Megéri-e betegnek lenni?

Íme a rovat második írása. Az elsőt itt olvashatjátok. 

Már kiutazás előtt felmerül a biztosítások kényes kérdése, és annak apropóján, hogy épp ma voltam kénytelen orvoshoz menni, úgy goldoltam érdemes lenne írni az EUs egészségügyről, meg hogy mikét kaphat az ember egy jó kis migrént már attól, ha átolvassa az iratait.

Mielőtt Belgiumba jöttem Európai Egészségbiztosítást kötöttem, még egy ilyen praktikus kis kártyát is igényeltem, mert sokkal egyszerűbb az embernek magával cipelnie mindenhová, márpedig „sohse lehessen tudni” mikor lesz rá épp szükség. Na már most, ez remek kis biztosítás garantálja nekem, hogy az EU tagállamaiban (valamint Izlandon, Lichtensteinben, Norvégiában és Svájcban) igénybe vehetem az állami egészségügyi ellátást, ugyanazon feltételekkel, mint az adott országban biztosítással rendelkező személyek. Szuper nem?

Dehogynem! Tehát képzeljétek a meglepetésemet, mikor az Európai Unió “szívében” egy ember se tudja nekem megmondani, hogy a belga egészségügyi ellátás mely pontján élvezek én akkor kedvezményt. Az orvos nagyon rendes volt, még az elején figyelmeztettem, hogy csak többé-kevésbé beszélek franciául, ő pedig miután felírt nekem vagy 3 féle gyógyszert (úgy, teszem hozzá, hogy közölte, nem vagyok beteg, csupán fáradt és stresszes nyilván az új környezet miatt), mondta, hogy a biztosításom majd a gyógyszerekre fog vonatkozni, nem arra a 25 euróra, amit neki kellett kifizetnem (Belgiumban az ellátás költségének 3/4-e visszaigényelhető). Én ezt tudomásul véve a meglehetősen türelmetlen patikusnak mutogattam a kártyát, ami őt teljesen hidegen hagyta, mondván, hogy neki most csak a belga személyim kell. Ezt oda is adtam, ő meg a kezembe nyomott egy papírfecnit, amit ha otthon Magyarországon (hogy hol, azt megint nem tudta nekem elmagyarázni) bemutatok, akkor majd valaki valamennyit esetleg visszaad a 44 euróból, amit a nem-betegségemre kaptam.

Mindezen zavarodottságok ellenére nekem még mindig jobb a helyzetem. Egy újabb törvénytervezet ugyanis többek között megtiltaná, hogy a külföldön élőknek jelenlegi és magyar lakhelyükön is legyen egészségügyi ellátásra feljogosító biztosításuk. A külföldön munkát vállalók 15 napon belül kikerülnek a magyar rendszerből, ezek után a hazai egészségügy számára külföldinek minősülnek.

Ezek után kérdem én: a hasonló törvények írásakor van bárki is aki figyelembe veszi, milyen hatással lesz azokra a fiatalokra, akiket minden egyes hasonló jogi húzással egyre inkább arra késztetnek, hogy egyáltalán haza se jöjjenek? Tényleg európai mentalitású ország maradhatuk-e ha a törvényeink ilyen szinten korlátozzák a szabad munkaerő áramlását?

Tovább fokozódik a mész vagy maradsz dilemma... Sajnos. =(