A menekült- vagy migrációs válság Európában eszkalálódott.
Pontosan milyen kihívással is szembesül ma Európa? Kezdjük először a számokkal: augusztusig idén kb. 500 ezer ember érkezett különböző válságövezetekből az Európai Unióba, ami az EU lakosságának (508 millió fő) az egyezreléke. Nem százaléka, hanem ezreléke. Európában (Magyarországon különösen) egy teljesen más időskálán egy másik válság, egy demográfiai válság is ugyanúgy jelen van. Európának bizonyos mértékben mindenképpen szüksége van (gazdasági) bevándorlókra.
Ez nem jelenti azt, hogy Európa (egységnyi idő alatt) végtelen bevándorló letelepedését lenne képes menedzselni. De ez a cikk komolyan eljátszik a gondolattal, hogy ha majd tízmilliókról is beszélünk, akkor Európának egy új Hongkongot kellene alapítania, ami viszont már egy fenntartható megoldás lenne. Hosszú távon megoldhatónak tűnik a feladat.
Egyelőre azonban nem tízmilliókról, hanem csak az EU lakosságának legfeljebb kétezrelékéről van szó (még ha egész évre 1 millió menekülttel is számolunk). Az integráció erősítésében és a munkaerő-piaci reformokban van mit csinálnia az EU-nak, de hosszú távon úgyis a piac dönti el, hogy ki hol és milyen munkához tud jutni. Ugyanakkor a migrációs fluxus nagy részét valóban menekültek teszik ki, innentől ez a történet alapvetően nem gazdaságpolitikai, hanem moral issue. Rövid távon az államnak kell megoldania ezeknek az embereknek az emberhez méltó ellátását, lakhatását (úgy, hogy ez lehetőleg minél kevésbé terhelje meg az itt élőket).
A fentiek fényében logikus egy olyan kvótarendszert bevezetni, ami tekintettel van az EU egyes részeinek különböző gazdasági erejére. Ez így is történt az EU részéről, miután az eredeti elképzelések szerint a fele annyi lakosú, de gazdaságilag erősebb Szlovákiának több menekültet kellett volna befogadnia, mint a Magyarországra jutó 1,53 százalékos szelet (míg Magyarország lakossága 2 százaléka az Európai Unióénak).
A befogadandó menedékkérők számát időarányosan becsültük. Aktuális EU-s javaslatként a kvótarendszert és a német kormány szíriai menekültek befogadására vonatkozó vállalását (800 ezer fő 2015-ben, további 500 ezer 2016-ban) vettük figyelembe.
Összességében egy olyan, azonnal megoldandó feladattal találta szembe magát Európa, amivel a második világháború óta soha. Egy igazi éles teszttel, amin elbukni látszik. Elbukni azért, mert nemzetállami szinten próbál egy globális kihívást megoldani. A belső EU-s határok ellenőrzésének (akárcsak átmeneti) visszaállítása a kudarc nyilvánvaló tünete. Pedig a munkaerő szabad áramlásának elvével nem lenne ellentmondásban az, hogy a menekültek ne választhassák meg szabadon, hogy hol kapják meg az első (életmentő) szállásukat. Abszurd például az a történet, ahogyan egy Berlinbe tartó vonatról út közben 179 menekült a vészfék meghúzásával egyszerűen leszállt, mert Németország helyett éppen Skandináviában szerettek volna regisztrálva lenni.
A regisztrációt praktikusan az EU határországaiban kellene véghezvinni. De nem a határországoknak, hanem EU-s intézményeknek, ahogy Arizona és Texas államok sem egyenként kezelték az Egyesült Államokat érintő tavalyi migrációs krízist. Ha az uniós tagországok így folytatják, a belső határok újraépülése csak a legkisebb negatív következménye lesz a migránshelyzet hibás kezelésének.
Itt jön a képbe Magyarország mint schengeni határország. Orbán Viktor büszke arra, hogy elérte célját hétfőn Brüsszelben: Magyarország nem lett frontország, és az EU-s hotspotokból sem kér. Inkább egyedül küzdene meg a problémával, egyedül védené az EU határát, fizikai kerítés után jogi kerítést is húzva, a menedékkérőket magyarul tájékoztatva, az elutasítottakat az EU-ból - ahol egyébként fellebezni tudnának -, egy évre kitiltva (a helyzet abszurditását bővebben lásd itt).
A varázslat az egészben az, hogy Orbán úgy próbál egy új, cselekvő, honvédő Hunyadi János lenni, és teszi ezért hiúsága áldozatává a magyar rendőröket, hivatalnokokat, hogy közben egy Magyarországot hosszú távon legfejlebb a rajta átvonulók 2 százalékában érintő problémáról van szó. Ugyanis a határt átlépők 98 százaléka akkor is csak átmenni óhajtana Magyarországon, ha egy ultraliberális-kvótaszerelmes kormány lenne hatalmon.
Egy kompetens kormány azt ismerné fel, hogy az EU mi magunk is vagyunk. Nem nemzeti büdzséből építene drága kerítést, nem (csak) a magyar rendőröket, hivatalnokokat, egészségügyi személyzetet, civil segítőket fárasztaná a menekülthullám kezelésével. És persze nem küldené Magyarország imidzsét totálisan padlóra azzal, hogy a röszkei "etetéshez" hasonló helyzeteket teremt, amelyről videók járják be a világsajtót.
Helyette küzdene a dublini rendszer átalakításáért, élne a valódi EU-s segítséggel, azaz felállítaná az EU-s hotspotokat, és nem magyarul, hanem angolul és arabul tájékoztatná a belépni kívánó menekülteket. Nem tolerálná az illegális határátlépést, illetve a regisztráció megtagadását, de mindezt jogszerűen és a civil szervezetekkel együttműködve akadályozná vagy szankcionálná. Továbbá a finn példához hasonlóan próbálná ittmaradásra csábítani a legképzettebbeket.
Illúzió azt gondolni, hogy egy kemény EU-s határvédelem, egy kontrollált EU-s menekültregisztráció konfliktusmentes lenne. De a konfliktusok esetén nem a mi becsületünk csorbulna, nem a mi rendőreink és hivatalnokainak vállán lenne egy olyan felelősség, ami alapvetően az EU vállán kellene, hogy legyen.
Ha tetszett a bejegyzés:
1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!
2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!
3. Szeress minket Facebookon!
