Németországban várhatóan a 14 fős kormányból 6 nő lesz, ugyanannyi, mint a 106 fős Fidesz listán. Ez a hír már önmagában is sokat elárul a nemi esélyegyenlőség megvalósulásának különbségeiről a két országban. Talán nem is kéne semmi mást hozzátenni, mégis, gondolkozzunk kicsit tovább a dolgon.
Van ez a feminizmus nevű, sokrétű és rengeteg véleményt felölelő – mozgalom? Világnézet? Életérzés? – aminek alapelve, hogy a nők és a férfiak lehetőség szerint legyenek minél egyenlőbbek. Bár sokak már a szótól – ah, feminizmus! – heveny sírógörcsöt kapnak, azért csak lett a női választójog, sőt manapság már az EU-s irányelvek is az egyenlő bérezés, egyenlő esélyek, egyenlő mindenegyéb felé terelik tagállamaikat. Ennek az egyenlő mindenegyébnek pedig bizony része a politikai részvétel, és nem ám csak passzív szavazóként, hanem aktív politikusként is megjelentek a nők.
Mint ahogy a mai hír is mutatja, ez országonként azért igen eltérő mértékben zajlik.
Mert mi van nálunk? Jelenleg a női képviselők számával a megnyerő 117. helyen futunk be a világranglistán, és ahogy a mostani kormánypárt listája kinéz, valószínűleg nem nézünk elébe hatalmas ugrásnak e téren.
Mi ebben a probléma?
Sokan, és köztük mi is, úgy gondolkozunk, hogy a nők nem alapvetően apolitikus, gyöngéd kicsi lények akik azért nem kerülnek a tűz közelébe mert nem is akarnak. Hanem azért, mert alapvető hátrányokat szenvednek egy patriarchális társadalomban. Ez ma már nem, vagy ritkán mutatkozik meg direkt, közvetett diszkriminációban, inkább a sunyi, de annál hatékonyabb mindennapi hozzáállásban, szimbolikus kis jelzésekben.
Vannak persze kivételek, cikkeket írogatnak, netalántán nyílt leveleket, és azt is tudjuk, hogy a női politikusok nagyszámú kitermelése egy lassú folyamat, ami jól láthatóan elkezdődött kis hazánkban is.
De azért ma megállapíthatjuk Németország kapcsán – van még hova fejlődni!
Addig is itt egy vidám videó, ajánljuk sok szeretettel:
