Nem csupán Magyarországon jelent problémát az euroszkepticizmus. Keleti szomszédunk, Ukrajna még rosszabb helyzetben van mint mi: ott még az EU csatlakozás előtt döntött úgy Janukovics elnök, hogy inkább a keleti nyitás mellett teszi le a voksát. Csakhogy ez ugyanúgy, mint hazánk esetében, nagy árat követel az országtól. Azonban nekünk is van mit tanulni az ukrán fiatalságtól; ők rendületlenül kiállnak európaiságuk mellett, és tömegesen tüntetnek a kormány döntésével szemben. 

A két ország kormánya sok szempontból nagyon hasonló: vezetőik korruptak és autoriterek, akik képtelenek megfelelni az EU demokratikus elvárásainak, ezért inkább kelet felé veszik az irányt, hátha ott megértőbbek lesznek velük szemben. Miután Orbánt már nemigen fogadják európai kollégái, ezért inkább olyan zsebdiktátorokkal ápolja a kapcsolatokat kedvenc csinovnyikja, Szijjártó Péter által, akiktől maximum a választások elcsalását tudja eltanulni, de sok gazdasági előnyt nem várhat. Nem azzal van a gond, ha egy miniszterelnök megpróbál minden országgal jó politikai kapcsolatot fenntartani, és gazdasági együttműködést kialakítani, hanem azzal, hogyha olyan egysíkúan, és bután értelmezi a világot, hogy nem tud egyszerre elkötelezett lenni a hagyományos szövetségesei felé, és emellett újakat találni. Magyarország szempontjából nagyon jelentős, hogy az újjáépülő orosz érdekszféra (akár formálódó Eurázsiai Unió) helyett egyszer már az alapjogok, szabad versenyes piacgazdaság mellett döntöttünk, és ezt a döntést ebben a kiéleződő helyzetben épp, hogy megerősítenünk kéne, nem az oligarchák által szegénysorban tartott, demokráciára egyre kevésbé hasonlító oroszok felé kacsintgatni. A puszta Putyinját akarjuk miniszterelnöknek, vagy egy elkötelezetten európai politikust? 

Ukrajnában úgy tűnik, hogy tudják az emberek a választ, és meg is tesznek mindent azért, hogy országuk ne távolodjon a fejlett világtól, hanem közeledjen ahhoz. Persze ez nem tetszik a kormányzatnak, úgyhogy törekednek arra, hogy elnyomják a tüntetők hangját, és nem csak politikai hazugságokkal, mint a Fidesz, hanem durva rendőri fellépéssel. A pro-európai tüntetések azonban folytatódnak, és egyre nagyobb a nyomás a kormányon, hogy valóban az emberek érdekeinek megfelelő döntést hozzon, és ne csak a saját érdekeit és túlélési esélyeit vegye figyelembe.

Magyarországon azért jobb a helyzet, hiszen mi már az Unió kötelékén belül vagyunk, Orbán “csak” azon dolgozik, hogy kijjebb kerüljünk, még ha nem is a teljes kilépés a cél. (Az pénzügyi öngyilkosság lenne, ugyanis ebben a ciklusban semmilyen fejlesztés nem történt az országban, amit ne a “gyarmatosító EU” pénzéből finanszíroztak volna.) Azonban nap-mint-nap egyre szegényebb lesz az ország, és már nem Ausztriát, hanem Szlovákiát és Lengyelországot szeretnénk utolérni.

Ukrajna után nekünk is ideje lenne felébredni, és ráeszmélni, hogy a jólét és demokrácia nem valami adomány, ami az ölünkbe hullik, hanem minden nap meg kell küzdenünk érte. Hazugság a Brüsszelt Moszkvához, Tavarest a tovarisihez hasonlító retorika, nyugat és kelet között egészen alapvető különbségek vannak, és számunkra világos, hogy hova akarunk tartozni. Putyin működéséből egészen jól látható, hogy hova vezethet ez az EU-ellenesség. Mi ebből nem kérünk, mi már döntöttünk, Európát választjuk.