A Fidesz jelenlegi propaganda-kommunikációja azt sugallja (Kovács Zoltán, Lázár János), hogy Magyarországot 2010-ben a görögországihoz hasonló helyzetben vette át az Orbán-kormány, öt év sikeres kormányzásának eredményeként azonban mostanra szembetűnő a különbség az éppen csődbemenő és az euróból kikényszerlő görögök, valamint a csökkenő államadóssággal és beinduló növekedéssel büszkélkedő Magyarország között. Az alábbiakban néhány alapvető adatsor (OECD, Eurostat, ECB) áttekintésével azt mutatjuk meg, hogy e valóban szembetűnő különbség milyen mértékben tekinthető a Fidesz-kormány érdemének.
Kezdjük az állítás első felével, miszerint 2010-ben hazánk pénzügyei és gazdasága a görögországihoz hasonló állapotban volt. Itt sokaknak eszébe juthat Varga Mihály “csontvázak a szekrényben” narratívája, ami azt igyekezett elhitetni, hogy a költségvetés hiánya valójában jóval nagyobb a Bajnai-kormány által jelzettnél, és ezzel az előző kormányra tolták volna annak felelősségét, hogy kénytelenek a választásokon megígértnél nagyobb megszorításokat véghezvinni. Ebben az időszakban hasonlítgatta Kósa Lajos és Szíjjártó Péter is az éppen fiskális válságba zuhanó Görögországhoz hazánkat, ami abban a feszült piaci légkörben azonnal padlóra is küldte a forintot. A csontváz kommunikáció nem igaz (erről később) és a görög párhuzam is mindenképpen túlzónak látszik. 2009 végén a görög államadósság majdnem a GDP 130 százalékát tette ki, míg a magyar államadósság valamivel 80 százalék alatt állt, ami ráadásul már tartalmazta a 2008-as válság során felvett IMF-hitelt is (a görögöknek ez csak ezután jött). A költségvetés hiánya ugyanekkor a GDP 15 százaléka (!) volt a görögöknél, míg nálunk 4,5 százalék körül mozgott. Ezek alapján egyáltalán nem nevezhető a helyzet ugyanolyannak.
Még ha a 2010 végi számokat valóban a Fidesz brilliáns válságkezelésének és csontváztakarításának akarnánk tulajdonítani, a 2009-es eredményekhez akkor sem volt semmi közük. 2010 első négy hónapjában pedig igen valószínűtlen, hogy a Bajnai-kormány megháromszorozta volna a deficitet és több mint másfélszeresére növelte volna az államadósságot. A csontváz-rágalmat azóta sem sikerült bebizonyítani, a görögök esetében viszont nyilvánvalóvá vált a korábbi fiskális számok meghamisítása.
Ha az ország külső egyensúlyát nézzük (ami durván azt mutatja meg, hogy egy adott évben mennyivel termelünk többet, mint amennyit elfogyasztunk, és a külső sérülékenységünk egy fontos mutatója), akkor itt is azt látjuk, hogy a körülbelül 10 százalékos görög deficittel ellentétben a magyar folyó fizetési mérleg nagyjából egyensúlyban volt. A külső finanszírozás leállása esetén Görögországnak hirtelen ennyivel kellett volna többet megtakarítania (ami a GDP durva visszaesését okozza), míg Magyarországot ez a veszély (ekkor már) nem fenyegette.
A Fidesz 2010-es görög-magyar párhuzamával szemben az igazság az, hogy Magyarország ekkor már jóval stabilabb makrogazdasági helyzettel és alacsonyabb külső sérülékenységgel rendelkezett. Mindez egyébként nagy részben annak köszönhető, hogy Magyarországot már 2008-ban elérte a válság, így számos válságkezelő intézkedést hamarabb meg kellett hozni. A válság mélyén felvett IMF-hitel megmentette az államcsődtől Magyarországot; a tőkebeáramlások leállása és a válság hatására megtörtént a külső hiányunk éles csökkenése; és ezek után jórészt a Bajnai-kormány hozta meg azokat az intézkedéseket - így pl. a költségvetési deficit kordában tartását - amik eredményeként egy stabilabb országot adhatott át az Orbán-kormánynak. A Fidesz induló pozíciója tehát jóval kedvezőbb volt annál, mint amit most sugallni akarnak.
Azonban még egy hasonló induló pozíció esetén sem tulajdoníthatnánk minden mai különbséget a görög és magyar helyzet között a Fidesz kormányzásának. Ennek oka, hogy az elmúlt 5 évben a két ország teljesen más feltételek és külső adottságok között működött. Az egyik legfontosabb ezek közül az elvárt fiskális alkalmazkodás mértéke. Görögországot hitelezői sokkal drasztikusabb megszorításokra kötelezték, mint amilyen elvárások Magyarországgal szemben voltak.
Nekünk 4 százalék környékéről kellett deficitünket a 3 százalékos maastrichti küszöb alá szorítani, és 2011-ben még ezt is csak a magánnyugdíjpénztári pénzek jó részének felélésével (azaz trükközéssel) sikerült elérni.
