Az Európai Unió válaszút előtt áll: A tagállamok vezetői eldöntenék, hogy merre tovább, Európa. Több ötlet létezik, és van esély a többsebességes Európára. Ha ez a forgatókönyv nyer, a fejlett nyugatiak mennek előre, a magyarok és közép-európaiak felzárkózásának pedig búcsút mondhatunk. Ha pedig úgy csomagolják, még lehet, hogy tapsolni is fognak ennek a tervnek- nem kéne.
Papp Roland írása
Március végén az Európai együttműködés megalapításának 60. évfordulójára fognak emlékezni Európa-szerte. Rómában, a szerződés aláírásának helyszínén pedig a tervek szerint egyenesen új irányt is szabnának a tagállamok vezetői a közösségnek a tervek szerint, immár a britek nélküli, 27 tagállamú Unióra szabva.
Hogy milyen is lesz Európa akár csak 1-2 év múlva, arról még a politikai „nagyöreg” Merkelnek, vagy Orbánnak sincs sok ötlete. Éppen ezért a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság néhány hete előállt az úgy nevezett Fehér Könyvvel, amely a gondolkodást segítendő fölvázolt öt lehetséges forgatókönyvet, bár hangsúlyozottan egyik mellett sem foglalt állást a Bizottság (A teljes szöveg magyarul itt). A döntést az Európai Tanács fogja meghozni, azaz nem a legendás senki-által-nem-választott brüsszeliták, hanem a tagállamok állam- és kormányfői döntenek. No persze nem az öt verzióból egyre szavaznak, de lehetséges irányként ezekről fognak beszélni.
A Fehér Könyv öt forgatókönyve közül kettőt szinte egyből ki is zárhatunk, hiszen ne áltassuk magunkat, válság van. Így az első forgatókönyv, hogy menjen minden a maga útján, ahogy eddig, (Business as usual) nem lehet egy megoldás. Ha nem Putyin és Trump között lennénk, akkor is nagy bajban lennénk, de így főleg nem lenne szabad késlekedni. És ha valóban egy lehetőség lenne, hogy ne csináljunk semmit máshogy, akkor miért is kellene erről ennyit beszélni?
Egy másik forgatókönyv, a „még több Európa”, azaz egy föderálisabb közösség tervére láthatóan nincs kereslet a kormányok között. Nemcsak a magyar vagy lengyel kormány ellenezné ezt. A francia és német választások előtt, egy még mindig válságban lévő Görögországgal sem tűnik valószínűnek ez az út. Még akkor is, ha újra és újra bebizonyosodik, hogy egyik együttműködésből sokszor következnie kell(ene) a másiknak ahhoz, hogy a rendszer hatékonyan működjön. Erre emlékeztetett a berlini terrortámadás karácsony előtt, hiszen itt emberéletekbe került, hogy egy piti bűnöző, akit Olaszországból már kiutasítottak, az boldogan flangált Németországban. Erre a problémára nem Schengen feladása és sok százmillió szabadon utazó ember szabadságának korlátozása lenne a megfelelő válasz, hanem a döntések kikényszerítése és a rendszerek összehangolása Európa-szerte.
Egyre többen pedzegetik a többsebességes Európa vízióját, immár a nagyobb országok többsége, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország is hagyná már az út szélén a koloncokat, és menne a maga útján. Ez a terv arról szólna, hogy aki akar, az fűzze szorosabbra az együttműködést; akinek pedig nincs kedve, az járja a maga útját. Ha ez az út kap elsőbbséget, az Magyarország és szűkebb régiónk számára rendkívül rossz következménnyel járna.
Egy többsebességes Unió teljesen föladná azt, hogy valaha is önálló politikai tényező legyen, akár csak a kontinensünkön is. Magyarországnak önmagában nyilván soha sem lesz ráhatása egy ukrán vagy egy szír konfliktusra. Ha létezne erős közös külpolitika, akkor a magyar szempontok érvényesülésére lenne esély (pl. Ukrajna esetében van is saját, magyar érdek). Ha visszafordulunk, lemondunk a reményről is. Pedig tudjuk, hogy mi kellene, hogyan is képviselje az EU a gyengébb, kisebb tagállamokat. Az Európai Parlament éppen most indult harcba az Egyesült Államokkal szembe azért, mert bár az amerikaiak vízum nélkül jöhetnek bárhova, öt EU tagállam állampolgárainak (köztük román és lengyel állampolgároknak) még vízumot kell kérelmezniük ahhoz, hogy az USA-ba utazzanak. Bár még nem lefutott a meccs, de egy valódi közösség kötelessége lenne, hogy kiálljon tagjaiért, ne csak a saját érdekét nézze.
