Amikor Debrecenbe mentem találkozni a helyi fiatal aktivistáinkkal, én lepődtem meg a legjobban. Elképesztően pozitív volt, hogy egy ilyen jobbos fellegvárban mennyi lelkes és elszánt emberrel találkozhatok. Akkor meg is kérdeztem tőlük, hogy mi az oka annak, hogy pont itt alakulhatott ki ez a remek csapat. Kérdésemre ezt a választ kaptam: azért vagyunk ily lelkesek, hiszen tudjuk, egyszer minden véget ér, Kósa Lajos és bandája örökre a politikatörténet margójára kerül. Még azt is elmondták, hogy ha ez megtörténik felszabadul a közélet, teret adva a gondolatok sokszínűségének és talán pont rajtunk múlik az ellenzék sikere, a mi hozzáadott értékünk adja a lendületet és a reményt. Jó-jó, ez szép, gondoltam magamban, de még mindig nem tudtam elképzelni, mi az ami igazán összetart titeket. Most már tudom. 

Ugyanis ma reggel helyi aktivistáink egy flashmobbal hívták fel a figyelmet a debreceni vezetők pár hete kirobbant floridázós botrányára. A sztori annyira szép iskolapéldája a mutyinak, hogy szavak helyett inkább egy képpel érzékeltetném. Így néz ki egy ügyvezető igazgató egy hőszolgáltatásról tartott konferencia közben. Floridában.

A kép forrása: vagy.hu

A városháza azóta sem tudott magából épkézláb választ kicsikarni az üggyel kapcsolatban, és aktivistáink ezt elégelték meg. A klímára ugyan nem lehetett hatásuk, de igyekeztek minél valósághűbben visszaadni a szakmai út hangulatát. 

A kép forrása: vagy.hu

Visszatérve az elejére, a debreceni sejt egyik tagja ezt is mondta magukról: 

"Mi nem állunk meg. Addig dolgozunk amíg el nem hozzuk a korszakváltást. Ehhez fontos hogy ne csak szóban legyünk demokraták, hanem gyakorlatban is alkalmazzuk a vélemények eme szabad áramlását, hagyjuk kiteljesíteni társaink kreativitását. Ha létezik ellentéte az orbáni centralizációnak akkor azok mi vagyunk."

Ma reggeli ígéretük szerint, ha nem kapnak dokumentumokkal alátámasztott választ az amerikai út finanszírozási hátteréről, további lépéseket fognak tenni.

Ezek után ki ne hinné el nekik?