"Nem tudósokra van szükségem, hanem jó és tisztes polgárokra. Önöknek az a feladatuk, hogy ilyen polgárokat neveljenek a gyermekekből. Aki engem szolgál, azt kell tanítsa, amit én elrendelek tanítani. Ha valaki erre nem képes, vagy új ötletekkel áll elő, az mehet, vagy én menesztem."
"Minden pedagógusnak tudomásul kell vennie, hogy a Klik a munkaadója, ezért semmi oka nincs, hogy a dolgozók megválasszák, ki legyen a munkaadójuk. Ha valaki dolgozik egy gyárban, akkor nem érdekel senkit, hogy azt szereti, vagy nem szereti. Mindez nem jelenti azt, hogy a Klik hibátlan lenne, de az nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát."
Az első idézet I. Ferenc abszolutista uralkodótól származik, amit 1821-ben mondott el egy iskolában. A második Lázár Jánostól, amit 2015-ben mondott el az iskolákról. Változott-e itt lényegében bármi 200 év alatt?
Ezek a gondolatok jártak a fejemben december 27-én, a Népszínház utcán sétálva az Auróra felé. Öt évvel ezelőtt épp a Népszínház utcában laktam, nehezen tudtam akkor elképzelni, hogy Svédországból az Auróra utcát fogom meglátogatni. Az ok annyi, hogy néhány civil aktivista egy közösségi házat alapított, és aznapra Disszidánsok, migránsok, hazaárulók, menekültek és turisták! ironikus címmel hazaváró bulit szervezett. A program tényleg elég színes és érdekes lett, külföldön élő magyarok produkciói jó részben külföldön élő magyar vendégeknek.
Könyvespolc az Aurórában
Három jellemző körülmény egyértelműsíti, hogy 2015-öt búcsúztatjuk Budapesten: (1) a buliról Facebookon szerzek tudomást, (2) nyilvánvalóvá válik, hogy rengetegen élünk külföldön olyan munkát végezve, amit szeretünk, (3) nyilvánvalóvá válik, hogy ezek közül rengetegen viszonylag aktívan nem szeretjük a jelenlegi hazai rezsimet.
Az összkép nem sokban volt más azon a másik nyolc eseményen se, amelyekhez szerencsém volt a szűk két hét alatt. Most döbbenek rá, hogy december az otthon élők látogatása mellett legalább akkora részben a szintén hazalátogató barátokkal, ismerősökkel való találkozás hónapja is. Annyira szervezni se kell a dolgot, csak belülni egy random kocsmába a Budafoki úton vagy a Belvárosban, és hallgatni a sztorikat, hogy éppen mi újság Bostonban, Kaliforniában, Firenzében, Londonban, Leedsben, Zürichben vagy épp Rotterdamban. Fizikusok, közgazdászok, vegyészek, politológusok, művészek, jogászok, orvosok. Sokan határozott ottani tervekkel, és elég sokan határozott későbbi magyarországiakkal. Sokan terveznek éppen kimenni, de van, aki visszajönni is. Ebből a nagy vándorlásból még az is kisülhet, hogy a féltudású magyar elit (a fogalom egy 2007-es kultikus cikkig nyúlik vissza) egyszer háromnegyed tudásúvá válik. (Tegyük hozzá, vannak olyan szigetek, mint például a CEU, ami úgy tűnik, szintén jó túlélési stratégia szakmai és világnézeti értelemben.)
Persze könnyen lehet, hogy idővel negyedtudású elit se lesz. A jelenlegi rezsim stratégiája az "elitcsere befejezése", egy politikailag lojális intellektuális és vállalkozói réteg megerősítése, amit a világ rajtuk kívül eső része, köztük a New Yorkba disszidált korrupciókutató, röviden intézményesített korrupciónak gondol. A századvéges Lánczi András szerint csak "a korrupció szó mitikussá tételéről van szó". Hogy mennyire nincs igaza Láncziéknak, hogy mennyire öncélú machiavellizmus, amit csinálnak, azt az egyik legjobban Daron Acemoglu és James. A. Robinson Miért buknak el a nemzetek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete című könyvéből lehet a legszélesebb kontextusban megérteni. Több fejezetet szánnak arra, hogy mi volt a döntő pont, ahol Nyugat- és Kelet-Európa sorsa külön utakra került: hogyan volt Magyarország és Lengyelország a kelet-európai, ún. második jobbágyság bázisa, és konkrétan hogyan akadályozta ebben a térségben az abszolút uralom az innovációt, a versenyképesség javulását. A poszt elejére tett I. Ferenc-idézet is a könyv 216. oldaláról való.
