2017 május 9-én tartományi választásokat tartottak Brit-Kolumbia provinciában, Kanadában. Helyben élő tagunk beszámolója.

Kanadában abszolút többségi választási rendszer működik, vagyis az állampolgárok (a brit hagyományokat követve) csak választókörzeti képviselőkre szavaztak, pártlisták nincsenek. A jelenlegi választásnak két fő esélyese és egy további fontos indulója volt:

1. A jelenleg kormányzó, hivatalosan jobb-liberális BC Liberals. Ők szövetségesei az országos szintű, Justin Trudeau nevével fémjelzett liberális pártnak, de nem azonosak vele. Hivatalosan 1987-ben váltak szét. A vezetőjük a jelenlegi tartományi miniszterelnök Christie Clark.

2. A fő kihívó, az ellenzék vezető ereje, a szociáldemokrata New Democratic Party. Ők a szövetségi szintű párt helyi szervezete. Itteni vezetőjük John Horgan.

3. 2013-ban óriási meglepetés volt, amikor a zöld párt is képviselőt (a párt elnöke, a klímakutató Andrew Weaver) tudott küldeni a tartományi parlamentbe, a párt pedig 8%-ot ért el. A választások előtti felmérések alapján ehhez hasonló eredményre számíthatott a zöld párt.

Rajtuk kívül még számos kisebb és kevésbé esélyes párt is indult, mint például az országos Conservative Party helyi egysége (a helyi tory-k), vagy a kommunisták. Tartományi szinten nem feltétlenül ugyanazok a pártok versenyeznek, mint országos szinten, illetve nem ritka, hogy egy-egy országos pártnak sokszor nincs is helyi erős szervezete, csak egy szövetséges helyi testvérpártja. További érdekesség, hogy városi, önkormányzati szinten általában megint csak más pártok versenyeznek vagy számítanak erősnek.

Mivel Kanadának jóval kevesebb tagállama van, mint az USA-nak, így egy-egy helyi választás szinte mindig országos érdeklődésre is számot tart. A választókörzeteket az USA-hoz hasonlóan időről-időre itt is átrajzolják, de fontos különbség, hogy itt független szervezetek, szakértők, tudósok felelnek ezért, elkerülendő a gerrymanderinget. A közvélemény kutatások szerint sokáig közel azonos szinten álltak a liberálisok az NDP-vel, egy hajszállal az utóbbiak vezettek. Rajtuk kívül még a zöldeket mérték viszonylag magasan, 8-10%-os szinten. A fő céljuk volt, hogy legalább az egy képviselői helyüket megtartsák.

A fő kampánytémák a következőek voltak:

1. Elszálló lakásárak: Az utóbbi években még az egyébként is gyorsan növő Kanadai lakásárakhoz képest is kilőttek Brit-Kolumbia nagyvárosainak lakásárai. Vancouverben egy év alatt 40%-al emelkedtek az ingatlan árak. A választók ezért főként a külföldi ingatlanbefektetőket és az őket idecsábító kormányzatot teszik felelőssé

2. Gazdaság: Az általános mutatók nagyon kedvezőek. A tartomány Kanada egyik leggyorsabban fejlődő része, a munkanélküliség ráta rekord alacsony 9.7%. Ennek megfelelően a liberálisok főleg ezekre az eredményekre próbálták helyezni a kampányuk súlypontjait. Ugyanakkor a kép vegyes, mivel a növekedés főként a sűrűn lakott, nagyvárosok által tarkított délnyugati részen jelenik meg, az ettől távolabbi, vidékies részeken stagnálás, sőt több helyen visszaesés a jellemző.

3. Oktatás, óvodák, bölcsődék: A kanadai legfelsőbb bíróság 1500 új tanár felvételére kötelezte a tartományi kormányt, de ezt a liberálisok jelentősebb forrásemelés nélkül próbálják véghezvinni. Óriási probléma, hogy nincsenek állami bölcsődék, óvodák, a magánintézmények pedig nagyon drágák, ezért a gyermekükkel otthonlévő anyukák miatt jelentős munkaerő esik ki. Az NDP 10 dollárban korlátozná a bölcsődék napidíját, bár ehhez határidőt nem deklaráltak (Quebec tartományban ehhez hasonló rendszer már működik).

4. Kampányfinanszírozás: Brit Kolumbiában nincs felső határa az egy párt számára adható kampánytámogatásoknak, de csakis átlátható módon lehet forrásokat bevonni és elkölteni. 2016-ban a liberálisok 13 millió, míg az NDP 6 millió dollárt kalapozott össze magánszemélyektől, cégektől, szakszervezetektől. Az NDP rendszeresen kritizálta a liberálisokat az úgynevezett “cash-for-access” rendezvényekért, amikor jelentős pénz megfizetése révén különböző programokon, pl. vacsorákon lehet részt venni tartományi döntéshozókkal, miniszterekkel. Emellett a zöldekhez hasonlóan a céges és szakszervezeti adományokat is megtiltanák.

