Nem csitul a NAV- botrány. Több mint két hete, hogy a Horváth András által kirobbantott balhé uralja a magyar politikai közbeszédet, ám érdemi előrelépés azóta sem történt sajnos. Cikkek, blogbejegyzések százai születtek a témában, a Véleményvezér pedig nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy ezen az ügyön dőlhet el a következő választás. Közben megszólalt egy közvetítő cég tulajdonosa is, aki éppúgy alátámasztotta Horváth szavait, mint egy újabb kitálaló ex-adóellenőr. Hogy minek tudható be mégis a jelenlegi vérciki helyzet konzerválódása? Erre próbálunk választ keresni rovatunk eheti posztjában.
A sztori kapcsán változatlanul leginkább két aktor felelőssége feszegethető. Hiszen hiába éri el az Együtt-PM a Számvevőszéki és Költségvetési Bizottság összeülését, ha a kormánypárti képviselők nem hajlandóak részt venni azon. Hiába plakátolják tele aktivisták az ügyet passzivitásukkal blokkoló intézmények falát, ha megfelelő számú aláírás hiányában nem állhat fel egy olyan bizottság, ahol olyan tanúk is megszólalhatnának egy zárt ülésen, akik nem vállalják a nyilvánosságot.
A Fidesz, változtatva korábbi teljes hallgatásán, meglepetésszerű offenzívába kezdett, a nehéz fiú szerepét nem először- és minden bizonnyal- nem is utoljára Giró-Szász András osztva.
A kép forrása: 444.hu
A kormányszóvivő azt mondta, hogy „egykori sértett dolgozók nyilvános vádaskodásai lerombolják az adómorál javítása érdekében megtett kormányzati intézkedéseket". So cute, András, so cute. Az biztos nem fordult meg egyetlen fideszes agytröszt fejében sem, hogy milyen hatással lehet az emberekre az, hogy léteznek olyan kiemelt adózók, akiknek még egy söralátétnyi fecnivel sem kell tökölniük, a lebukásmentesség biztos tudatában. Ugye, András? További fejlemény, hogy Rogán Antal mellé Varga Mihály is felkerült azon kormánypárti politikusok listájára, akiket elmondása szerint Horváth már évekkel ezelőtt tájékoztatott.
Az MSZP offenzíva helyett továbbra is a sunyulás taktikáját választotta. Ugyan három képviselőjük szignója már szerepel a bizottság felállítását támogató íveken, de a frakció egésze változatlanul az alá is írom, meg nem is álláspontot képviseli. Mindenesetre a jobbikkalsemmiesetresem elv abban a pillanatban dőlt meg, amikor nyilvánosságra került egy korábbi, ötpárti támogatást élvező kezdeményezés. A szocialisták viselkedése minket kísértetiesen emlékeztet a Fidesz hozzáállására az ügynöktörvénnyel kapcsolatban: az elvi támogatást ebben a témában mindig az ügy gyakorlati ellehetetlenítése követte. Azt pedig gondolom senkinek sem kell hosszasan ecsetelnünk, hogy mennyire tekinthető rendezettnek ez a kérdés.
A párhuzam elsőre tán erősnek tűnhet, de szerintünk mégis megállja a helyét. Az ügynökakták felderítésének többszöri elszabotálása gigantikus sebeket ejtett az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett hitén. Egy újabb, közel hasonló kaliberű ügy eltussolása talán még károsabb hatású lehet: a minden politikus lop, csal, hazudik dichotómia végérvényesen beépülhet a néplélekbe. Nem csak azért kell hát minden követ megmozgatnunk, hogy a maffiaállam működésének egy újabb részletére fényt derítsünk, hanem hogy tartalmat adjunk annak az állításnak, hogy ez nem lehet egy következmények nélküli ország.