Simicska emberi védik az utolsó bástyákat. Elsőre nem mindig tökéletes az "elitcsere"
Sajnos a mai valóság sokkal inkább Acemogluékat igazolja vissza Láncziék helyett:
"A versenyképességi rangsorban az elmúlt öt évben a 48. helyről a 63. helyre csúsztunk le, ami elsősorban a hazai intézményrendszer miatt van, amely összességében a 97. helyen van 140 ország rangsorában. Ezen belül például az egyik alindex, a kormányzati favoritizmus az állami megrendelések terén, vagyis a korrupció tekintetében a 125. helyen vagyunk, miközben sok piaci alapon működő területen pedig a legjobb ötven-hatvanban. Nem kérdés tehát, hogy mi húzza vissza Magyarországot. A 63. helyezés úgy jön ki, hogy van egy viszonylag versenyképes privát szféra és azt koloncként lehúzó állami szféra." -- szedi össze Jakisity György a magyar gazdaság nem túl fényes eredeményeinek fő okait.
De akkor mégis miért ennyire népszerű a mai rezsim?
Kicsit vitatkoznék a "Habony mekkora zseni", az "Orbán mennyire érzi a néplélek rezdülését" állásponttal. Ezek ugyan biztosan így vannak, de az elemzések rendszerint lehagyják azokat a további körülményeket, amik kívülről (egy másik rendszerből nézve) naponta mellbevágóak. Rögtön kezdjük azzal, hogy elképzelhetetlen ma Magyarországon az, hogy egy minisztert vagy akár egy államtitkárt, de akár egy fideszes polgármestert elvisz az ügyészség, és hogy netán a rabláncon elvezetett politikust a közmédia betegye a híradóba. Nincs független ügyészség. De nézzük a vasárnapi boltbezárás témáját, amit az emberek kétharmada nem szeret, miközben a Fidesz-szavazók most is csak a választásra jogosultak legfeljebb egyharmadát jelentik. Erről a kérdésről valamiért egyetlen nemzeti konzultáció sem volt, sőt, a választási kampányban sem volt téma. Svédországban a vasárnap ügye konkrét (pro és kontra) plakáttéma volt -- a választások előtt. Egyáltalán, hogy nincs választási program, nincs TV-vita, hogy a Fidesz-párttag Kövér László Házelnököt a Fidesz-párttag Bayer Zsolt interjúztatja újévkor, az szintén nem evidens, legfeljebb megszokták már ezt is az elemzők. Szóval Habony biztos jó futó, de autóval indul, miközben a többiek gyalog.
Szintén kimarad, hogy több intézkedésre az ellenzék legfeljebb nagybetűs NEMet mondhat. Például a Művészeti Akadémia léte, Fekete Györgyék tevékenysége nem igényel semmiféle konstruktív kritikát, nem igényel semmiféle alternatívát, ezekre ebben a formában csak simán nincs szükség. Félreértés ne essék, például a mostani CSOK az az eset, ami megérdemel egy tényleg konstruktív kritikát, de ehhez meg minek az összes lánczis, századvéges blabla az elitváltásról meg az illiberalizmusról, miért kell ehhez Kövér Lászlónak genderőrületezni? Strukturális reformok helyett magánynyugdíjpénzeket einstandolni, különadókat bevezetni, meg Kliket létrehozni elegendő volt a kétharmados erő. Mondjuk az egészségügyre miért is nem?
Az elemzésekből sokszor kimarad a külső környezet változásának megemlítése. Hogy az IMF-hitel lehívása lekerült a napirendről, az nem Matolcsy zsenialitásásán, hanem az amerikai Fed döntésein múlott; ahogy a menekülteket se Habony rendelte személyesen Röszkére, hogy őket ütve megálljon a rezsim korábbi népszerűségvesztése; vagy hogy az EU-s pénzek lehívása az, ami igazán működik a magyar reformok helyett. Kimarad, hogy abszolút nem normális, hogy olyan plakátok jelennek meg az utcán akkor, amikor nincsen semmilyen választás, amelyeket nem pártpénzből, hanem állami pénzből finanszíroznak. Kimarad, hogy a CÖF szintén állami segítséggel kampányol; hogy járási hivatalnakok bérgágognak, ha éppen arra van szükség; és hogy ha kell, közmunkásokkal épül színpad a rezsifórumra. Nem is autó ez, hanem sportmotor.
Miért nincs alternatíva?
