Érdekes interjút olvashatunk a Mandineren Sántha Hanga biztonságpolitikai tanácsadóval és kisebbségvédővel.

Ebben az interjúban nemcsak jó néhány teljességgel megalapozatlan állítást találunk a svéd társadalomról, de az ezekből levont, a magyar közéletre vonatkoztatott következtetések is hajmeresztőek. Néhány félreértést szeretnénk most tisztába tenni.

Sántha Hanga családja a nyolcvanas évek végén menekült el a kommunista Romániából Svédországba, de ő maga nemrég Budapestre költözött, korábban a svéd kormány biztonságpolitikai tanácsadójaként dolgozott. Véleményét akkor is érdemes elolvasni, és arra reagálni, ha az ember érzékeli, hogy az olyan állítások megszületését, miszerint a svédek hihetetlenül naivak, identitásválságban szenvednek a Nincs svéd nemzet? típusú irányított kérdések nagyban elősegítették.

Bizonyos kérdésekben hasonló véleményen vagyunk Sánthával. Például ő is kijelenti, hogy egyet tudna érteni valamilyen menekülteket elosztó EU-s kvótarendszerrel, amely figyelembe veszi az illető tagállam kapacitását, beleértve a gazdasági helyzetét és az egyéb belügyeket (például munkanélküliségi arányt) anélkül, hogy az emberiességi szempont kicsorbulna. Ez egy közös kiindulópont lehet egy értelmes vitához, ahogy mi is tudomásul vesszük, hogy Svédországban az 1960-as években a Millió Program keretében hatalmas lakásépítési hullám vette kezdetét a munkásosztályt megcélozva, és az egymillió új, olcsó lakás tervét a 70-es évek közepére sikeresen teljesítette is a svéd kormány. Sok ilyen panellakótelep azonban mára kizárólag muzulmán országokból származó bevándorlók által lakott gettó, hangsúlyozva, hogy a probléma gyökere tehát elsősorban a szegregáció, nem feltétlenül a kultúra.

Az is nyilvánvaló viszont, hogy számos kérdésben messze nem vagyunk közös nevezőn se a kérdezővel, se a válaszadóval. A véleménykülönbségek egy részét akár csak maga az interjú szerkezete, a kérdések irányítottsága is okozhatja. Mikor általában úgy kérdezünk vagy válaszolunk, hogy a svédek, a magyarok, akkor megvan a veszélye, hogy leginkább saját magunkról mondunk véleményt. A helyzet még nehezebbé válik az olyan kérdésekkel, hogy a svédek akkor csak messziről szeretik a romániai koldusokat, vagy hogy a svédek lelkileg felkészültek-e a honvédelemre. Ilyenkor jó válasz nem jöhet, hanem csak olyan, hogy Lehet így is fogalmazni, meg hogy Szerintem nem.

Konkrétan ehhez a két, a svéd társadalmat kritizáló kérdés megválaszolásához szeretnénk némi további háttérinfóval szolgálni, hogy bemutassuk, Sántha véleménye ezekről nem teljesen megalapozott. Az elmúlt egy évben az addigi 2000 körüliről nagyjából 4000-re nőtt a Svédországba Romániából és Bulgáriából érkező nagy többségében roma kéregetők száma. Stockholmban emberek élelmet és ruhákat vittek le nekik, Svédország felvette a kapcsolatot Romániával, és megegyezett a román kormánnyal, hogy financiálisan is támogatja a mélyszegénység ottani felszámolását. Ennek ismeretében erős túlzás lenne azt állítani, hogy a svédek csak távolról szeretnék a rosszabb körülmények közül érkező bevándorlókat. Ami pedig a svéd társadalom honvédelmi felkészültségét illeti: orosz vadászgépek Malmönél 90 méterre közelítettek meg egy utasszállítót, a svéd közmédiában állandó téma Putyin (és ha már itt tartunk: visszatérő téma az is, hogy a Jobbik vajon milyen kapcsolatot ápolgat a Kreml-lel). Szinte minden nagyobb házban van bunker, amit nem lehet beépíteni, és egész Svédország oroszparában van - valószínűleg az indokoltnál intenzívebben is. Egész egyszerűen nem igaz, hogy válaszként nem történik semmi konkrét esemény, (érdemes elolvasni például ezt a cikket).

