Hányan gondoltak közületek arra, hogy külföldre mennek tanulni, dolgozni vagy ÉLNI úgy általában? Őszintén megvallom, hogy nekem sose volt nagy kedvem hozzá, Magyarországon akartam maradni, aztán az élet valahogy mégis úgy hozta, hogy már három hónapja élek Belgiumban.

Mi változott meg? Semmi. Csupán egy csereévet töltök itt, tehát júliusban, a tanév végén hazamegyek, hogy folytassam tanulmányaimat a gimnáziumban, várva, hogy vége legyen és belezuhanjak az otthoni körülmények által kreált „mély vízbe”, amit a ballagások alkalmával elérzékenyülő iskolaigazgatók csak úgy emlegetnek A Nagybetűs ÉLET.

Viszont tudom, hogy ezzel manapság kevesen vannak így, legalábbis generációm általam ismert tagjai nagy többségben „lelépnek” amint lehet. És az elképesztő ebben az, hogy már nem csak mint a Magyarországi élethelyzet megoldására (kvázi elkerülésére) válasz ez, hanem elfogadott, természetes mérföldköve lett az életünknek. Olyan reménytelenül beleivódott a gondolkodásunkba, hogy ezen már csak egy radikális változás segíthet.

Mindezzel persze nem azt mondom, hogy külföldre menni rossz. Dehogy! Én vagyok az élő példa rá, hogy mekkora lehetőség. Egy év külföldön, rengeteg mindenre megtanítja az embert, roppant ironikus módon, még egy eddig ismeretlen oldalára a hazaszeretetnek is. Három hónap alatt máris rengeteg élményben volt részem, és a nagy része még hátra van!

A kulturális különbségek viszont elképesztőek, Magyarországot is teljesen más szemszögből nézem. Naponta olvasom a híreket és megdöbbent, hogy mik történnek otthon. A belga osztálytársaim és a család, akinél lakom gyakran kérdez az otthonomról, de képtelen vagyok elmagyarázni, hogy miért büntetik a hajléktalanokat, hogy hogyan üldözik el a fiatalokat az országból, hogy milyen lehetetlen élethelyzetet teremtenek a dolgozóknak, a nyugdíjasoknak és még sorolhatnám. A fogadó családom mindig hatalmas szemeket mereszt rám, majd mikor képtelen vagyok megmagyarázni a dolgokat, és csak legyintek, velem együtt fejezik be a mondatot: …une nouvelle loi, vous savez... le gouvernement. (...egy új törvény, tudjátok... a kormány.) Vannak dolgok, amiket nem lehet egyszerűen lefordítani.

Tehát ha a jövőben külföldön folytatjátok az életeteket, előbb utóbb ugyanabban a helyzetben találjátok majd magatokat, mint én. De előbb próbáljátok meg ebből a szemszögből nézni az otthoni dolgokat. Olvassátok a rovatot, amiben beszámolok arról, milyen magyarként külföldön élni, hogyan látom innen az otthoni eseményeket és döntsétek el Ti: nem lenne jobb, ha menekülés helyett inkább egy ÉLHETŐ országot teremtenénk?