Az, hogy Habony sportmotorral indul, nem magyarázza, hogy a többiek miért nem tudnak legalább bicegés helyett futni, netán gyorsan futni. Főleg azért nem magyarázza, mert van egy szereplő, a Jobbik, ami rendszerint meg-megszalad a pályán, de jó ideje egész biztosan ő gyalogol közvetlenül a sportmotor mögött. Igaz, hogy az ő programjuk nem egy működő alternatíva (ezt itt szedtük össze), az is igaz, hogy a futóedzőnek mintha elég erős orosz akcentusa lenne, és mintha annak idején vállalhatatlanul cigányoztak és zsidóztak is volna reggel, délben és este, de van mögöttük elég sok támogató. Vélhetőleg olyan támogató is, akinek nem a zsidózás tetszik, hanem elégedetlen Láncziék elitcseréjével, és a fideszes korrupciót nem a szó túlmisztifikálásának, hanem mondjuk gátlástalan lopásnak gondolja.
Egy erős nyugatos ellenzék hiányának nagyon sok oka lehet. Oka lehet, hogy a Nyugatot igenlő korábbi pártok csalódást okoztak. Magyarországból nem lett 25 év alatt Ausztria (ami eleve illuzórikus várakozás volt), az elit féltudású volt már 2007-ben is, és ha a lopást akkor még nem is öntötték törvényekbe, attól meg-megesett. A régi szereplők közül sokan színpadon vannak most is, ez meglátásom szerint inkább hátra, mint előre viszi az ügyet. De mindemellett 2015 van, nem hiszem, hogy mondjuk Fodor Gábor inaktív jelenléte lenne a valós akadálya a többiek befutásának.
Részlet Charles Gati Magyarország a Kreml árnyékában c. könyvéből
Az, hogy senki nem átütően hiteles EU-s jelszavakat skandálva, összefüggésben lehet azzal, hogy az EU válságról válságra éli mindennapjait. 2011-ben végül nem omlott össze az euró, de a menekültválság végét, amivel az EU látványosan küzd, még most se látni tökéletesen. Rögtön tegyük ide, hogy az EU nem egy Magyarországtól független szereplő, a kudarc innentől közös. Hogy az EU-nak semmilyen érdemi válasza nem volt arra, hogy a támogatási pénzekből Mészáros, Simicska és Tiborcz cégei, azaz a gyerekkori barát, a kollégiumi szobatárs, illetve a vej közvetlenül gazdagodnak, vagy hogy Magyarországon rég megtörtént a fékek és ellensúlyok olyan leépítése, ami most Lengyelországban is történik, az az EU konstrukciós hibája is. Ahogy az is, hogy felépülhetett a magyar kerítés a határon.
Ez utóbbi nem is azért problematikus, mert felépült, hanem ahogy felépült. Ha van egy jobb EU-s stratégia, akkor Orbán nem kovácsolt volna EU-s szinten politikai tőkét a kerítésből (még akkor se, ha végül ténylegesen kerítés épült volna). Egy véges kerítés mindig megkerülhető, és meg is kerülték a menekültek. Amikor nem volt kerítés a horvát szakaszon, akkor a magyar állam is buszoztatott -- ezt megtehette volna előtte és utána is, ha a cél az lett volna, hogy magyar ember véletlenül se lásson menekültet, Magyarország nem volt célország. EU-s szinten a kerítés nem oldott meg semmit, ugyanakkor Orbán Brüsszelbe vitt hat pontja közül az első plusz második, a harmadik, a negyedik és az ötödik rendre megfelelt a liberális Verhofstadt öt pontja közül a harmadik, negyedik, első és második pontoknak. Még abban is egyetértés volt, hogy a görög határt EU-s segítséggel is kell védeni -- igaz, azt az orbáni önellentmondást már nem sokan elemezték, hogy szerinte amúgy nemzetállami szinteken kell megoldást találni a menekültkérdésre. Összességében valódi problémát Orbán nem oldott meg, viszont a magyar országimázst ért csorba jókorára sikeredett.
Ilyen körülmények közt nehéz elmagyarázni, hogy az EU válsága mennyire relatív. Az alacsony olajár miatt Norvégia is éppen "válságban" van, az oda dolgozni "disszidált" svéd fiatalok jönnek vissza, de mindenkinek kívánok ilyen válsághelyzetet. A Nyugat válsága ellenére mindenki Németbe' meg Londonba jár dolgozni, még a jobbikos szavazók is. A nyugati modell nemcsak "genderőrület" meg "buzilobbi", hanem magas fizetések, jobb minőségű állami szolgáltatások, meg hogy nincs hálapénz a rendelőben -- de nem erről szólnak a hírek.
