Vlagyimir Putyin végignézett Európa perifériáján: hol talál olyan gátlástalan populista diktátorjelölteket, akik némi legitimitás-vásárló osztogatás reményében hajlandók hosszú távra Oroszországhoz kötni magukat, ezzel segítve az újjáépülő orosz gazdasági érdekszférát? 

Fehéroroszország - check. Lukasenko természetesen semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy örök hűséget fogadjon Moszkvának, szolgaian teljesítve minden Putyin által támasztott politikai és gazdasági feltételt. Ezért cserébe nyomott árú gázt kap, ami a túléléséhez szükséges köldökzsinórként funkcionál. Ha Moszkva lejjebb csavarja a csapot, az emelkedő rezsiköltségek miatti felháborodásnak talán sikerülne végleg elsöpörnie a kontinensünk szégyenfoltjaként tovább élő szovjet típusú diktatúrát.

Ukrajna - check. A kijev utcáin dúló politikai válság miatt gyakran elfelejtjük, hogy van itt egy másik válság is: a pénzéhes oligarcháitól és korrupt politikusaitól szenvedő Ukrajna épp egy súlyos gazdasági krízis közepén van. Vajon mit választ egy nyakig eladósodott, fizetési kötelezettségeit teljesíteni alig képes ország vezetője az elnökválasztáshoz közeledve - a gazdaságot egészséges pályára állítani tudó reformokat, az orosz függés rövid távon kemény költségekkel járó csökkentését vagy az évtizedekre szóló nyakörvet Putyintól, amiért cserébe neeem-leeesz-gázáremelés? Da, tovarisi, az utóbbit választja. 

Na és ekkor jött a meglepetés. Amire senki se számított. Hogy Magyarország??? Sto? A piacgazdasági átmenet éveken át legsikeresebb országa? Aki a rendszerváltás után a régiót messze meghaladó sebességben indult meg az Ausztriához való felzárkózás felé? Az Európai Unió tagja?Igen, gaszpagyin Putyin, el se hinnéd, de Magyarország az elmúlt évtizedben megfordult, és elindult vissza a Szovjetunió felé. Ez az új csávó, szintén Viktor, "szabadságharcol" az EU-val, őrjöng és gyarmatosítás-visszaverő Békemenetet gründol, amikor amerikai szövetségesei számon kérik rajta a nyugati típusú demokratikus jogállam lábbal tiprását. Jó, mi? (Persze, szerintem is furcsa, hogy 89-ben még pont ellenünk ágált, dehát fiatalság, bolondság...) És mondok még jobbat, gaszpagyin Putyin - Orbán Viktor épp rezsit csökkent! Ha választások előtt kinéz némi olcsó gáz az oroszoktól, vagy csak beígérünk a Lajos nevű barátjának egy-két zsíros építési projektet, mindegy lesz neki, hogy épp aláírja a belépési nyilatkozatát az újjászerveződő orosz befolyási övezetbe. Simán elárulja a hazáját, az eddig hangoztatott elveit, azt a generációt, aki már európainak vallja magát. "Eurázsia a Duna partján". De jól hangzik, mehet is a sajtóba! 

Érdemes alaposan átgondolni, hogy mi történik épp velünk és körülöttünk. 

A szabadságukért éppen az életüket kockáztatva harcoló ukránok egybehangzóan azt kiáltják: rosszul döntöttél, Viktor, elárultad a jövőnket, tönkrevágtad egy generáció álmát a nyugat felé mozdulásról. Elszámítottad magad - van, ami az olcsó gáznál is fontosabb.

Persze a megkötött Orbán-Putyin paktum tartalmáról semmit sem tudunk. Pártunk és kormányunk jó szovjet szokás szerint nagyjából azon a tájékozottsági szinten tart minket, mint egy karámnyi birkát illik. Jogosan tesszük viszont fel a kérdést, hogy mire ez a nagy sietség?

Egyik valószínű magyarázat, hogy Putyin látja - az új energetikai technológiák rohamos térnyerésével talán ez az utolsó esélye, hogy felépítse az új Szovjetuniót. Ha a palagáz-forradalom beindul (például Ukrajnában erre jó esély van), jóval kevésbé lesz képes egy kontinenst a gázcsapok elzárásával zsarolni, ezzel érdeket érvényesíteni. Ezért kellett lépni Ukrajnában, és talán ezért nem várhatott a paksi biznisz sem. (Miközben minden mértékadó kutatás azt állítja, az új magyar atomerőmű építéséről szóló döntéssel még egy évtizedig várhatnánk.)

