek. Csak megtudja, hogy a világ sokféle. Attól, hogy valamit ritkán látnak, még létezik. Attól, hogy nem látunk minden nap kengurut, még nem kell félteni attól a gyerekeket, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy vannak kenguruk. Mert vannak.
A buzik nem szaporodnak, így nem szabad őket támogatni. Néhány száz éve még megesett, hogy a meddő nőknek azt mondták, hogy szégyent hoz a férjére, mert nem képes fiút szülni neki. Ma már kevesen gondolják úgy, hogy akinek nem lehet gyereke, vagy úgy dönt, hogy nem vállal gyereket, az nem hasznos része a társadalomnak. Szerencsére. Ja, és attól, hogy valaki nem heteroszexuális, még nem biztos, hogy nem szeretne gyereket vállalni, nevelni, örökbe fogadni. Sőt. Valószínűleg éppúgy szeretne vagy nem szeretne, mint bárki más.
A buzik nem tudnak családban élni. Dehogynem tudnak. A család fogalmát sok forrásból le lehet vezetni. Ha a Bibliából akarjuk, akkor vannak ott ágyasok, rabszolgák, több feleség és sok minden más, ami ma már nem bevett része a házasság vagy család fogalmának. Aztán a nagyanyáink régi szép idejében mondjuk a nők nem voltak egyelőek a férjükkel a házasságon belül, a férfinek lehetett csak tulajdona, és így tovább. Ma jogilag a házasság két tagja egyenlő fél, közös megegyezéssel házasodhatnak csak. Magyarországon és a világban sok millió ember él családban házasság nélkül. Akkor a gyerekeit egyedül nevelő szülő nem család? A házasság nélkül együtt élő pár nem lehet család? A házasság és család lehet érték. De mondjuk egy család, ahol az apa folyamatosan fizikai és lelki terrorban tartja az anyát és a gyereket az a társadalmilag elfogadott szent család? Ellenben, ha két férfi szeretetben nevel gyerekeket, az maga az apokalipszis?
Az egész csak választás kérdése. Micsoda? Kényelmetlen magyarázkodás a legjobb, fizikai erőszak a legrosszabb esetben? Ez ma az LMBTQ-emberek napi szintű élménye. Mégis, ki választaná ezt? Na, ugye! A heteró kamasz fiú mikor választotta meg, hogy izgatott lesz, izzad a tenyere és hevesen ver a szíve, amikor egy bizonyos lány osztálytársa mellé ül? A vonzalom ezt jelenti. Aki volt már szerelmes és volt már boldog párkapcsolatban, tudja, milyen érzés megölelni a másikat egy nehéz nap után. Ennyit szeretne mindenki, heterók és az LMBTQ-emberek is. Ugyanazt. És mást. És hogy mi a választás kérdése? Az, hogy aki tud, eljön-e most szombaton a fesztivál legfontosabb rendezvényére. Ez választás, és mi reméljük, hogy nagyon sokan leszünk ott!
Mondjunk együtt nemet a kirekesztésre, a gyűlölködésre, mondjunk igent arra, hogy minden személy és minden szeretet értékes!
#pride2016 #velünkteljes