bunkerek Stockholm belvárosában

Svédországban élő magyarokkal találkozva rendszerint előjön az a közhely, hogy a svédek mennyire naivak. Ennek két (egymással összefüggő) oka lehet. Egyrészt a svéd társadalomban érzékelhetően nagyobb a bizalom az emberek között és az intézmények iránt, mint Magyarországon. Ez a véleménycikk írja, hogy All in all, trust, responsibility, peace, free markets and successful limited welfare states made Scandinavian successful. High taxes and third-way socialism came after this transaction, and were not necessarily successful policies. A naivitás helyett inkább használjuk azt a szót, hogy bizalom. Bérelsz mondjuk biciklit egy kisvállalkozótól, és mikor visszaviszed, elég a postaládába bedobnod a pénzt. A bizalom a legfontosabb olaja egy prosperáló piacgazdaságnak. Az egyik oldala.

Másrészt Kelet-Európából bevándorolók közt népszerű vélemény, hogy a svédek nem olyan rafkósak, mint mi magyarok, románok, szlovákok. Ha azon jár az ember agya, hogy miként ne fizessen adót, miként ne adjon számlát, mennyi hálapénzt adjon az orvosnak, miként ne lyukasszon a villamoson, akkor naivnak tartja azt, aki nem ezen őrlődik. A kulcs ott van, hogy ha már rövid távon sem a korrupt út a kifizetődőbb, akkor akaratlanul is menni fog a beilleszkedés.

Valamiért szinte mémként tér vissza a magyar médiában, hogy már nincs is olyan, hogy svéd nemzet. Hans Roling globális problémákkal foglalkozó statisztikus persze mond olyat, hogy There is no such thing as Swedish values. Those are modern values.

Ez többek közt erős civil társadalmat, átlátható jó kormányzást, minőségi közszolgáltatásokat jelent. Ugyanabben az interjúban mondja el, hogy There was no contradiction between the strong labour movement and successful capitalists.

A modern értékekhez az is hozzátartozik persze, hogy a nationaldagon (nemzeti napon) az épp egy éve állampolgárságot kapott bevándorlókat köszönti a megyei (járási) hivatal, ahol svéd népi táncot mutatnak be. Ahogy az is, hogy svéd népviseletben lenni menőnek számít (több ezer koronáért lehet ilyen ruhákat kapni). Vagy ott van az Allsång, amit a tv közvetít a stockholmi Skanzenből, hogy egy nagyon akutálisat mondjunk - érdemes belenézni. Nem vesznek el a svéd sajátságok, a kultúra, csak folyamatosan haladnak a korral, aktualizálódnak a formái.

Szintén Hans Roling mondja, hogy We don’t live in Sweden. Tiden är vårt hem. Time is our home. Ezt megint érdemes végiggondolni mennyire igaz egy olyan online világban, ahol globálisan állítunk elő termékeket. Van aki azt megoldja, hogy az Egyesült Államok és Magyarország között ingázik, de hogy még életszerűbbek legyünk: egy éppen Bécsben vagy Londonban dolgozó fiatal lehet, hogy gyakrabban jár haza a szüleihez Mátészalkára (jobban tudja őket támogatni), mint egy csak Győrig vándorló. Európán belül tényleg nincsenek távolságok.