Ezzel szemben a görög elsődleges (azaz kamatfizetések előtti) deficit a 2009-es 10 százalékról záródott be tavaly nullára, míg Magyarországon ugyanez az alkalmazkodás a 2009-es egyensúlyból egy 1,5 százalékos elsődleges többletbe való átmenetet jelentett. (Az IMF és az EU hozzáállásában valószínűleg az is magyarázza a különbséget, hogy Magyarország 20 mrd eurónyi hitelfelvételével szemben Görögországnak 2014-ig 225 mrd eurót folyósítottak összesen.) A kormányzati kiadások sokkal durvább visszafogása és az adók nagyobb mértékű emelése Görögországban törvényszerűen vezetett a kereslet és a jövedelmek mélyebb visszaeséséhez és a munkanélküliség durvább emelkedéséhez. Hasonló elvárások és feltételek esetén a magyar növekedés sem így alakult volna, ahogy.
Akár az IMF és az EU elhibázott válságmenedzsmentjének, akár a feltételeik görög kormány általi nem teljesítésének tulajdonítjuk a drasztikus görög válságot (amiről jelenleg éles vita folyik Európában), az az állítás sem állja meg semmiképpen a helyét, miszerint Magyarország azért kerülte el ezt a sorsot, mert a Fidesz jó tanuló módjára betartotta az IMF összes előírását és feltételét. Többek között azért nem, mert a kormány hírhedt “gazdasági szabadságharca” keretében azonnal elzavarták az IMF-et, amint lejárt a hitelprogramunk. Az, hogy mi ezt a görögökkel ellentétben különösebb gond nélkül megtehettük főként a fent kifejtett ténynek köszönhető, miszerint az Orbán-kormány már egy eleve stabilabb helyzetben lévő országot vett át.
A másik legfontosabb különbség a külső feltételekben az a tény, hogy míg Görögország az eurozóna tagja, és ezáltal lényegében rögzített árfolyama van, addig Magyarország megtartotta monetáris politikai önállóságát, és a forint árfolyama szabadon leértékelődhetett a válság óta. Egy gyengülő valuta az exportszektor versenyképességének növelésén keresztül gazdaságösztönző hatású, és segít enyhíteni a fizetési mérleg deficit alkalmazkodásával járó fájdalmakat, amiket a megnövekedett megtakarítási kényszer okoz. Ennek hiányában a versenyképesség hasonló mértékű növeléséhez a hazai bérek csökkenése szükséges (ún. belső leértékelés), ami bizonyos bérmerevségek miatt egy sokkal lassabb, és fájdalmasabb, nagyobb munkanélküliséggel járó folyamat, és a fizetési mérleg deficit bezárásában is nagyobb szerep hárul a megtakarítások növelésére (kereslet és GDP visszaesése), mint az exportbevételek növelésére. Görögország az euróba zártan kénytelen volt az utóbbi nehezebb úton végigmenni, míg Magyarországon a forint gyengülése (265 Ft/€ → 315 Ft/€) mindenképp segítette ezt a folyamatot, és hozzájárult ahhoz, hogy a külső egensúly javulása ne járjon a GDP olyan mértékű visszaesésével. Arról nem is beszélve, hogy a 2010 óta eltelt időszakban a hazai fizetési mérleg alkalmazkodás csupán 3 százalék körüli volt (mivel a nagy része az Orbán-kormány előtt már megtörtént!), míg Görögországban egy 10 százalékos deficitet kellett többletbe fordítani!
Mindezek fényében nem csoda, hogy a görög és a magyar GDP drasztikusan másképp alakult, de láthattuk, hogy ez jórészt nem a Fidesz-kormány munkáját dícséri. Mint ahogy az sem, hogy Magyarországgal ellentétben Görögország 5 év durva megszorítás és recesszió után a csőd szélére került vagy hogy kikényszerülhet az eurozónából. Nem a teljesen más feltételekkel és indulóhelyzettel rendelkező Görögországhoz kéne hasonlítani magunkat, hanem régiós versenytársainkhoz, akikhez képest igenis lemaradtunk. Bár a kormány valóban tartotta a fiskális fegyelmet, de mindezt úgy érte el, hogy a piacgazdaság és a jogállam intézményeinek megingatásával rombolta a befektetői bizalmat, az üzleti környezet stabilitását, csorbította a piaci versenyt, miközben forrásokat vont ki az oktatásból, és hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez, ami mind rombolta hazánk hosszú távú növekedési ponteciálját. Még ha mostanában elég mélyen is voltunk, hogy legyen honnan gyorsan növekedni, a kormánynak arra kéne óriásplakátokon magyarázatot adnia, hogy a növekedési győzelmi jelentések ellenére miért csak most értük el a válság előtti GDP-szintet.
Ha tetszett a bejegyzés:
1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!
2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!
3. Szeress minket Facebookon!