Jobb lesz, ha megértik: aggódunk Európa jövőjéért!
Hogy is ne tennénk, nézzük csak, mit művelnek az utóbbi időben ezek a vandálok, csak romokat és pusztulást hagynak maguk után. És ha már beszélünk róluk, eresszük bátran szabadjára a képzeletünket: hová vezethet, ha csak úgy beengedünk ide mindenféle kultúrájú népeket?
Mondjuk olyanokat, akik szerint 2016-ban a nő csak szülje a gyerekeket tisztességgel otthon a férjének, ha pedig mégis kimerészkedne a négy fal közül, a minimum, hogy öltözzön fel oly módon, hogy az a férfiakat nem készteti azonnali nemi erőszakra. Köszönjük, de nem kívánunk Európában ilyen elmaradott gondolkodású, a nőket korlátok közé kényszerítő, akár megnyomorító kultúrának teret adni. A végén az ember az uszodába se engedhetné el a lányát.
Vagy talán együtt kéne élnünk olyanokkal, akiknek a saját országában huszadrangú a korszerű orvosi ellátás? Gondoljunk csak bele, mi történne, ha ilyen emberek kerülnének egyszer döntéshozó pozícióba? A kórházainkban a rossz higiénés viszonyok miatt éppen úgy meghalhatnának a tisztességes európai polgárok, mint őket ellátni képes orvosok hiányában. Feltéve persze, hogy akadna mentős, aki időben eljuttatná őket oda...
Kockáztassuk, hogy megéljük, hogy az utcáinkon éhező gyerekek szaladgálnak, akik esélyt se kapnak egy jobb életre, mert a vezetőink közé olyan, a szolidaritást hírből sem ismerő tuskók kerülhetnek, akik úgy vélik, hogy több százezer polgárukról csak úgy lemondhatnak a kevesek határtalan fényűzésének oltárán?
Aztán mi lenne az iskolákkal, ha hasznosítható tudás, idegen nyelvek oktatása helyett nekiállnának átmosni a gyerekeink agyát, hogy a saját képükre formálják őket, időben kigyomlálva minden önálló gondolatot és kreativitást – holmi hazug erkölcsök nevében.
Lássuk be, nem engedhetjük, hogy ránk törjenek és veszélyeztessék mindazt, amit mi, európaiak, az elmúlt századokban kivívtunk magunknak: elsősorban a szabadságunkat! Hogy individuumok lehessünk.
Nekünk, európaiaknak megvan a lehetőségünk, hogy tanuljunk, hogy független forrásokból tájékozódjunk, hogy szabadon döntsünk vallásunkról, választott életformánkról. Biztonságban élhetünk, mert elértük a társadalmi fejlettség azon fokát, ahol személyes döntéseinkért – kivel élünk, ha éppen nem egyedül, hogy kivel vállalunk, vagy nem vállalunk gyereket, hogy melyik vallási felekezet tagjai vagyunk, ha egyáltalán, hogy hova tesszük a hangsúlyokat a család-karrier vonatkozásában – senki sem ítélkezhet fölöttünk. Nem merülhet fel, hogy a kevesek, de erőszakosak hátrányos helyzetbe hozhatnak minket, csupán azért, mert a mi értékrendünk különbözik az övéktől. Vagy egyszerűen csak azért, mert nem kívánjuk kiszolgálni őket.
Hosszan sorolhatnánk, de felesleges. Vannak olyan szakadékok, amiket nem lehet átugrani, kódolva van a kudarc.
Mi csak azért tartozunk felelősséggel, hogy a mi európai értékrendünket ne szennyezhessék be. Ne jöhessenek vissza olyan torz eszmék, amikkel egyszer már leszámoltunk.
Mert mégis, milyen útra vinne minket, ha ezek az erőszakos kevesek egyszer valóban hatalomra jutnának? A végén még azt hihetnék, hogy csak úgy kirakhatnak minket a saját otthonainkból, vagy ha mégis maradunk, majd gyáván, csendben asszisztálunk ahhoz, hogy a saját, idegen világuk képére formálják a mi Európánkat.
Zárjuk hát a kapukat!
Dr. László Barbara