Rengeteg sérelem forrása tud lenni, ha magyarságunk megélését, legitimitását mindenáron térre projektáljuk. Sántha Hanga kisebbségkutatóként aggódik az őshonos lappok státuszért. Tavaly volt Számi Pride Kirunában, ez egy elég szexi kisebbségvédelmi téma, tehát ott azért lehet találni pozitív példákat. De magyar vizekre eveznénk inkább. Ha egy éppen Kirunában dolgozó füzesabonyi honfitársunk élni kívánt szavazati jogával a tavalyi magyar országgyűlési választásokon, akkor 1200 km-et kellett utaznia a stockholmi követségig. Míg egy marosvásárhelyi kollégája mindezt levélben megtehetette. Félréérés ne essék: ez utóbbi nagyon szuper, véletlenül se ellene érvelünk, de szavazhasson mindenki levélben. Ez is mutatja, hogy a mai magyar rögvalóságban sajnos igazságtalanságot szül a térhez való maradi ragaszkodás. Ez egy tudatosan előállított és nagyon zavaró diszkrimináció amivel valamit kezdeni kell.

Ahogy említettük: több témában eltér a véleményünk Sántha Hangáétól. Svéd-magyar összehasonlításban az interjúban előjön a gender téma is. Lehet ezt persze kizárólag a svéd semleges nemű vécék témakörére redukálni (bár az se világos, hogy azzal mi a valódi gondja az ellene tiltakozóknak) – még ha az a valóságnak csak egy kis részletét is lovagolja meg. De amíg egy társadalomban közhelyszámba megy, hogy a matek és a fizika az fiús, és nagyon tehetséges lányok nem mennek el mérnöknek, nem mennek el programozónak, mert az nem lányos szakma, amíg a mosogatás az inkább a nők dolga, addig minden erővel küzdeni kell a káros nemi sztereotípiák ellen. És ezt az elején, az óvodánál kell kezdeni a kisautóval meg a babázással. (Itt egy nagyon jó összeállítás, hogy miért van kevés nő a műszaki és természettudományos pályán.) A témát lehet folytatni az apás gyessel, hogy ez miként oldja a karrier vs. család kérdést a nőknél, de ez külön posztot érdemelne.

A konkrét interjún túllépve, döbbenten olvassa az ember a magyar kormányzati megnyilatkozásokat, miszerint a politikai korrektség bármiféle korlátja lenne közéleti ügyeink megvitatásának. Magyarországon a közéleti vagy politikai viták messze nem konstruktívak: túl sokszor redukálódnak az Orbán-Gyurcsányra. Miután az egyes elitek egymást illegitimnek tekintik tematikus viták helyett fáradt legitimációs vita zajlik. Emiatt egyáltalán nem áll meg a polkorrektség vádja a magyar közéletre. Sőt, éppen ennek a mellékterméke, hogy nincs közmédia, olyan értelemben nincs, amit a svédekhez hasonlóan a polgárok a pártoktól és cégektől függetlenül és közvetlenül finanszíroznak, és ami tudományos standardekhez közelítően elmagyarázná a migrációt, a nukleáris energiát vagy a tűcsereprogramot. Az nem normális, hogy ezek a témák Magyarországon (bármennyire vállalható nívón) csak marginális olvasottságú blogokon jönnek elő.

Svédországban régebb óta téma a bevándorlás, a problémák mellett ez a cikk például azt elemzi, hogy bevándorlók jobb integrálásával hogyan lehetne Skåne egy európai Szilícium-völgy. Magyarországot ezzel szemben ellopta egy korrupt machiavellista elit, ami a menekültekre vonatkozó negatív, túlemocionált kijelentésekkel is kizárólag saját hatalmát konzerválná tovább.

Ellopta, mert ahogy Jaksity György fogalmaz: jelenleg a gazdaság és a társadalom motorját jelentő, meritokratikusan sikeres embereknek nincs komoly befolyása Magyarországon. A hatalmi elit nem jön elő semmilyen programmal választási kampány alatt, viszont akkor is jelen van mindenki életében egy állandó propagandával, ha épp nincs semmilyen választás.

Ezen az úton Magyarország, mint közösség semmit nem tud önmagával megbeszélni. Itt sajnos jó ideje nem svéd, hanem magyar nemzet nincs.

***

(A véleményposzt szerzője az Y-GEN Egyesület tagja, a svédországi Uppsala Egyetem fizikus kutatója.) 

Ha tetszett a bejegyzés:

1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!

2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!

3. Szeress minket Facebookon!