Putyin érdekei világosak – de mit nyer Orbán? Az egyik (a kormányzat által hevesen cáfolt) magyarázat, hogy a számunkra egyértelműen káros, drága és az oroszoknak való kiszolgáltatottságunkat növelő Paks-dealtől a kormány talán rezsicsökkentési álmait betetőző olcsóbb orosz gázt remél. Ma egy jó nagy szívesség az oroszoknak, aztán a 2015-ben lejáró orosz-magyar gázármegállapodás újratárgyalásánál Putyin elvtárs is biztos segít majd a hatalmon maradáshoz szükséges rezsifaragásban. Ismerős? Úgy tűnik, Orbán is rákapott populista diktátorjelöltek keménydrogjára, az olcsó orosz gázra. És ha a rezsicsökivel biztosítva van még pár ciklusra a trón, akkor miért is érdekelné bölcs vezérünket, Putyin új pincsikutyáját, hogy az orosz nyakörv általában elkezd egy idő után szorítani?

A másik probléma, hogy az oroszok nem viccelnek. Nekik egyértelmű érdekük, hogy a Gazprom jó sokáig, egy jó nagy gázmennyiség kötelező átvételét rögzítő szerződést köthessen. Az európai trend, az energiahatékonyság növelése Putyinéknak nettó szívás, hiszen kevesebb Gazprom-gázra lesz szükség. Sajnos nem bízunk benne, hogy a nemzeti érdekeknek naponta szembemenő, nem éppen a tárgyalási képességeiről híres, és szakpolitikai döntéseknél a számokat rendszeresen mérföldekkel elhibázó kormányunkat nem csalogatja bele az orosz tárgyalópartner egy ordas nagy csapdába.

A gáz mellett vagy helyett mindkét Viktornál lehetséges magyarázat lehet az is, hogy aki a saját gazdasági klientúrájának szorításában él, annak zsíros építési projektekkel kell kitömnie az oligarchái zsebeit - erre pedig az orosz gigaberuházások jellemzően alkalmasak. Sokan leírták már, hogy a paksi történet nyertesei nagy meglepetésre szintén Lajos cégei lesznek. Így a Simicska-művek magánérdekekei által foglyul ejtett állam még egy jó ideig nem szabadul. Ez a magyarázat a mi esetünkben már csak azért is gyanús, mert amíg a gázüzletágban voltak zsíros beruházási lehetőségek, addig gázpártiak voltunk – mihelyt ezek kiszáradtak, átálltunk az atom mellé.

Végezetül a gyakran elhangzó érv: nincs más út, csak Moszkva. De van. A balti országok még a 90-es években piaci alapokra helyezték az energiaellátásukat, ezzel rövid távon leállva ugyan az olcsó orosz drogról, hosszú távon viszont biztosítva maguknak azt a szabadságot, hogy végleg lecövekelhessenek a szabadságot és gazdasági prosperitást nyújtó Európai Unió mellett - és ne sodródjanak vissza az újjáépülő Szovjetunió karjaiba. Innen nézve sokkal érthetőbb az is, hogy miért vállalták be a baltiak kemény megszorításokkal járó árfolyampolitikát annak érdekében, hogy minél hamarabb beléphessenek az eurózónába, ezzel még szorosabbra fonva a nyugattal való gazdasági integrációt (fájdalommentesebb válságkezelést tett volna lehetővé, ha az észtek pl. kilépnek az euró előszobájának tekinthető rögzített árfolyamrezsimből, és leértékelik a valutájukat).

A baltiak nálunk jóval keményebb leckékben tanulták meg, hogy mit jelent az oroszok igája alatt élni, így őket jóval nehezebben tudja rászedni néhány populista politikus, aki olcsó rezsivel kampányolva akarja a saját hatalmát bebetonozni - az orosz függőség árán. Tudják, hogy bár a nyugathoz tartozásnak ára van, nem kérdés, hogy meg akarjuk-e fizetni, vagy inkább olcsón eladjuk magunkat az új Szovjetuniónak. Az ukrán utcákon tüntető tömeg nap mint nap ugyanezt deklarálja. Most rajtunk a sor.