"A gazdasági növekedés exponenciálisan bővíti a szabadságokat-lehetőséget, míg négyzetesen erősíti a korlátokat-determinációkat." Ez a mondat mintapéldánya az úgynevezett tudományoskodásnak, amikor valaki azért használ képleteket, matematikainak hangzó szavakat, hogy okosnak tűnjön, miközben bárki, akinek ezekről fogalma van, 0.5 másodperc alatt kiszúrja, hogy kóklerség. Az ilyen embert rövid időn belül kivágják az egyetemi vizsgákról.

Ez az ember ma a jegybankot vezeti. Ezt az embert eddigi élete során rengeteg kritika érte, olyanoktól, akik tudnak deriválni, integrálni, differenciálegyenleteket megoldani, tudják, mi az exponenciális és hatványfüggvény, mert mondjuk az egész eddigi életüket ezzel töltötték.

Ez az ember most úgy határozott, hogy mégis neki van igaza.

A Magyar Nemzeti Bank 200 milliárd Ft körüli összeget fordít egy új közgazdaságtan megteremtésére, azzal az explicite kimondott indoklással, hogy ott nem a mára már meghaladott neoliberális tanokat fogják hirdetni, ugyanis a jelen felsőoktatásban téves elméleteket oktatnak. Mind az erre szánt pénz mértéke, mind az indoklás valami egészen elképesztő. 

Kezdjük azzal, hogy hasonló, ún. társadalmi felelősségvállalási célokra tavaly például 1,9 milliárd forintot költött a jegybank, a mostani összeg a tavalyi 100-szorosa! Ez nem egy finom kibővítése a programnak, hanem valami egész más dimenzió.

Folytassuk azzal, hogy mégis hogyan képzeli az új tudomány megteremtését. Ki kell mondani, hogy Matolcsy minden tekintetben képviseli az áltudós mentalitást. A legfontosabb tünet, hogy szaklapok helyett kizárólag széles közönségnek szánt könyvekben, amolyan népszerűsítő stílusban publikál. Érdemes elolvasni például azt, ahogy Pete Péter (igazi, tudományos értelemben vett) közgazdász darabokra szedi Matolcsy 98-as könyvét, ami egy időben készül a híres „kis-ábrával”. Az áltudós magatartás további jellegzetessége, hogy konkrét számok-adatok helyett mindig csak általánosságokban beszél, hiszen neki "modern, holisztikus" szemlélete van. Kérdésekre nem válaszol, inkább csak kinyilatkoztat. Népszerűséget épít abból, hogy az ortodox tudósok támadásainak áldozataként tetszeleg. 

De ha nem mondana ilyen furákat, mint ami a kis ábrán van, akkor is felmerül a kérdés, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy minősítse az eddigi képzést? Milyen tudományos fokozata van ehhez? Mit szól ehhez a Magyar Tudományos Akadémia?

Egyébként nincs egyedül abban, hogy közéleti (de nem tudós) szereplőként tudományos kérdésekben kompetensnek érzi magát. A miniszterelnök-helyettes szerint az evolúció csak egy hipotézis, mások a gravitációról gondolják ugyanezt. Előfordult, hogy Fazekas Sándor mondott olyat, hogy csak egy balliberális vélemény, hogy az akác Észak-Amerikából származik. 

Azért jó a szólásszabadság, mert mindenki elmondhatja a véleményét, bár az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése szerint "tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak", így ezekben a pozíciókban tartózkodniuk kellene az ilyesmitől. (Korábbi gyűjtésünk az újonnan gründölt intézetekről itt.) 

Foglalkozhatnánk azzal, hogy a jegybank által támogatott alapítványok kurátorai és felügyelő bizottságaik tagjai szinte kivétel nélkül jegybanki vezetők, maga Matolcsy is több alapítványnak a kurátora, ami felveti a kérdést, hogy ki ellenőrzi hitelesen ennek a bődületes mennyiségű pénznek a felhasználását.

Foglalkozhatnánk azzal is, hogy a magyar tudomány művelése eddig milyen színvonalon ment, de ezt jól körüljárja ez az írás, amiből csak egy sort idéznénk: "magyar publikációm 80%-át egyszerűen lehúzta az észt tudományos bizottság, mondván, ezek sehol nem nyilvántartott, nem jegyzett szakmai folyóiratok". Kérdés, hogy mit szól majd a nemzetközi tudományos közösség az épülő unortodox-illiberális állam új szemléletű képzéseihez, főleg annak fényében, hogy az európai akkreditációs bizottság már amúgy is leminősítette a magyart, és pont azzal az indokkal, hogy nem elég független. 

Kétség sem fér hozzá, hogy ezek az intézetek magyar módon akkreditálva lesznek, ezért foglalkozzunk inkább azzal, hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki bevallottan ideológiai alapon költ ekkora összeget kutatásra, oktatásra. Ennyi pénzből (már csak véletlenül is) létrejöhetnek akár egészen kiváló tárgyak is. Ahogy lesznek persze majd egészen átideologizált, NER-es, illiberális, unortodox, akármilyen előadások. Ha nem is Bogár Lászlók adnak majd elő (bár még akár az is előfordulhat), mindenképp az lesz a legelső szempont, hogy az előadók megfeleljenek az ideológiai elvárásnak . Az lesz az első szűrő, aztán esetleg a publikációs lista második.

200 milliárd forint bődületes mennyiségű pénz. Idővel ez kitermel egy olyan hálózatot, közösséget, ami megteremti a saját publikációs felületét, szabadegyetemeit, szakkolijait. Lesz doktori iskola is a régen szebb napokat megélt budai várban. Ebből lesz valami, mert ez egyszerűen már túl sok pénz ahhoz, hogy ne legyen semmi. 

Tehát lesz majd lehetőség publikálni, ha a cikkíró jó nertárs. Persze a cikk bírálója is nertárs, a diák is nertárs, a tanár is nertárs, ebben a rendszerben mindenkinek nertársnak kell lennie, mert ezt a rendszert eleve így állítják már most is pályára, méghozzá hatalmas kezdő lökéssel.

A nertelen bírálatok azzal lesznek hárítva, hogy azok a külföldi liberális ideológiát követő nertelen tudósok szavai, és ugye a nerteleneknek eleve nem lehet igazuk. Persze a legjobb diákok azt érzik majd, hogy a nertárssá levésben le vannak kötve a szárnyaik, hogy nem igazán izgi az, ha előre megmondják, minek kell kijönnie, és hogy talán mégsem a nertelen Harvad vagy Yale a teljesen hülye. 

És ők elmennek majd arra a Harvardra vagy Yale-re, de ha nem oda, akkor bárhová, ahol nem szempont az, hogy ki a neres vagy nertelen. És akik maradnak, azok hajlandóak lesznek szaklapoknak mondott helyekre is írni bármit, amit amúgy a nertelenek elvetnek. És akkor onnantól tényleg vakon mehet az ország fejjel a falnak.