5. Olajvezetékek, környezetvédelem: A szövetségi és a tartományi liberális kormány is támogatta az albertai olajmezőket a vancouveri régióval összekötő vezetékhálózat bővítését. A liberálisok szerint ez gazdasági fejlődést jelent a tartománynak, az NDP viszont a környezeti kockázatok miatt ellenzi a projektet. Ők viszont a liberálisokkal szemben nem emelnék meg a széndioxid különadót.

A konkrét kampány viszonylag rövid volt, mindössze egy hónap. A pártok szintjén ezalatt 4.4 millió dollárt lehetett elkölteni, képviselőnként pedig legfeljebb 70000-et.

A fő kampánytechnikák a következők voltak. Út menti óriásplakátok egyáltalán nincsenek Brit-Kolumbiában. A buszmegállókban vannak reklámok, ott mindkét nagy párt hirdetéseivel lehetett találkozni, de a zöldekével nem igazán. Rengeteg helyen voltak viszont a kertekbe kitehető kis minitáblák, amik az amerikai kampányokból sokak számára ismerősek lehetnek. Minden párt egységes kinézetű táblákat, hirdetéseket gyártott, csak a nevek voltak mindig különbözőek. A BC Liberals tábláinak a színe a kék-piros, az NDP-é a narancssárga, a zöldeké értelemszerűen a zöld.

A kampány kiemelt eseményei voltak a helyi és a televíziós viták. A televíziós vitákra csak a három legnagyobb párt, azaz a liberálisok, az NDP és a zöldek vezetőjét hívták meg. Az NDP elnöke sokszor személyeskedő módon is támadta a liberálisokat vezető Christie Clarkot, a zöldek inkább a nyugodt harmadik erő szerepében tetszelegtek.

Helyi vitákat minden választókörzetben rendeztek az ott induló összes képviselő részvételével. Egy-egy körzetben több vita is zajlott, a képviselők együtt kvázi végigturnézták a helyi közösségi házakat. Ilyenkor elsősorban előre megírt kérdésekre válaszoltak adott időkeretben, de a közönségnek is volt lehetősége kérdezni minden alkalommal.

A pártok a szokásos hagyományos technikákat is alkalmazták, mint szórólapozás, kopogtatás, telefonos mozgósítás, stb. Ezen felül a a Facebookon is nagyon sokat reklámozták magukat és a helyi képviselőjelöltjeiket.

A szavazás hivatalos napja május 9 volt, viszont előtte már jó pár kijelölt napon lehetett előszavazni meghatározott helyeken. A szavazatokat, ha azt valaki előre igényelte, levélben is le lehetett adni. Bár az első eredmények hamar befutottak, a végső összesítésre  még majdnem két hetet kellett várni, mert a távolról szavazók eredményeinek összeszámlálásával csak ekkora végzett a választások lebonyolításáért felelős Elections BC szervezet.

A végeredmény elképesztően szorosan alakult. A zöldek a történelmi rekordot állítottak fel a 17%-os eredményükkel és 3 körzetet is megnyertek. Az NDP 40.28%-al 41 helyet nyert és ezzel második lett. A BC Liberals 40.36%-al és 43 képviselői hellyel megnyerte a választásokat, de csak relatív többséget szerzett a tartományi parlamentben, ugyanis a 87 képviselői helyből 44-re van szükség a stabil kormány megalakításához. Így végül a zöldekből lett a királycsináló. A támogatásukra mind a liberálisoknak, mind az NDP-nek szüksége volt egy esetleges kormányalakításhoz, a zöldek pedig mindkét nagy pártot hatalomba segíthették.

A választás után  a liberálisok és az szociáldemokrata NDP is tárgyalásokat kezdett a zöld párttal. Kisebbségi vagy koalíciós kormánya Brit Kolumbiának az elmúlt 140 évben összesen háromszor volt, az utolsó 60 évvel ezelőtt. Már a választások előtti felmérések is megmutatták, hogy a zöld párti szavazók másodlagos pártpreferencia szempontjából sokkal inkább az NDP felé húznak, és a két párt programja is több közös elemet tartalmazott. Végül hosszas tárgyalások után megszületett a megállapodás az NDP és a zöld párt között: a provinciában kisebbségi szociáldemokrata kormány alakul a zöld párt külső támogatásával.

Tanulságos élmény volt számomra megfigyelni ezt a választási kampányt. Egyértelművé váltak ugyanis olyan igazságok, amiket sokszor hangoztatnak otthon, de most élőben is láthattam, hogy milyen fontosak is valójában. Hogy fontos a sok, és helyi szinten is folytatott vita, az átláthatóság, a párbeszéd és a kompromisszum készség. Ezeknek egy Magyarországon még egyenlőre sajnos ismeretlen szintjének lehettem tanúja ebben a hónapban. Egy biztos, van még mit tanulnunk a demokratikus politikai kultúráról.

Gyenge Ádám

-------------------------------
Ha szeretnéd lájkolni az Együtt új Kanadai oldalát, akkor klikk ide.