Az utóbbi időben rengeteg lájkot és megosztást kapott a hatalmas kanadai liberális győzelem.

Ugyanis a 42 éves Justin Trudeau 15 női és 15 férfi miniszterrel alakított kormányt, amit úgy indokolt, hogy “because it’s 2015”, azaz, mert 2015-öt írunk.

De nem ez az egyetlen rendkívüli a kormányában: “az egészségügyi miniszterünk egy valódi orvos, a tudományokért felelős miniszterünk egy valódi tudós, a nők helyzetéért felelős miniszterünk nő, a veteránokért felelős miniszterünknek mind a négy végtagja lebénult, mert meglőtték egy autós lövöldözésben. A munkaügyekért és a munkaerő fejlesztéséért felelős miniszterünk egy geológus. A demokratikus intézményekért felelős miniszterünk egy muzulmán menekült. A sportért és fogyatékos emberekért felelős miniszterünk egy paralimpikon. A honvédelmi miniszterünk egy menő háborús hős, afganisztáni harci veterán és rendőrtiszt. Két miniszterünk őslakos (Kwakwaka'wakw, Inuit) Három miniszterünk Kanadán kívül született (India, Afganisztán) Két miniszterünk szikh vallású. Legalább egy miniszterünk muszlim. Legalább két miniszterünk ateista.” A kanadai tudományos világ ünnepel.

Ezzel egy időben rengeteg kritikát is kapnak, sokan a politika végéről, a liberalizmus megcsúfolásáról beszélnek, mert a “korporatív kvótázás nem cool. A bőrszín és vallás szerinti kiválasztás sem menő". Gomperz Tamás szerint ez nem 2015, hanem 1967 vagy inkább 1934.

Hogy van akkor ez?

Mélyen konzervatív tudok lenni, ha mondjuk egyetemi záróvizsgáról van szó. Nem számíthat semmi más, csak a vizsgázó tudása, dolgozata, teljesítménye. Ha valaki azért kap négyes helyett ötöst (vagy hármast), mert nő, vagy mert férfi, vagy mert kerekesszékes vagy mert rasztahajú vagy kopasz, túl idős vagy túl fiatal, túl alacsony vagy túl magas, mert keresztény vagy zsidó, szőke vagy barna: akkor legelső leszek a felháborodók között.

Ugyanakkor mélyen progresszív vagyok, ha hatéves gyerekek osztályozásáról van szó. Merthogy kell a visszajelzés. Igen. Egy hatéves gyereknél azt osztályzod le, hogy otthon van-e neki valamilyen segítség, van-e neki íróasztal, saját tablet, esetleg saját ágy. Visszajelzel neki, hogy honnan jött és milyen behozhatatlannak tűnő hátrányokkal. Már a jóelején eldől, hogy akkor innentől ő egész életében legfeljebb hármas alá.

Ezek végletes helyzetek, de mi van mondjuk egy tízévessel, egy tizennéggyel vagy egy tizennyolccal? Nem hiszem, hogy egy tízévesnek ne lenne szüksége valamilyen objekítv teljesítményértékelésre, de ehhez nem értek. Viszont azt láttam, hogy az egyetemre mennyire eltérő tudással esnek be a középiskolából a diákok. Helyes, hogy a hiányos középiskolai képzést pótló kurzusok megpróbálják felzárkóztatni azokat, akik hátránnyal indulnak, helyes, hogy ők külön törődést kapnak.

Helyes, hogy a Fazekas “versenyiskola” sztármatektanára elment Sajókazára tanítani. Ugyan a papír elbírja, hogy "a törvény előtti egyenlőség és a piaci szabadság éppen elég védelmet jelent minden identitásnak", de valójában a szegénység megfojtja a gondolkodást (Science). Helyes, hogy a Prezi vagy a Morgan Stanley coding grils programokat indít középiskolás lányoknak, hogy több lány kezdjen el végre programozással foglalkozni. Ha ezt jelenti progresszívnak lenni, akkor maximálisan progresszív vagyok.

Viszont felszisszen bennem a nagyon konzervatív, ha valaki úgy lesz köztársasági elnök, hogy korábban másolta a doktoriját. Ha tudományos tevékenység nélkül lesz valaki professzor, ha valakít úgy hívnak be a köztévébe naponta szakérteni, hogy tudományos tevékenységet nem végez, nem létező egyetemen rektorhelyettes, ha hazugságokat ír az önéletrajzába. Sőt, nekem az se fér bele, hogy ha valaki azért használ képleteket, matematikainak hangzó szavakat, hogy okosnak tűnjön, miközben bárki, akinek ezekről fogalma van, 0,5 másodperc alatt kiszúrja, hogy kóklerség, de ennek ellenére később az illető jegybankelnök lesz.

Az sincs túlzottan rendben, hogy az angolul nem beszélő NAV-elnök Vida Ildikót a semmilyen nyelvvizsgával se rendelkező ex-MSZMP-és Tállai András váltja. Gomperz azt is írja, hogy a politika is szakma, “az egészségügyi miniszternek sem az a feladata, hogy a minisztériumában sebészkedjen, ellenben politikai támogatást kell szereznie a kórházi kapacitások optimalizálásához”. Ez így van, de ez egy hamis dilemma. A valamihez értés és a politikusi alkat nem zárja ki egymást. Ugyan a velem egyidős Csepreghy Nándor miniszterhelyettes lett úgy, hogy az önéletrajzában semmi nincs azon kívül, hogy Fidelitas, Szingapúr miniszterelnökének nem okoz gondot C++ kódot írni, a korábbi brazil oktatási miniszter hivatali ideje alatt egyszerzős tudományos cikket írt a Bose-Einstein kondenzációról.

Persze a politikához kell egy karakter: kell például, hogy olyan légy, akire ösztönösen odafigyelnek mikor beszélsz. Kell kiállás, karizma, analitikus és stratégia gondolkodás, meg az úgynevezett “soft skillek” is biztosan kellenek. De ezek meglehetnek esetleg úgy is, hogy nem azzal töltöd az egész életed, hogy miként lehess egyszer majd Lázár János vagy Rogán Antal a pártszervezetben.

Nem, én nem hiszem, hogy Trudeau ne rakhatna össze olyan kormányt, amilyet összerakott. Hiszem, hogy mindig minden kvótánál előrébb való a teljesítményelv. De nem hiszem, hogy Kanadában ne lenne 15 nagyon tehetséges nő (szakember és politikus), akikből miniszter lehet. Valójában Magyarországon is lenne.

**

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!