Kovács Pál energetikai államtitkár a földi atomerűművi energiát a napenergiával azonosította. Szeretnénk leszögezni, hogy az államtitkár úr véleményével nem értünk egyet, és úgy gondoljuk, hogy kormányzati pozíciójával visszaélve a közvéleményt félretájékoztatta.
A nukleáris energia ugyanis „ősibb” energia a napenergiánál.
Közvetlenül az ősrobbanás után a világegyetemet leptonok, protonok és neutronok alkották, a protonok és neutronok egymásba alakulhattak a magas hőmérséklet miatt. Három perccel később az univerzum tágulása (és lehűlése) miatt végbement egy nukleonszintézis, de a bórnál nehezebb elemek nem jöhettek létre. Az eredmény főleg a hélium négyes izotópja lett, azóta is ez az izotóp teszi ki az univerzum tömegének negyedét.
Meg kell jegyeznünk, hogy a legstabilabb atommag a vas. A vasnál könnyebbek fúzióval, a vasnál nehezebbek pedig hasadással szeretnének vassá lenni. A csillagok magjában éppen ezért a lítium és a vas közötti nehezebb elemek szintetizálódnak különböző fúziós folyamatokon keresztül (például: proton-proton ciklus, CNO-ciklus, három-alfa ciklus, utóbbi már a vörös óriásokban).
Következő lépésben a csillagmag összeroskad, és ledobja külső rétegeit. Ezt a jelenséget nevezik szupernóva-robbanásnak, ami döntő jelentőségű az államtitkár által indított polémia tisztázása szempontjából. Ugyanis a vasnál nehezebb elemek (mint az urán) létrehozásáért főként ez a folyamat felelős. A robbanás során uralkodó magas hőmérsékleten az egyébként legstabilabb vas atommag is disszociál, 13 héliumra és 4 neutronra bomolva, mely neutronok beépülnek a megmaradt vas atommagokba, létrehozva a vason túli elemeket.
Innentől világos, hogy a földi erőművekben (például Pakson) használt, maghasadás során felszabaduló energia nem napenergia, hanem annál egy ősibb, egy régi szupernóva-robbanás eredménye.