Persze vannak már létező „sebességek” – érvelnek sokan. Hiszen az euróval fizető országok jobban összehangolják a munkát, vagy a már említett Schengen sem vonatkozik a románokra, bolgárokra, vagy éppen az írekre. Ez való igaz, azonban nyilvánvalóan ezek sokszor a hatékonyság rovására mennek. Ha ezek a körök szabad utat kapnának, vagyis az uniós intézmények (Parlament és Bizottság) valós befolyása nélkül egymást erősítenék az integrációs körök, azzal az unió az értelmét veszítené. Hiszen ha a „nyugati nagyok” (és mondjuk a BENELUX államok, esetleg a balti országok is) összehangolnák először a multik adóelkerülése elleni harcot, aztán az adópolitikát, végül pedig a szociális ellátásukat, akkor az új feladatok egy kormányközi szürke zónába kerülnének, az Európai Parlament ellenőrzés és döntéshozása kiesne, a Bizottság végrehajtó és ellenőrző szerepe pedig elhalványulva.
A többsebességes Európa gyakorlati megvalósulása valószínűleg azt is jelentené, hogy aki kimarad, az lemarad. Ha az együttműködésből kimaradunk, akkor ránk nem vonatkoznak a szabályok, az történik az országunkban, amit mi akarunk. Erre persze minden magára valamit is adó közép-európai politikus Orbántól Ficón át Kaczyński-ig örömében az asztalra csap, hogy ez aztán a szuverenitás, ez kell nekünk! Csakhogy egy ilyen Európa azt is jelenti, hogy a mi problémánk már nem a „nyugatiak” problémája. Ha a „gyorsabb” Európa elintézi magának a szakterületet, akkor viszont az EU szintjén valódi hatásköre nem lesz senkinek.
A hetekben ismét terítékre kerültek az ételek, vagyis annak a minősége az Unióban azzal, hogy a Közép-Európai országokba rendszeresen a rosszabb minőségű élelmiszert hozzák a multik. És most gondoljuk végig, hogy mit jelent ez a valós és minket alapvetően érintő probléma egy többsebességes EU-ban: szó sincs az EU feloldásáról, vagyis a határok és vámok nélkül az élelmiszergyártók öt év múlva is azt a terméket viszik arra a polcra, ahova csak szeretnék az EU-n belül. Egy működő Bizottság tud ezzel küzdeni és szabályokat hozni, büntetni, egyeztetni. Egy többsebességes Európában azonban a németek legyintenek, hiszen minek egy Nutella-ellenőrző ügynökség. Egy „gyors” Európának lesz saját fogyasztóvédelme a saját problémáira, nekik ez nem lesz később se probléma, az alacsonyabb fokozaton meg a csehek és a magyarok meg oldják meg maguknak, hogy milyen zacskós levest akarnak enni. Talán mindannyian bátran fogadnánk arra, hogy egy ilyen igazságtalanság megállítására szinte semmi esélye nincs mondjuk a NÉBIH hivatalának egymagában, hiszen az ügy határokon átívelő kérdés.
A többsebességes Európa egy valós lehetőség, amely irányába újabb és újabb lépések történnek. A héten az Európai Tanács csütörtöki csúcsán született döntések értelmében például az Európai Ügyészség mindössze tizenhét ország részvételével fog elindulni. Abszurd persze, hogy csak abban és csak ott nyomozzon egy ügyészség, ahol megengedik nekik, ennek értelme már nem lenne sok. Orbán Viktor nem sietett egy európai szintű ügyészség létrehozásáért. A magyar ügyészség mindent föltárt, nincs is már semmi korrupció Magyarországon! Szóval minek is kellene ezt bárkinek vizsgálnia? Polt Péter tudja a dolgát, és védi az Fidesz ország érdekét, mint tudjuk. Hülye lenne a Fidesz bármi olyanba beszállni, ami véletlen még felelősségre is vonhatná a pénzek elköltését. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) persze írja a jelentéseit, nem is keveset, de mivel eljárást nem indíthat, ezért pont éppen az Orbánnak kínos kérdések rejtve maradnak. Se kisvasút, se más jelentés nem fog előkerülni, ha az Unió „lassabb” felébe kerülünk, ahol az intézmények keze is csak addig ér, amíg a kormány engedi. A gyors Európa majd megy előre, a lassúak meg csak az üres és drága kisvasúton döcöghetnek a semmibe.
