Megint az történt, hogy kijött egy hír, amivel kapcsolatban fél napon keresztül azt találgatta mindenki, hogy ez vajon hírcsárda-e vagy sem. A rutinosabb hírfogyasztók persze mára megtanulhatták: minél abszurdabb kormányzati vagy kormányközeli elképzelés szivárog ki valahova, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy erre Orbán, Lázár, Rogán vagy valamelyik főfőnök már réges rég áldását adta. Így van ez a tervek szerint havi szinten megjelenő Magyar Krónika esetében is. Hogy miért verte ki ez nálunk különösen a biztosítékot? Megírom.
Nyilván vannak pragmatikus érvek azon túl is, hogy a lap zsurnalisztikai értéke várakozásaink szerint egy rosszabbul sikerült Dörmögő Dömötörrel sem versenghet majd elfogultsága miatt. Mindezt tudják a nagynevű szerkesztőjelöltek is lelkük mélyén, hiszen a piaci megmérettetéstől megkímélve magukat a havi tízezer példány egy részét ingyen osztanák szét állami vezetők között. A legnagyobb baj mégis az, hogy hiába tűnik nekünk evidenciának, hogy közpénzből alapított pártlapok demokráciában nem létezhetnek, ez ma Magyarországon mégsem az. Gondolj csak bele, a te adóforintodból is veszi majd Kerényi vagy Bencsik a bátorságot, hogy ha úgy tartja kedve, megírja a kinyíló pitypang, az elszakadó gyermekláncfű, vagy a mosogatásra váró piros fazekak remekbe szabott történetét. Ki gondolta volna, hogy egyszer még visszasírjuk a hírhedt koronaúsztatást, ami ehhez képest visszafogott, gyermekded demokratikus tréfának tűnhet csupán. Persze vannak kedvezményezettjei is az induló Magyar Krónikának, Kósát például biztosan nem fogják ehhez hasonló bizarr, polgármesteri munkáját érintő kérdésekkel zargatni. Elmenekülsz a válaszadás elől Lajos, na ezt nem írom meg.
Van még itt valami, amit le kell szögezni. Szép és jó a cinikus felzúdulás, ami a hír bejelentését követte. Nem lehet elégszer leírni, hogy a legnagyobb jóindulattal pojácának nevezhető Kerényi kaliberű seggfejek legújabb agymenése nonszensz. Azonban tudnunk kell, hogy a jogos hisztériára nem csak hogy számítottak a "lapalapítók", hanem egyfajta reklámként is számolhattak vele. Hiszen ha ma valamit kritizál a baloldal, az csak nemzetmentő, nemzetfelemelő és nemzetjobbító ötlet lehet sokak fejében. Miért baj az, ha a véres rezsiharcok hőseit istenítő kiadvány futottakmég alkotóit és magát a végterméket nem övezi politikai oldalaktól független elutasítás? Megírom.
Amíg szinte földöntúli bátorságnak hat, amikor visszautasítja egy jobb oldali értelmiségi Orbán- pártlapjának felkérését, addig nincs miről beszélni.
Amíg az egész jobboldali értelmiség nem vesz egy nagy levegőt, és mond nemet az autoriter giccsre, addig nincs miről beszélni.
Amíg a jobboldali értelmiség nem mutatja meg, hogy vezérkultusz istápolása helyett a modern európai konzervativizmus felé húz, addig nincs miről beszélni.
Amíg a jobboldali értelmiség nem ad magáról életjelet, addig nincs miről beszélni.
UPDATE: be kell ismernünk, hogy vannak biztató jelek.
