Szijjártó Pétert mostantól csak úgy vagyok hajlandó emlegetni, mint a Quaestor-miniszter, hiszen kinevezése óta kizárólag Tarsoly Csaba érdekeit képviselte, nem pedig a magyar polgárokét.
Hogy ki az istenverése ez a Tarsoly Csaba? Hát, ő a Fidesz Kulcsár Attilája. A Quaestor-nevű óriás fideszes offshore cégbirodalom vezetőjeként körülbelül 150 milliárdot tüntethetett el. Keményen dolgozó kisemberek pénzét. Például egy barátomét is.
Vajon mi indokolhatta azt, hogy 2014 augusztusában a Külügyminisztérium a Quaestor-csoporthoz kötötte számos érdekeltségét? Talán tök véletlen, hogy az akkor kinevezett győri Szijjártó az ugyancsak győri Tarsolyt választotta? Szijjártó Quaestor-miniszter talán azt akarja a szemünkbe hazudni, hogy teljesen véletlen, hogy kinevezése után öt perccel már a Quaestor kaphatta meg a moszkvai vízumközpont üzemeltetését, amitől milliárdos hasznot reméltek?
Emlékeztek még, hogy Szijjártó Péter több éven keresztül többet tett félre, mint amennyit hivatalosan megkeresett. Netán némi összefüggés van Szijjártó mesés vagyongyarapodása és Tarsoly Csabával folytatott jó viszonya között? Talán Tarsolyék egészítették ki Szijjártó fizetését? Ebből lett a palota?
Mi csak kérdezünk. Talán egyszer válaszolnak.
Az külön megérne egy misét, hogy a Külügyminisztérium Quaestor-csőd előtt néhány órával Szijjártó minden szerződést felmondott egykori kebelbarátjával. Ő már előre tudta, hogy baj lesz. Nem úgy azok a polgárok, akik a munkával megkeresett pénzüket bízták a Quaestorra. Nekik nem szóltak, így ők megszívták.
Szijjártóék veszni hagyták a befektető polgárok pénzét. Veszni hagyják ma is. Tarsoly Csaba csuklóján nem kattan a bilincs, szabadon intézkedhet, sajtóhírek alapján valószínűleg épp saját vagyonát menti külföldre.
Mi kéne most? Például le kéne csukni Tarsoly Csabát. Ideje volna. A hatóságoknak pedig vizsgálatot kellene indítania. Most, mert minden perc számít.