Közeledik a karácsony, mézeskalács és fahéj illata lengi be a lelkünket, baromi nagy tömeg a bevásárlóközpontokban; ajándékot még lehet kapni, levegőt már alig. Véget ér a politikai évad is, néhány napig a politikusok is igyekeznek majd csak a családjukra és a szeretteikre figyelni. Mielőtt azonban mi is elmennénk a - szerintünk :) - jól megérdemelt pihenésre, még gyorsan beszámolnánk, milyen tapasztalatokat szereztünk még az utolsó héten is a #miertmaradjakitthon? kampányunkban, amivel a fiatalok véleményét szerettük volna megtudni - miért mennének, miért maradnának?
Kezdem azzal, ami egyértelmű: hatalmas volt az érdeklődés. Voltak persze eltérések: Győrben a karácsonyi vásárban jóval többen álltak meg kitölteni a kérdőívünket, mint vasárnap délután a Blaha Lujza téri aluljáróban. Ettől függetlenül azonban levonható az a határozott következtetés, hogy a fiatalok, noha mindenki úgy tartja, érdektelenek és magasról tesznek a politikára, valójában inkább a hülyeségre lettek teljesen immunisak. Arra a hülyeségre, aminek kábé olyan szaga van, mint egy száztíz éves macskás néni lakásának.
Abban a pillanatban, amint nem mi akartuk megmondani nekik a tutit, hanem hagytuk őket kifejteni a saját véleményüket és megmutattuk, minket tényleg érdekel, mit gondolnak, nagyon hamar feloldódtak és beszélgetésbe elegyedtek. Arról már nem is beszélve, hogy mindössze egy jelentéktelen részük borzadt el, amikor elárultuk, hogy az Együtt-PM-től, Bajnai Gordon pártszövetségétől vagyunk. A legtöbben - még akkor is, ha esetleg egyértelműen a tudomásunkra juttatták, hogy nem minket támogatnak - örömmel kitöltötték a kérdőívünket. És ezt elképesztően jó volt látni! Úgy tűnik, mégis van itt egy olyan generáció, amelynek a tagjai még akkor is hajlandóak lesznek párbeszédbe elegyedni a másikkal, ha az történetesen nem ugyanazt az álláspontot képviseli! Kár, hogy a szüleik nem feltétlen ilyenek…
Még dolgozunk a kérdőívek összesítésén, de az máris egyértelműnek tűnik, hogy a legtöbben a munkanélküliséget, az ebből fakadó szegénységet, oktatási problémákat és a közéleti szereplők iránti bizalmatlanságot jelölték meg kritikus problémaként. Elenyészően kevesen voltak, akik úgy gondolták, hogy az ország jobban teljesít, de nagyon sokan, ijesztően sokan azok, akik minél hamarabb szeretnének innen megpattanni.
Ezen a tendencián mindenképpen változtatnunk kell! Ezért januárra minden véleményt számba fogunk venni, hogy egyértelmű, határozott és szakmailag kifogástalan megoldásokat kínáljunk a felmerülő problémákra. Csak így lehet Magyarországból egy élhető, barátságos és szerethető ország. Nekünk ez a célunk, nem kevesebb.
