Szeptember elején Orbán Viktor a migrációs vagy menekültválsággal kapcsolatban Kötcsén kifejtette, hogy ez az első jó identitásválság amit átél. Szerinte a liberalizmus válságát látjuk, mert Európát ma a liberálisok uralják. A keresztény identitás fontossági sorrendet rajzol ki: először is felelősek vagyunk a gyerekeinkért, aztán a szüleinkért, majd a lakóhelyünkért, "aztán jön a hazánk, és aztán jöhet minden más" – taglalta a kormányfő. "Tudjuk, a liberális az egész világért felelős, merthogy jó ember, minden fáj neki, ami a világban történik”. De innentől "vége a liberális blabla korszakának".
Lehet a liberalizmus eleveit elvetni, lehet a liberálisokat kritizálni (lásd Obama múlt heti beszédét a politikai korrektségről), lehet a liberálisokat nem szeretni – bárki bármit is értsen liberalizmus alatt. Attól még Orbán Viktornak két szempontból nincs igaza.
Az egyik, hogy Európa nem a liberalizmusa, hanem a fejetlensége és a félkészsége miatt került valóban nagyon nehéz helyzetbe. Ezt részletesen körüljártuk egy korábbi posztunkban, a magyar kormány mellett komolyan kritizálva az EU-t is. Valamint ellenpéldának hozva az Egyesült Államokat, ami nem tagállami szinten próbálta megoldani tavalyi migrációs válságát. Az Egyesült Államok egy sor olyan működési válságtól mentes, ami az utóbbi években súlytja az EU-t, sőt, 2009 óta a gazdasága számottevően nő. 2015-től az összes államban legális a melegházasság, ami nehezen nevezhető illiberális fejleménynek. Európa sokkal inkább a nemzetállami önzésektől nem képes közös gazdaságpolitikára vagy közös külső határvédelme (miközben van euró és elvileg nincs belső határellenőrzés), mintsem a liberálisnak mondott elveitől. Sántít az az érv is, hogy a menekültek befogadása kifejezetten liberális elv lenne, elég megnézni Ferenc pápa nyilatkozatait a témában. Ez legalább annyira keresztény elv is.
A fejlett világ jó része liberális demokráciában él, ami elfogadja a vélemények sokféleségét, lehet valaki büntetlenül keresztény, ateista, zsidó, hipszter, homofób, punk, marxista, szélsőjobboldali vagy muszlim. (A félmilliárd lakosú EU 2 százalékban muszlim, és valószínűtlen, hogy ez az arány valaha 10 százaléknál nagyobb legyen, erről itt egy kiváló poszt). Nem véletlen, hogy a konszolidált demokráciák kivétel nélkül liberálisak, a sötétzöldtől a sötétpirosig haladunk a konszolidált demokráciáktól az autokratikus rezsimek felé a fenti térképen. Hosszú távon ugyanis nem a kultúra, nem az éghajlat, természeti erőforrások, hanem az egymást alakító intézményrendszer és politikai elit kölcsönhatása határozza meg, hogy a jólét elérhető-e széles rétegenek, vagy csak egy szűk korrupt hatalmi elitnek. Észak-Amerika gazdagabb, mint Dél-Amerika, de ötszáz éve fordítva volt, Kelet-Ázsia gazdaságai az észak-európai protestáns etika nélkül is képesek érdemben növekedni, Venezuela tele van olajjal, egy csomag óvszer mégis annyiba kerül, mint egy iPhone.
Ugyanakkor a magyar kormányt érő valódi kritikák messze nem a liberális hiszti kategóriájába esnek. Ez a másik csúsztatás a kötcsei beszédben. Ha a fékek és ellensúlyok vannak a közhatalmon és működnek a magántulajdon védelmét kikényszerítő intézmények, akkor a vagyon nem egy szűk oligarcharéteg kezében koncentrálódik. (És eleve nem politikai kapcsolatokkal, hanem valamiféle innovációval lehet vagyonokhoz jutni, lásd Carlos Slim vs. Bill Gates.) Az EU-s pénzek családi és baráti körökbeni szétosztása, a belvárosi ingatlanvagyon sajátos kezelése, a személyre szabott törvénykezés és pályáztatás, az ezeket kivizsgáló független ügyészség hiánya: ezek közül egyiknek a kritikája se liberális túltolás. Sőt, ebben a kérdésben kelet-nyugat szakadás is egyre kevésbé van Európában, ugyanis a korrupcióellenes szervezetek a régiós országokban sorra buktatnak meg politikusokat.
A Ne lopj! parancsolat egyszerre liberális és keresztény elv is (legalábbis annak kellene lennie), ha már erre a két halmazra osztotta fel a világot a kötcsei beszéd. És ez a felosztás bár erőltetett, de ha egy pillanatra komolyan vesszük, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy a többségnek a családja és a hozzá közelállók lesznek a legfontosabb - felosztástól függetlenül. Aztán jöhet a hazánk, a világ és minden más.
Ha tetszett a bejegyzés:
1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!
2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!
3. Szeress minket Facebookon!
