Amikor az y generáció tagjaként szembetaláljuk magunkat egy hasonló ábrával, intenzív rémülettel fixírozzuk az évtizedről évtizedre meredeken felfelé szökő görbét.
Nem túl nehéz kitotózni: Magyarországon, nem túl jó demográfiai folyamataink és siralmas hosszútávú növekedési kilátásaink mellett, egyre kevesebb megtermelt jövedelemből kéne egyre több és növekvő arányú ember nyugdíját előteremteni. NEM. FOG. MENNI.
Szóval adott egy düledező épület, amit a vasárnapi teszkózás helyetti imák sem menthetnek meg. A FEJÜNKRE. FOG. OMLANI.
Nézzük tehát, milyen kiválóbbnál kiválóbb javaslatokkal állt elő a nyugdíj-probléma megoldására hazánk felelős politikai elitje, kormányoldalon és ellenzékben egyaránt!
A bűnbeesés
Nem volt ám mindig full retard üzemmódban a politika. Megfelelő irányba tett lépés volt pl. az 1997-es nyugdíjreform, ami (leegyszerűsítve) a felosztó-kirovó rendszert (amikor egy adott időszak járulékbefizetései finanszírozzák ugyanazon időszak nyugdíjkifizetéseit) egy második pillérrel egészítette ki. A második pillér alapja az elöregedő társadalmakban fenntarthatatlan felosztó-kirovó modell helyett a tőkefedezeti finanszírozás volt, ahol a kézhez kapott nyugdíj alapja az aktív évek során magánszámlán felhalmozódó tőkevagyon és annak hozama.
A magyar második pillér emellett - az elsővel ellentétben - nem a kifizetés (a járadék) nagyságát fixálta, ezzel kockáztatva a túlígérést és a hiány felhalmozódását, hanem a befizetés (járulék) nagyságát rögzítette. Könnyű belátni, hogy a kifizetés, nem pedig a befizetés nagyságát rögzítő rendszer (defined benefit vs defined contribution) rossz ösztönzőket teremt, egyetlen politikai erő sem hajlandó szembenézni azzal, ha ürül a kassza, ha jövőre már nem jut annyi.
Bumm, kb. így lett az állami (TB) és magánnyugdíjpénztári lábakon álló vegyes magyar rendszer, amelynek két pillérébe megosztva csordogáltak a megtakarítások. Amellett, hogy ez a rendszer fenntarthatóbb volt, kicsit elmozdultunk a kádári majd az állam megoldja vonaltól az öngondoskodás felé, ami hosszú távon az egyedüli megoldás.
Ez tartott egészen 2010-ig. Akkor jött ugyanis egy államosíási lázban égő, második Fidesz-kormány Selmeczi szenátorostul, és megzsarolta a magánnyugdíjpénztári megtakarítások tulajdonosait: aki nem engedelmeskedik az einstandnak (nem lép át az állami pillérbe), annak továbbra is kell majd nyugdíjjárulékot fizetni, cserébe nem lesz jogosult nyugdíjra az állami pillérből: elesik tehát nyugdíja 66%-ától. Vagy Gabriellával szólva: kiiratkozik a nemzeti szolidaritás rendszeréből. A Fidesz közel 3 millió ember 2800 mrd forintnyi vagyonát államosította így. (Az első körben 2010-ben több mint 2700 mrd forintot, 2012-ben további 50 mrd forintot.)
A Fidesz Orbán, Kósa, Lázár aláírásaival ellátott politikai nyilatkozatban ígérte meg, hogy a megtakarítások nem tűnnek el, merthogy “garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magánnyugdíj-pénztári tagoknak". Négy év után aztán röhöghettünk szerencsétlen fideszes képviselőkön, köztük Varga Mihályon, akiknek a nagyfőnököt meghazudtolva kellett tagadniuk, hogy valaha hallottak volna olyanról, hogy egyéni számla.
Aztán sírhattunk. Mert mi is történt a 3000 milliárddal? (Csak a rend kedvéért: 3000 000 000 000 Ft) Nem, nem az államadósság csökkentésére költötték, ami mellesleg szintén a következő generációk vállára pakolt óriási és igazságtalan teher. Felélték a folyó kiadásokra. VOLT. NINCS. ELFOGYOTT.
(Itt lehet böngészni, hogy ez mennyi is. Pl. kijön belőle plusz két oktatás vagy egészségügy egy évben.)
Szintén gratuláció illeti a Fideszt, aki tűzzel-vassal-kerítéssel igyekszik távol tartani a problémát részben enyhíteni képes bevándorlókat Magyarországról. A kivándorolt magyar fiatalok százezreit már csak a finomkodók kedvéért említjük.
Szorosan a Mester nyomában: a Jobbik és az MSZP
Amikor már azt hittük, hogy nyugdíj-ügyben elértük a szakadék legalját - ennél felelőtlenebb már tényleg nem lehet politikai erő - az ellenzék populista alakulatai (szélsőjobbról és balról) egy jól irányzott kérdéssel a Fidesz után eredtek:
“Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?”
Persze, mind egyetértünk. Mi is igazságot, nulla szegény embert és ingyen ebédet szeretnénk. Örök élet, ingyen sör, végtelen bulika. De ki fizeti? A magyar társadalom óriási problémája, hogy (részben persze a szocializmus áldásos hatása miatt) nem képes átváltásokban (trade-off) gondolkodni. A nyugdíj nem a fán terem, hanem járulékfizetők munkaórái finanszírozzák azt. Ahogy a fenti ábrán: egyre csökkenő számban.
Mégis, hogy lehet támogatni egy olyan javaslatot, ami már az első évben 150 ezer embert vezet ki az egyébként is roskadozó rendszer befizetőinek köréből, és pár év alatt 200 milliárddal terheli a költségvetés kiadási oldalát? Tudomásul kell venni, hogy ha valakinek adunk, azt mástól elvesszük. Elvesszük például a rogyadozó oktatásból és egészségügyből. És ez nem csak generációs kérdés, a felelőtlenség árát közösen isszuk meg. NEM. FOG. ÍZLENI.
Az Együtt az egyetlen politikai erő, amelyik süketelés, feleltőlen ígéretek és a demagóg bullshit helyett ki meri mondani: ez egy népszavazás a fiatalok és a családalapító dolgozók ellen. Magyarország demográfiai folyamatai mellett még egy jobban összerakott nyugdíjrendszer is az apokalipszis felé halad. A közjó iránt akár egy kis affinitást is érző politikai erőnek a rendszer életképessé tételén kéne dolgoznia, és nem a romos építmény még gyorsabb beomlasztásán.
Túl sok politikai erőt láttunk már, aki a jövő felelésében utazik. A recept: leígérni a rózsaszín unikornisokat az égről, majd hiányt görgetve, adósságot felhalmozva költekezni, mintha nem lenne holnap. Kiszámolni? Hatástanulmányokkal megvizsgálni? Áhh, a Matolcsy Akadémián olyat nem oktatnak. Majd a következő generációk fizetik a cehhet, yolo van.
Elegünk van a populistákból, a politikai paletta bármelyik oldalán is hajtsák a rövid távú politikai hasznukat. A mi pénzünkkel. A mi bőrünkre megy a játék.
Ha tetszett a bejegyzés:
1. Gyere el valamelyik következő eseményünkre!
2. csatlakozz a csapatunkhoz! Klikk ide!
3. Szeress minket Facebookon!