Örök vita a "balliberális" pártellenzék és ezen értékeket valló civilek között a liberális vs. baloldali kérdés. Valójában ezek lennének a jó viták, de a valóságban ezek mindig ideologikusak lesznek. Mikor Kész Zoltán Veszprémben legyőzte a kétharmadot, akkor ő nem miniszterelnöknek vagy pénzügyminiszternek készült, hanem elsősorban a pluralizmust képviselte, kár volt őt Pogátsa Zoltánnak akkor támadnia. Arról nem is beszélve, hogy az olyan témák, mint az oktatás fejlesztése, tudásalapú társadalom víziója elég széles konzervatív-progresszív skálát lefednek. Azaz bőven lenne közös alapja a rezsim elleni együttműködésnek, egy alternatíva mutatásának.
Pártok vagy civilek? A népművészet is tárgyalja az örök kérdést
Szintén örök vita tárgya a civil vs. pártaktivista működés. Eltelt 5 év. Lettek új pártok, és lehetnek még újabbak. Láncziék G. Fodor Gáborral elég jókat nevethetnek az azon tépelődőkön, akik mindenáron civilek akarnak lenni egy olyan rezsimben, ami deklarálja, hogy ha egy érték mellett kiállsz, akkor azzal a politika színpadára léptél. Legfrissebb példa erre az Ákos-ügy. Egy cég és az általa szponzorált popsztár viszonyába szólt bele az állam, állt az egyik fél pártjára egy értékrendi kérdésben. A legkevésbé érdekel, hogy Ákos mit gondol vagy hogy a cég mit gondol, az ügy innentől az állam szereptévesztéséről, a rezsim erőfitogtatásáról szól. Más esetben például mondhatják a norvég civilesek, hogy ők nem a közhatalom megszerzése céljából, hanem valamilyen értékek mellett állnak ki, ezt Lázárék ellenzéki akciónak bélyegzik. Hiába ítélte el a TASZ a 2006-os október 23-ai rendőri túlkapásokat is, a rezsim magán kívül nem hagy meg senkit bírónak vagy referenciapontnak a pályán. Tudás, tekintély, szakmaiság, hitelesség nála régóta üres szavak.
Hogy ez meddig tart, megjósolhatatlan. Most épp felszálló ágat látunk, épp Lengyelország is "orbanizálódik", de nem is olyan régen volt a kitiltási botrány, aztán Simicska kirohanása. Utóbbi kifejezetten reccsenés volt, olyan reccsenés, amire akkor kívülálló nem számított, és aminek a napokban is látjuk az utórezgéseit. Nem tudjuk, Lázár mennyire nem szereti Rogánt, és nem tudjuk, mi lesz, ha egyszer elfogynak az EU-s pénzek (amik el fognak fogyni). Fogalmam sincs a megoldásról, szerencsére nem is az én feladatom ezt tudni, de néhány meglátás egy utolsó bekezdésben:
Választáson pártok indulnak és nem civilek, ennek ellenére egy demokratikus jogállam újbóli megteremtéséhez a megoldás a civil bázis, a szubkultúra megteremtése, kiszélesítése lehet. Ahogy a Fidesznek is megvoltak a polgári körei, a Jobbiknak a Magyar Gárda, úgy a demokratikus ellenzéknek is hálózatot, egyre összefüggőbb klasztereket kell építenie. Nem felülről, hanem alulról szerveződve, kapcsolatokat építeni akár házról házra járva. Azt elmúlt években többször volt példa arra, hogy a Facebook segítségével összerántottak pár ezer, tízezer embert egy színpad elé, ahol elhangzott az Orbán takarodj!. Ezen Facebook-mozgalmak kimúlásának nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Ez nem spórolja meg a valamilyen konstruktív tevékenységre irányuló hálózatépítést, civil szerveződést. Ha jön egy újabb internetadószerűség, egy újabb kitiltási botrány, akkor ugyanazon ezrek újra az utcára mennek. Viszont ha sokkal kevesebben is, de rendszeresen, "békeidőben" nő azok száma, akik elmennek az Auróra vagy egyéb helyek rendezvényeire, ahol beszélgetés, filmnézés, zene van, ha eljut egyre több diák és felnőtt kezébe Acemoglu és Robinson könyve, ha aktív kapcsolatok épülnek a külföldön élő ellenzékiek közt (ezen dolgozunk), ha létrejön egy olyan egyetemi bázis, ahogy korábban a Jobbiknak, akkor valószínűbbé válik egy háromnegyed tudású elit és a polgárosodás esélye.
Persze van azért rosszabb forgatókönyv is.
Szilva Attila
