A Századvég Alapítvány kuratóriumának elnökhelyettese egy minapi interjúban elmondja, hogy egy jobbközép intézményrendszer kiépítésében vesz részt, és cselekvője annak az elitcserének, amely folyamatban van. Ezzel az interjúval (nem először) ismerik el azt az illiberális (értsd: a rivális társadalmi elitcsoportok illegitimnek tekintésén alapuló, egyeduralomra törekedő, antidemokratikus) vezetési modellt, aminek természetét (és mostanra látványos válságát a Simicska- és a Quaestor-botrányok után) alaposan kiveséztük itt.
Kezdjük azzal, hogy ez a jobbközép elitcsere jelenleg ott tart, hogy Kovács Kokó Istvántól Hörcher Ferencig sorozatosan határolódnak el az uralkodó elittől azok, akiket jobbközépnek gondolunk. Helyette van egy századvéges GFG-énk, aki szerint a polgári értékek csak politikai termék, és van egy Lánczi Tamásunk, aki "Soros-médiabirodalom és csatlósai" szókészlettel rakja össze legfrissebb posztját, amiért mellesleg az adófizetők néha havonta fél millió Ft-ot fizetnek. Ez nem sokban különbözik attól a szóhasználattól, amiért a Helsinki-bizottság éppen feljelenti a Fideszt, és becsukott szemmel nem mondanád meg, hogy ez éppen egy jobbikos vagy egy fideszes mondata-e.
A jobbközép politika Európában ott tart, hogy David Cameron Facebook oldalán leszögezi mennyire örül az ír népszavazásnak a melegházasságról, és nem ott, hogy a homofóbiáról egy miniszterelnöknek amúgy eszébe jutna egy vicc, ahogy az Együtt fórumán a jobbikos képviselő el is sütötte a szivárványos viccét, megfelelő felhördülést okozva. Amit a Századvég, a Lánczik, a Finkelsteinek és a Habonyok építenek az olyan messze van a jobbközéptől, mint Makó Jeruzsálemtől, és a térképre bökve (Hegyeshalomtól nyugatra) bárki gondolkodás nélkül szélsőjobboldalinak nevezné.
Külön vicc az interjúban, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf elismeri, hogy ő sem tudja, hogy Habony Árpán honnan szerzett 144 millió Ft-ot cégalapításra, de nem gondolja, hogy törvénytelen úton. De hát akkor mégis hogyan? Nyert a lottón? A gond az, hogy ott parlamenti belépőt a nyeremény mellé nem sorsolnak. Minden okunk megvan feltételezni, hogy Habony Árpád törvénytelenül, politikai kapcsolatok útján jutott ehhez a vagyonhoz, és a jogállam helyreállítása után ennek alaposan utána kell majd járni - annak is, hogy kik dolgoztak vele együtt, kik aszisztáltak a vagyonosodáshoz vezető (vélhetően) bűncselekményekhez. És ha már itt tartunk, akkor érdemes elővenni a Századvég legutóbbi szerződését a jegybankkal, ami szintén alapos okot ad arra, hogy bűncselekményt tételezzünk fel az 1.7 milliárdos szerződés mögé.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf büszke arra, hogy Habony Árpád sikeres magyarként Londonban vállalkozik Finkelsteinnel, Lánczi András szerint a Századvég az új Prezi. Vegyünk mély levegőt, és gondoljuk át ezt. Milyen sikerről beszélnek ezek az emberek? Siker az lenne, ha az egyéni számlás öregségi nyugdíjrendszert a kormány bevezette volna Magyarországon, a svéd modell mintájára, ahogy erről egyébként a Századvégnek volt egy kíváló dolgozata, még 2013-ba.
Az nem siker, hogy a Századvég sok milliárd forintnyi közpénzből kitömve felméréseket rendel, ami alapján Finkelstein és Habony eldönti, hogy éppen melyik társadalmi csoportot elleni gyűlöletkeltéssel lehet a zsugorodó törzsközönséget leghatékonyabban izzásban tartani, mert ez nem zsenialitás, nem baromi jó politizálás, hanem szimpla aljasság. Azért az, mert az alkalmazott policy mindig visszahat a társadalomra, ahogy állami ráfordítással már most sikerült növelni a pirézgyűlöletet egy olyan országban, ahol ezernyi valódi feladat lenne.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf azt is mondja, hogy amikor az elitváltás nyugvópontra jut, nyugalom lesz. Most ezt hogy érti? 2015 van. Felnőtt egy y-generáció, aki 90 előtt legfeljebb óvodás volt. Ez a generáció mostanra dolgozik, vállalkozik, pedagódus, orvos, vagy épp tudományos kutató, ahogy blogunk írói közül sokan - nézeteiben meglehetősen messze attól, amit a Századvég és Habony képvisel. Olyan emberekről van szó, akik ténylegesen hozzáadnak értéket ahhoz a közösséghez, amit Magyarországnak nevezünk, és olyan emberekről, akiket ez a hatalom századvégestől, lánczistól, habonyostól, orbánostól, lázárostól, rogánostul egy másodpercig sem képvisel, és egy apró gesztust sem tesz annak bizonyításául, hogy legalább a létezésünkről tudomása van.
Milyen nyugvópont, milyen elitváltás, milyen siker? Miről beszélnek ezek az emberek?