Áder János első, már köztársasági elnökként adott interjújában riporteri kérdésre azt mondta, hogy neve felmerülése után egy hetet gondolkozott, hogy lehet-e igent mondani egyáltalán a felkérésre. Mondandóját azzal folytatta, hogy "végig kellett gondolni, az alkotmányos szerepet, végig kellett gondolnom az elődeim teljesítményét, végig kellett gondolni ennek a családi összefüggéseit, úgy hogy azt hiszem az egyik legnehezebb döntés volt az eddigi politikusi pályám során". Most egy újabb ilyen ponthoz érkezett Áder. Azt, hogy a felkérés elfogadása mennyire volt bölcs döntés részéről, nem szeretnénk minősíteni. Ahhoz azonban, hogy gondolkodás nélkül aláírta az Orbán- Putyin paktumot már lenne egy-két szavunk.
Áder többek között eképpen indokolta döntését: "Magyarország mindenkori köztársasági elnöke esküjével az alkotmányos rendelkezések betartására vállal kötelezettséget. Megválasztásom óta minden döntésemnél magam is ezt tekintettem kizárólagos mércének. A jövőben is így teszek. Ettől sem petíciók, sem utcai demonstrációk, sem zsarolás, sem nemzeti zászlónk "túszul ejtése" nem téríthetnek el". Vizsgáljuk csak meg, milyen bátor kijelentést bátorkodott tenni a csornai Charles: ő, az alkotmányosság éber őre megvédi a hazát az alkotmányos rend megdöntését szent célul kitűző állampolgárokkal szemben. Seriously? A nemzet egységét megtestesíteni hivatott közjogi méltóság odáig merészkedett, hogy a paksi bővítés ellen tiltakozó békés figyelemfelhívó akciókat nemhogy károsnak, hanem egyenesen az alkotmányos rendelkezésekkel összeegyeztethetetlennek minősítette.
Csattanós választ adott ezzel azoknak, akik elbizonytalanodtak, hogy az államfő fatális döntése után van-e még értelme tüntetni menni ma este 6-ra a Sándor Palotához. Van, üssünk két legyet egy csapásra: mutassuk meg Ádernek, hogy sem aláírások, sem gyerekes minősítgetések nem tántoríthatnak el minket attól, hogy gyakoroljuk alkotmányos jogainkat. És mutassuk meg Bencsiknek, hogy kik azok az "anarchisták", akikre szíve szerint lövetne, ha tehetné.
Áder indoklásában ezt is állította: "Egyes pártok indítványára figyelemmel ezzel egyidejűleg megvizsgáltam a törvény népszavazásra bocsáthatóságának kérdését is. Megállapítottam, hogy az alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján nem lehet népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. Ilyen kezdeményezést Magyarország egyetlen polgára, így maga az államfő sem tehet" Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint viszont csak olyan nemzetközi szerződésről nem tartható népszavazás, amelynek a kötelező hatályát már Magyarország elismerte. Ehhez az kell, hogy a ratifikációs okiratot a köztársasági elnök aláírja. A szerződésről tehát kifejezetten azért nem lehet referendumot tartani, mert a köztársasági elnök ezt az okiratot kiállította. Ez persze nem gátolja meg azt, hogy egyébként a paksi bővítésről dönthessenek a választópolgárok.
Végezetül hadd térjek vissza a már a poszt elején ismertetett dilemmához. Úgy látszik, hogy a jelenlegi "köztársasági elnöknek" a szignózásnál nagyobb kihívást okozott elődei teljesítményének helyes értékelése. Ádernek 15 perc helyett felettese, Orbán Viktor jóvoltából 5 év hírnév jutott. Azonban határtalan szervilizmusával esélyt sem adott magának arra, hogy nevét megőrizze a nemzet történelmi emlékezete. Pedig ez nem egy eleve kudarcos vállalkozás. Tudod, hogy néz ki egy államférfi Janó? Mutatjuk:
